A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998
Tanulmányok - Gócza Júlia: „Fehérhajóból Ötpacsirta” Új otthonában a Zenei Gyűjtemény
"FEHÉRHAJÓBÓL ÖTPACSIRTA" Új otthonában a Zenei Gyűjtemény A Zenei Gyűjtemény 1964 május 30-án a belváros szívében a Fehérhajó utcában nyílt meg a főváros első nyilvános zenei könyvtáraként és „Fehérhajó” néven vált ismertté a zenészek és a zenekedvelők körében. A történetében bekövetkezett nagyobb eseményekről a könyvtár évkönyve rendszeresen tudósított. A megalapításkor Marót Miklós és Szalai Ágnes tollából jelent meg tanulmány Tervek, gondok és megoldások zenei könyvtárunk felállításánál címmel., A zenei könyvtár célja: - írják a szerzők - a városi könyvtár szolgáltatásait kiterjeszteni a zenével hivatásosan vagy kedvtelésből foglalkozó lakosság ellátására zeneművekkel, azaz kottákkal és zenei szakirodalommal”.17 A tizedik évfordulójára készülő zenei könyvtár állományáról, a gyűjtemény összetételéről és a zenei könyvtárak szakmai gondjairól, eredményeiről számolt be az évkönyv 1972- 73-as kötetében Szalai Ágnes.27 A harminc éve működő gyűjtemény életéhez, szolgáltatásaihoz kapcsolódott 1994-ben Breuer János „A Szabó Ervin Könyvtár zenei gyűjteményének hasznáról” című írása.37 Az ismert zenetörténész a használók oldaláról mutatta be a gyűjteményt. Az 1998-as évben nagy fordulóponthoz érkezett a Zenei Gyűjtemény, fennállásának történetében immár harmadszor. Szép, tágas, elegáns palotába költözött a Fehérhajó utcából, ahol már-már megoldhatatlan raktározási gondjai voltak. A Pálffy palotában való elhelyezkedésről, megújult szolgáltatásainkról szeretnék beszámolni az évkönyv olvasóinak. Kodály Zoltán 1964-ben a megnyitó alkalmából ezeket a szavakat írta az emlékkönyvbe: „A zenei könyvtár megnyitását örömmel üdvözlöm. Kívánom, legyen olvasója is annyi, hogy mihamar szűknek bizonyuljon”. Alig tíz év telt el és ez bekövetkezett: mind az állomány, mind a szükséges szolgáltatások megtöltötték a rendelkezésre álló teret. Először 1982-ben sikerült növelni a könyvtár területét. Az alapterület növekedése lehetővé tette a fonotéka megnyitását. A zenehallgatás bevezetésével lett teljeskörű a zenei könyvtár szolgáltatása a Fehérhajó utcában. A kilencvenes évek derekára a folyamatosan gyarapodó gyűjtemény számára már a megnövekedett hely sem volt elegendő. A Fővárosi Közgyűlés 1995-ben határozatot hozott arról, hogy az ötpacsirta utca 4. szám alatti Pálffy palotát a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár használatába adja.47 A határozat alapján a könyvtár vezetősége úgy döntött, hogy a Zenei Gyűjteményt és a Gazdasági Igazgatóságot helyezi el ebben az épületben. A palota felújításához szükséges összeg nagy részét a Fehérhajó utcai helyiségek eladásával tudta csak biztosítani a könyvtár. Ez azt jelentette, hogy kétszeri költözést kellett vállalnunk. 1996-ban kiköltöztünk a Fehérhajó utcából, és a palota rekonstrukciója idején átmeneti helyen, részleges szolgáltatással dolgoztunk. Az állomány legfrekventáltabb részét, a kottatárat az Ilka utcában - egy volt fiókkönyvtárban - helyeztük el, és továbbra is kölcsönöztünk. A zenehallgatásról és a zenei szakkönyvek használatáról azonban két évre le kellett mondania olvasóinknak. A helyzetet nehezítette, hogy a Zenei Gyűjtemény tizenegy hónapig tartó tatarozás után csak nemrégiben, 1994 szeptemberében nyitott ki újra. A majdnem két évig tartó viszontagságos időszak után 1998. októberétől a gyönyörű, francia későbarokk-rokokó Pálffy palotában váijuk ismét látogatóinkat, régi és új olvasóinkat, és mindenkit, aki zenével foglalkozik, a zene iránt érdeklődik. ÚJ OTTHONUNK A PÁLFFY PALOTA Az épületet, ahol otthonra leltünk, 1867-ben gróf Pálffy Pál özvegyének megbízásából Ybl Miklós tervezte. Az ötpacsirta és Reviczky utca sarkán álló palota a 19. század második felében kiépült belső-józsefvárosi mágnás negyed egyik jeles darabja. A XV. Lajos korabeli stílusban épített palota különleges helyet foglal el - "külön szólam" - Ybl Miklós életművében. Az előkelő tartózkodással, csak az arányokat mérlegelve épített palota a 18. századi párizsi főúri ’hőtel’-okat mintázza. Feltételezhetően a grófilé kérésére a mester a francia rokokóra jellemző módon a pompát kizárólag az épület belsejében fejtette ki. Az épület kívülről minden dísztől mentes. Ez a megoldás illeÇ Pálffy 66
