A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998
Tanulmányok - Károlyi Ágnes: Levél a szociológiai tanszékekhez
Fejezetcímei: 1. Hogyan fogadták a kortársak Zolát? (Itt olvashatjuk például H.A. Tbwejevelét Zolához.) 2. Zola és barátai (szövegrészietek többek között Flaubert-től és Mallarmétól.) 3. Zola megítélése a két háború között (pl. A. Gide naplórészlete.) 4. Zola és a modem kritika (mit írtak róla a pszichoanalitikusok, a marxisták, pl. Lukács György, mit írtak a stílusáról, az örökléstani nézeteiről, pl. M. Butor stb. 5. Mit írtak róla az írók és az irodalmárok? (Pl. H. Mann.) 6. Zola és a képi látásmód (pl. Jean Renoir.) 7. Zola az iskolai oktatásban; modernsége. Végül a Zola-művek megjelenésének kronológiája, a róla szóló válogatott bibliográfia, filmográfia, fehér foltok a Zola-kutatásban, indexek. Lukács György említésén kívül magyar vonatkozás: a Germinal-ból készült öt film közül az egyik (1963), Vves Allegret rendezése, francia-olasz-magyar koprodukció volt. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, mint a szociológia országos szakkönyvtára 1972-től 1988-ig , évente egy kötetben jelentette meg a Szociológiai információ című kiadványt. 1988-tól számítógépen regisztrálja anyagát. - Tény, hogy sem a kötetek, sem a számítógépes folytatás nem ismeri Zola nevét. Ugyancsak a könyvtár kiadásában jelent meg a Magyar szociológiai irodalom bibliográfiája — eddig 5 kötet. Az első kötetben feldolgozták a Huszadik Század című folyóiratot. Ebben 1900 és 1903 között hat tanulmány és cikk foglalkozott Zolával, köztük Jászi Oszkár, a tanulmányának címe: Zola mint szociológus. Levelem elején azt írtam, hogy ígéretesnek látszó és kihasználatlan irodalmat találtam. Azt hogy ígéretesnek tartják-e a „leletet” - csak remélhetem, az azonban tagadhatatlan, hogy - legalábbis az olvasóteremből nézve - szociológiai szempontból felhasználatlan. Kérdés: miért? Lehet, hogy Jászi Oszkár volt az utolsó, akit Zola, mint szociológust érdekelt. Lehet, hogy a könyvtárosok elkönyvelték Zolát, mint írót, és nem tárták fel megfelelően a Zola-irodalmat. Elmondtam, hogy a véletlenek milyen különös késztetése indított el Zola nyomába, s arra is utaltam, hogy a véletlennél - a könyvtáros számára - hathatósabb késztetés az olvasói igény. Az olvasó erre joggal mondhatja: amiről nem tudok, arra nem lehet igényem. Circulus vitiosus. Ennek a könyvtárnak hagyománya, és most egyik alapelve, hogy személyre szóló tájékoztatással akar szolgálni. Ismerni akarja - és ismeri is - olvasóinak az igényeit. Az „olvasó” azonban egyre személytelenebb lesz, s a könyvtárakban ma már nélkülözhetetlen számítógép ma még nem képes ezt a folyamatot lassítani, ellenkezőleg A probléma nem új, és bár érinti a témánkat, annál is inkább, mert ez az elszemélytelenedés a szociológusok számára különösen kedvezőtlen, itt nem foglalkozhatunk vele. Túlságosan bonyodalmas. Levelem célja csupán az, hogy bemutassam: ennek a könyvtárnak vannak olyan értékei, amelyeket kár lenne feledésre ítélni. Valószínű, hogy Zola csak egy a sok közül. 1998. november Károlyi Ágnes Utóirat: Visszahozták az említett Maupassant könyvet. Nagyon szép kis könyv. Valóban rövid: 31 oldal. A Médan-i életről azonban alig esik benne-szó. „Zola ma 41 éves” írja. ír a nevéről (mintha kürtszót hallana), a külleméről (leginkább egy ágyúgolyóra emlékezteti), a munkabírásáról (évente 2 liter tintát fogyaszt), a régi padlásszobáról, ahol Zola „arabust játszott”, mert az egyetlen öltönye a zálogházban volt, a mostani pompázatos dolgozószobáról, és főleg a müvekről. Nagy elismeréssel, de nem minden malícia nélkül. Valóban nyereség lenne, ha valaki lefordítaná. 192
