A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998
Tanulmányok - Vörösné Jánosi Katalin: A könyvtár szociális funkciói. A XIII. kerület két könyvtárában végzett vizsgálat tapasztalatai
elhelyezkedésétől, adottságaitól - azonos tendenciák mutatkoztak, megpróbálok néhány általam fontosnak vélt megállapítást még egyszer hangsúlyozni. A mintákból számomra egyértelműen kiderül, hogy a könyvtárak legfontosabb szociális funkciója kultúraközvetítő szerepük. Megpróbálják kompenzálni. - és az olvasók is ezt várják el tőlük - a különböző dokumentumokhoz való hozzájutás esélyegyenlőtlenségeiben lévő különbségeket. E feladat teljesítésének a minősége csak viszonylagosan mérhető. Ez részben függ a könyvtárak részéről attól, hogy miiven dokumentumanvagot kínálnak, azt milyen széles hatósugárban, milyen beállítódással teszik, és természetesen függ az olvasók társadalmilag meghatározott kulturális szintjétől is. Ennél a gondolatnál rögtön jelentkezik a könyvtáros beavatkozási dilemmája, azaz a könyvtárnak van-e joga nevelni, vagy a különböző információkat, dokumentumokat válogatás nélkül az olvasók rendelkezésére kell bocsátania. Miiven dokumentumanyagot ? A két könyvtárban a dokumentumokat csak típusonként vizsgáltam meg, ennek alapján úgy látszik, hogy mindkét könyvtár arra törekszik, hogy a nyomtatott anyagon kívül az egyéb dokumentumokhoz való hozzáférést is segítse. Tapasztalataimra támaszkodva jelenthetem csak ki, hogy ez nem jelent egyértelmű színvonalnövekedést. Utalnom kell Nagy Attila cikkére: „ egyre kevesebb időt szánunk újságra, folyóiratra, könyvre, egyre többet arra, amit a gondűzésre berendezkedő elektronikus médiumok kínálnak. S bár az olvasásra fordított idő talán már nem csökken tovább a napi 6-17 percnél, az olvasott könyvek, de magának az olvasásnak a minősége is romlik. A vizsgálati listákon jószerivel eltűnnek a klasszikusok, el az értékes, eszméltető erejű kortárs művek, és élre nyomulnak a szórakoztató, a vágyfantáziát oly készségesen szolgáló munkák ”4/ Marad a kérdés, hogy beavatkozhat, beavatkozzon-e a könyvtáros. Biztos, hogy jó az, ha a piacon megjelenő összes árut felkínáljuk?! Ha nem, ki és milyen értékek alapján döntse el, mit ne kínáljunk?! Miiven hatósugárban ? A vizsgált intézmények vonzáskörzetében élők - úgy tűnik - igen sűrűn felkeresik a közelükben lévő könyvtárakat. Ez azt jelenti számomra, hogy a könyvtárba járás beépült a napi ill. heti életrendjükbe, hogy ez a hely fedélközösséget nyújt számukra. A vizsgálati eredmények és tapasztalatom szerint is a legsűrűbben járók a könyvtár szórakoztató funkcióit részesítik előnyben, de azt gondolom, hogy éppen ezeknél a sűrűn bejáró rétegeknél fontos a könyvtárosok modellátadó, vélekedéseket, magatartást formáló, viselkedési mintákat nvúitó magatartása. Meggyőződésem szerint ez latens tanulás formájában - ennyi naivitást vállalni kell - beépülhet a látogatók magatartásába. A sok kérdést felvető, nagy felelőséggel járó és kétes hatású nyílt beavatkozással, neveléssel ellentétben ennek kedvező hatásában talán lehet reménykedni. Milyen viselkedéssel? Az ismeretszülő érintkezések, a szociális érzékelés fontos terepe a könyvtár. Az erre vonatkozó kérdésekből mindkét könyvtárban kiderül, hogy van még mit tenni ezen a téren. A szociálisan, biológiailag, pszichésen másokkal, a hátrányban lévőkkel kapcsolatos negatív viselkedés megváltoztatása hosszú folyamat, azonban azt gondolom, hogy ezen a területen is fontos a könyvtárosok nvúitótta pozitív minta, az elfogadás. Feltéve, ha a könyvtáros kellő ismeretekkel, ötletekkel, energiával, türelemmel rendelkezik a csellengő gyerekek figyelmének lekötésére, a hangoskodó felnőttek, a pimaszkodásokban korlátokat próbálgató kamaszok megfékezésére, a vak vagy süketnéma olvasókkal való kommunikációra, a demens öregekkel való foglalkozásra, és az agresszív, öntudatosnak tűnő olvasók „megszelídítésére”. Talán ennek a magatartásnak is lehet a könyvtár falain túljutó kisugárzása. 185
