A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998
Tanulmányok - Vörösné Jánosi Katalin: A könyvtár szociális funkciói. A XIII. kerület két könyvtárában végzett vizsgálat tapasztalatai
Az olvasólétszám a mélyponton volt, amikor a Szabó Ervin Könyvtár több fiókjában bevezette a videokölcsönzést. Ez segítette ki a könyvtárakat a financiális és létükért folytatott harcból is, de gyökeresen át is rendezte a sorokat. 1992 és 1995 között soha nem látott videózási hullám söpört végig a főváros könyvtáraiban. Néhol már-már videó- kölcsönzőhellyé vált az intézmény. Ez az állapot 1996-ra megváltozott, és a videózás a saját helyére került a könyvtári szolgáltatásokon belül. ( Ez a könyvtár gazdasági helyzetét tekintve nem volt örvendetes,szakmailag viszont üdvözlendő a változás. ) A könyvtárak teljesen nyitott, bárki által látogatható intézmények. A könyvtárosok egyöntetűen Úgy tartják, bogy a könyvtárnak csak a megfelelő módon viselkedő embereknek kell szolgáltatásokat nyújtania, Azt, hogy ki a nem megfelelő módon viselkedő személy, egyértelműen fogalmazták meg. Azoknak nem hajlandók szolgáltatásokat nyújtani, akik hangoskodással zavarják a könyvtárban tartózkodókat, ill. akik megrongálják a dokumentumokat vagy a könyvtár berendezését. (A könyvtár hagyományos csendje!) Kiemelik, hogy az alkalmi betérőkkel sokszor van probléma, a beiratkozottakkal ritkán. A könyvtárosok személyes orientációjára vonatkozó kérdésre (- Kiket fogadsz szívesen a könyvtárban ? -) volt, aki a gyerekeket és a fiatalokat emelte ki, de a többség azt válaszolta, hogy mindenkit, aki bejön az ajtón. Nem szívesen látott látogatókként azokat definiálták, akik nem tartják be a könyvtári viselkedés szabályait. Ismét a többi olvasó zavarása és a rongálás került megfogalmazásra. A szűkén értelmezett szociális funkció A kerületi könyvtárakban dolgozók - persze egy szóbeli interjú nem eléggé átgondolt keretei között, - a könyvtár szociális funkcióit elég szűkén értelmezték. A fogalmon többnyire a fogyatékkal élők és a szociálisan hátrányos helyzetben lévők könyvtári ellátását értették (azaz a házhoz szállításra, a romák könyvtárhasználatára, melegedőkre korlátozták a fogalmat). Volt olyan kolléga is, aki azt mondta, nem érzi a fogalmat a könyvtárhoz kapcsolhatónak. Hátrányos helyzetűeknek azokat az olvasókat tartják, akik szeretnek olvasni, de nem tudnak elmenni a könyvtárba, vagy egyszerűen az időseket értették a fogalmon. A könyvtár „nyitottabbá” válásával - a forgalom többszörösére emelkedésével - beszélgetésre egyre kevesebb idő jut. "Talán ez az ára a nyitottságnak?!" - tűnődött az egyik kolléga. Az olvasók többször kezdeményeznek beszélgetést a könyvtárossal, mint fordítva, talán nekik van rá inkább szükségük - fogalmaz egy másik könyvtáros. Könyvtári feladatként jelölik meg, hogy a felügyelet nélkül maradó gyerekeknek helyet adjon az intézmény, és hogy segítsen a mindennapi élet ügves-bajos dolgainak intézésében. A hajléktalanoknak való fedélnyújtást mindannyian az utolsó helyre sorolják. Van olyan kolléga is, aki azzal sem ért egyet, hogy a fogyatékkal élő embereknek a könyvtár bizonyos térítéses dokumentumokat ingyen bocsát rendelkezésre. Kiemelt csoportok A gyerekekkel és a nyugdíjasokkal másképp kell foglakozni. Mindkét csoport több odafigyelést és több türelmet igényel, és jobban el is várják a velük való foglakozást - vélik. A nyugdíjasoknak a könyvtár egyben egy kicsit beszélgetőhely is. A gyerekek közvetlenebbek, közlékenyebbek. Egyik kolléga az újlipótvárosi könyvtárról azt mondta, hogy az egy "bejáró szociális otthon". Az ott - többnyire egyedül élő - nyugdíjasoknak életelemük a könyv, idegen nyelveken is olvasnak, és igen fontos számunkra a könyvtárban történő kommunikáció is. 172
