A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998
Tanulmányok - Bartos Éva: Sikerlisták a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban 1991-1996
92/93-ban az összesen 50 címből 26-ot (!) már a populáris irodalom képviselői foglalnak le: a silány, érzelgős, kicsit erotikus, egy kaptafára készülő Iektűrdömping darabjai. Ezután a csúcspont után, szerencsére, egy normális szintre látszott beállni az e műfaj iránti érdeklődés. Danielle Steel lassacskán nagy elődei sorsára jutott, feledésbe merült, könnyen kicserélhetővé vált. Persze, tudjuk, hogy mindig jön egy aktuális sztár... A könyvkiadásnak köszönhetően a vizsgált időszakban új témák, új ismeretkörök, új „tudományterületek” is kezdtek hódítani: a parapszichológia, a misztika, a mágia, a csillagjóslás, a túlvilág, a földön kívüliek vagy éppen az őslények világa. A vonzó és tetszetős témáknak nehéz volt ellenállni. Szívesen teszek itt megkülönböztetést a gyerekek javára, akik töretlenül komoly és kitartó természettudományos, történeti és művészeti érdeklődést tanúsítottak a vizsgált években, ám a „dínó- őrület” őket sem hagyhatta érintetlenül. Nos, a felnőttek érdeklődésében tapasztalt jelenségeken elgondolkodva, talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük: a társadalmi átalakulás eufóriájának elmúltával bekövetkező hétköznapok sokakban csalódást keltettek. Az anyagi nehézségek, a romló életkörülmények, a jövő iránt érzett aggodalom azután ismét jó táptalajul szolgálhatott a valóságtól való eltávolodáshoz, az illúziók világába való meneküléshez. Akár még tudományos magyarázatot is kanyaríthatunk a jelenség köré, például a szociálpszichológia felől nézve a dolgot: a paternalista keretek között némiképp infantilizálódott társadalmi lényből túlságosan rövid idő alatt kellett felelős, autonóm állampolgárrá változniuk az embereknek. A gyorsított felnőtté válás kellemetlenségei és nehézségei elől is kibúvót kínált az irodalom helyett az álirodalom, a tudomány helyett az áltudomány. Az ilyen típusú művekben az elveszett-elvesztett függőség helyett egy új, „pótfüggőség” élményét kínálták a misztikus, titokzatos, félelmetes földöntúli és valóságon túli, bennünket végzetszerűen irányító világok és élőlények. (A felnőtté válni nem- akarás jelensége a fejlett nyugati társadalmakban is ismert, de ott ez valóban az ifjú korosztály problémája.) A SZÉPIRODALMI ÍZLÉS ALAKULÁSA A SIKERLISTÁK TÜKRÉBEN A szépirodalmi ízlés alakulására vonatkozóan is kaptunk jelzéseket a népszerűségi listákból. A jelzések azt a tendenciát erősítették, melyet a 80-as évek második felében minden olvasásszociológiai vizsgálat feltárt: a szórakozási igény eluralkodását, a kommersz irodalom felé való eltolódást. Érdekes módon 1990-1992 között mintha „kizökkent” volna az idő, a társadalmi változások egy pillanatra elterelték, megakasztották ezt a folyamatot, hogy azután a fentebb említett hétköznapok bekövetkeztével mindent elsöprő fölénybe kerüljön a lektűr. A 90-es évek közepére a könyvkiadás „parttalanná” vált, a kínálat skálája végtelenné szélesedett, a bőség zavara elbizonytalanította az iránytű nélkül tájékozódni kívánó olvasókat. A 92/93-as sikerlistán jól érzékelhető az áradat, mint már említettem, 50 címből 26 ebből a körből került ki. És ebben már a piac diktált! Csak kapkodtuk a fejünket, hogy könyvtárhasználóink a szemünk láttára a hivalkodó külsejű, ám silány tartalmú könyvek csapdájába estek, zúdult rájuk a szennyáradat csábítása, védtelenül és kiszolgáltatottan. Elgondolkodhattunk: valóban ilyen sokan maradtak kapaszkodó nélkül? Úgy látszik, hogy sem a több évtizedes elszánt és lelkes könyvtárosi olvasóformáló-ízlésépítgető tevékenység, sem az iskolai irodalomtanítás nem tudott sokakban megbízható értékrendet, válogatási készséget kialakítani. Vagy ez a szabadság- élmény kísérőjelenségének, mintegy gyermekbetegségének tekintendő, ami elmúlik, ha beteltünk vele?! Utóbbi feltételezés helyességében megerősít az a jelenség, hogy a 94/95-ös teljes évi sikerlistán már határozottan feljövőben volt a szakirodalomban bestsellernek nevezett, azaz a „nagy” irodalom látszatát kelteni akaró müvek iránti érdeklődés, mint például a nagy háborús regénytrilógiák, nagyszabású történelmi, életrajzi, társadalomlélektani müvek (Robert Merle, Herman Wouk, James Jones, Irwin Shaw művei). Ezek a szerzők és ezek a művek összehasonlíthatatlanul komolyabb olvasói igényt és teljesítményt feltételeznek, mint a fentebb ecsetelt Iektűrdömping darabjai. Az értékes szépirodalom pozíciói a sikerlistáinkon viszonylag szerények voltak, de egyenletesek, sőt a végére jelentősen megerősödtek. Képviselőik (Ottlik Géza, Karinthy Ferenc, Márai Sándor) rendszerint az ünnepi könyvhetek után kerültek listára, ahol azután hosszabb-rövidebb ideig tartották 156
