A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998
Tanulmányok - Barczi Zsuzsa: A könyvállomány gyarapítása a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
A KtSZ nagyobb gondot fordít gyarapításában a hálózatban ritkán előforduló művekre, de nem többet, mint a hálózat, és kevesebb figyelmet szentel a hálózatban sok helyen meglévő könyvekre, de nem kevesebbet, mint a hálózat. Nemcsak a címek, de a KÉSZ választékának megfelelő és attól eltérő hálózati féleség szerint is (16. sz. tábla). A KÉSZ és a hálózat egyformán képviseli a különböző intenzitású igények kielégítését. Ebből és/vagy kötőszóval levezethető megállapítások fogalmazhatók meg. 16. sz. tábla A címek és a féleség százalékos arányai a szolgáltató egységekben a hálózati beszerzési helyek száma szerint CÍM Szolgáltató egységek KÉSZ Hálózat Hálózati beszerzési helyek HÁLÓZATI FÉLESÉG KÉSZ címeinek Csak hálózati megfelelően 0 könyvtár 13,0 1-5 könyvtár 24,3 37,1 4,8 7,5 6-15 könyvtár 28,1 28,7 1,0 19,0 16-30 könyvtár 18,4 20,0 31,9 31,0 31- könyvtár 16,2 14,2 42,3 42,5 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 Az egységre méretezett állományfejlesztési feltételek a hálózatban sokkal rosszabbak, mint a KESZ-ben, ezért (például) a címek nagy százalékából csak néhány könyvtárba tellett; a közepesen keresett művek átcsúsztak a ritkán beszerzettek csoportjába, és így tovább, követhetnénk a takarékoskodás tovagördülő jelét a hálózat ellátórendszerében. A KÉSZ eltért eredeti célkitűzéseitől a szűk körű, mérsékelt, és a tömeges érdeklődés fordított előjelű kiszolgálásában. A kezdeti rendeltetés módosítása a KESZ-hez befutó kérésekre tekintettel szándékoltan történt,127 mindemellett, a hálózati adatok tudatában nehéz lenne a nagy könyvtárak átlagos helyzeténél jobb körülményekkel rendelkező KÉSZ részvételét kiegészítő szerepként értékelni. Félreértés ne essék, tagadhatatlan, hogy a KESZ-től kapott minden egyes kötet, a kérő könyvtár állományától függően lett légyen választékot, vagy példányt pótló, igényt elégít ki (bár a könyvek közvetlen könyvtári hozzáférése esetén teljesítettnél bizonyára kevesebbet). A hálózati tagkönyvtáraknak erre az átkölcsönzési lehetőségre égető szükségük van, de félő, hogy ez nem a helyenkénti kínálat ésszerű és gazdaságos kiegészítésének megoldásaként, hanem a takarékon üzemelő könyvtárak gyarapodáshiányának pótlékaként értelmezhető. A fentieken túl, valódi állománygyarapítási koordináció nélkül, kölcsönös egyeztetés, visszacsatolás hiányában, egymásra épülés helyett akkor is csak esetleges eredményességről beszélhetnénk, ha a hálózati egységekben nem csupán „a példányt” vehetné birtokába az olvasó. 147
