A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998
Tanulmányok - Katsányi Sándor: Társadalomtudományi könyvtár kontra általános közművelődési könyvtár
TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KÖNYVTÁR KONTRA ÁLTALÁNOS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖNYVTÁR Két koncepció harca a Szabó Ervin előtti Fővárosi Könyvtárban Az 1890-es években a főváros intézményi keretei között két koncepciózus gyűjtemény épült ki párhuzamosan: egyfelől a Fővárosi Statisztikai Hivatal könyvtára Kőrösy Ferenc igazgató irányítása alatt, másfelől a Fővárosi Könyvtár nevet viselő gyűjtemény 1893-tól Toldy László főlevéltáros gondozásában. E két kezdeményezés történetének dokumentumait Gárdonyi Albert gyűjtötte egybe, később az ő adatait dolgozta fel Kelényi Béla könvvtártörténeti összefoglalásában. Remete László e tárgyú tanulmányában Kelényinél jóval részletesebb eseménytörténetet adott.17 Jelen tanulmány az események mögött két sajátos gyűjtemény kiépülését és két eltérő könyvtári koncepció kibontakozását majd szembekerülését mutatja be. A KÖZIGAZGATÁSI SZAKKÖNYVTÁR, MINT HIVATALOS ELVI KÖVETELMÉNY Mikor hosszú évek csendjét megtörve 1891-ben a városházán újra napirendre került a fővárosi könyvtár ügye, a tárgyalóbizottság egyöntetűen a közigazgatási szakkönyvtár mellett foglalt állást. 27 Már ez alkalommal is megfogalmazódott az a elv, melytől hivatalosan és formálisan két évtizeden át nem tért el a főváros. De sem ekkor, sem később nem tisztázták egyértelműen a „közigazgatási szakkönyvtár” fogalmát, sőt ellentmondó értelmezések éltek egymás mellett. Az egyik megközelítés a hivatali kézikönyvtárra szűkítette le a könyvtár mozgásterét. („A városi adminisztrációra vonatkozó szaklapokat, folyóiratokat, tervezeteket, költségvetéseket stb. rendszeresen gyűjteni és kezelni kell” - mondta Rácz Károly az idézett bizottsági ülésen), viszont másfél év múlva egy polgármesteri ügyosztályi állásfoglalás ennél sokkal tágabb kereteket jelölt ki: „...alkalmat adni a tisztviselőknek, hogy magukat bizonyos irányban képezhessék”.37 Még tágabbra nyitotta a tervezett közigazgatási szakkönyvtár kapuit az 1891-es vita azon elképzelése, mely szerint a könyvek „a fővárosi bizottsági tagoknak, de a nagyközönségnek is rendelkezésre álljanak.” A különféle közigazgatási szakkönyvtári koncepciók egyetlen kérdésben - egy negatívumban - egységesek: az új könyvtár létesítése ne járjon anyagi áldozattal, ne kívánjon nagyobb ráfordítást sem az állomány fejlesztése, sem az elhelyezés megoldása, s főleg ne járjon új státusz létesítésével. Az elvi bizonytalanságnak a tájékozottság hiányán túl mélyebb okai is lehettek. A századforduló gyors ütemű urbanizációja lényegesen átalakította és kibővítette a városi közigazgatás feladatait is. Az új nagyváros irányítása a hagyományos közigazgatási ismereteken túlmenően a gazdasági élet, a szociálpolitika, a közművelődés sajátos területein is jártasságot követelt. Ez a változás tükröződik a régi típusú „közigazgatási szakkönyvtár” képének felbomlásában is. A közigazgatási könyvtári koncepció elbizonytalanodása a könyvgyűjtemények kezelőinek meglehetősen tág mozgásteret engedett. A századvég és a századforduló városi könyvtárosai - mint látni fogjuk - nagyvonalúan éltek ezzel a lehetőséggel. REJTETT TÁRSADALOMTUDOMÁNYI GYŰJTEMÉNY KIALAKULÁSA Miközben a 90-es évek elején a bizottsági tagok a létesítendő közigazgatási könyvtárról cserélnek nézeteket, a Fővárosi Statisztikai Hivatal távol eső zugában már két évtizede építi a hivatal igazgatója, Kőrösy József kutatói szakkönyvtárát. A tudatosan és következetesen fejlesztett gyűjtemény egyértelműen az intézménybemfolyó tudományos munkát szolgálja.47 Az ezen kívül eső közigazgatási szakkönyvtári feladatokat Kőrösy taktikusan és udvariasan, de határozottan elutasítja. „Hivatalunk könyvtára egy szűkebb működési körnek szánt szakkönyvtár ... lehetetlen, hogy egy általános városi könyvtár vagy közigazgatási könyvtár kezelésére is vállalkozzunk.” — írja a polgármesternek 1892- ben. (Kiemelések itt és a továbbiakban: K.S.)57 119
