A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998
Tanulmányok - Klinda Mária: Az 1601 előtti nyomtatványok feltárása könyvtárunkban
(1897-1944) érdeme, aki a Budapest gyűjtemény osztályvezetőjeként 15-17. századi bibliákkal, egyházi szerkönyvekkel, reformációs pamfletekkel, hadijelentések sorával, történelmi, csillagászati és földrajzi munkákkal gazdagította e gyűjteményeket. Ebből a korszakból, 1926-os antikváriumi vételből származik például könyvtárunk esztergomi misszáléi közül a legrégibb, Brünnben 1491-ben nyomtatott, illuminált példány, közel egykorú cseh nyelvemlék-jellegű bejegyzésekkel, egyes könyörgések cseh fordításaival. 1930-ban a történész Ballagi Aladár (1853-1928) gyűjteményéből többek között a következő ritka példányok kerültek könyvtárunk tulajdonába: két ősnyomtatvány, úgymint a Thuróczi-krón\k& augsburgi kiadásának az a változata, amelyben Mátyás címei között az osztrák hercegi cím is szerepel és a Legendae sanctorum 1498-as velencei kiadása; a rendkívül ritka pálosrendi misekönyvek közül az 1514-es, Velencében nyomtatott kiadás, lengyelországi propriummal kiegészítve (a példány korábban a czçstochowai pálos kolostor tulajdonában volt!) és a Tatai Antal- szerkesztette, ugyancsak velencei nyomtatású 1540-es pálosrendi breviárium, melynek kalendáriuma a hónapok neveit magyarul tartalmazza (RMNy 42). (Bejegyzése szerint ez a példány is egykor Czçstochowàban volt.) Ugyancsak Ballagi könyvtárából származik egy korábban szintén Czestochowában őrzött kolligátum, amely Gyöngyösi Gergely és Pesti Gáspár pálos szerzetesek 1532-ben, Krakkóban nyomtatott munkáit tartalmazza, az üres oldalakon hosszabb kéziratos teológiai értekezéssel. Ma egyetlen ismert példány az 1503-ban feltehetően Velencében nyomtatott esztergomi szertartáskönyv, az Obsequiale Strigoniense csonka példánya (RMKIII. 5045), címlapján Urbánus Kaym budai könyvárus jelvényével. Néhány Temesvári Pelbárt-köteten és egy 1517-es Donatuson kívül már csak a „Schulmaister in Vesstung Comom”-ként hungarus szerző, Matthäus Schmidt német nyelvű verses krónikáját említjük az 1594. októberi dunántúli hadi eseményekről, Komárom ostromáról (RMK III. 5544). E rendkívüli magángyűjtemény gazdagsága igazán csak a possessor-mutatóból fog kiderülni, legalábbis az 1601 előtti nyomtatványok vonatkozásában, amely korszakból csak az itt felsoroltakból is több hiányzik nemzeti könyvtárunkból. A harmincas évek elejének szerzeményeiből kiemelendők az ugyancsak hungarika-gyűjtő Juhos Ernő korábbi bécsi gyűjteményének példányai, amelyeket Lantos antikváriumának a közvetítésével vettünk. Közöttük van a Thuróczi-krónlka brünni kiadása, Laskai Osvát ferences gvárdián szentbeszédeinek három ősnyomtatvány-kiadása, Michael de Hungária prédikációinak 1494-es strassburgi kiadása, hogy csak a legrégibb nyomtatványokat említsük. Juhos személyéről sajnos nem tudunk többet, mint amit évkönyvünk a szerzeményekről szólva említ, vagy amit ő maga a könyvek béléslapján vagy előzékén megörökített a vásárlás körülményeiről. E megjegyzésekből kiderül, hogy igazi bibliofil gyűjtő volt, aki példányainak teljességét is ellenőrizte, bibliográfiákra hivatkozott és könyvtárát „hungarika-gyűjteménynek” nevezte. Minden esetben feltüntette, hogy hol, mikor és merinyiért vette a példányt. (E megjegyzéseket természetesen katalógusunk is közli.) Nem hagyhatunk említés nélkül egy 1934-es svájci vételt, amellyel a budaszentlőrinci pálos kolostor szerzetesének, a Hadnagy Bálintként ismert Valentinus fráternek Remete Szent Pál életéről és csodáiról írott munkáját sorolhattuk állományunkba. A Matthias Milcher oudai könyvárus költségén Velencében, 1511-ben nyomtatott latin nyelvű munkának korábban csak egyetlen, Rómában őrzött példánya volt ismeretes a szakirodalomban. A harmincas évek közepétől újabb jeles ritkaságok sorával gyarapodott a könyvtár Schlauch Lőrinc szatmári, később nagyváradi püspök (1824-1902) szétszóródott könyvtárából. E kötetek legtöbbjében megtalálható Török János történész, levéltáros és bibliofil gyűjtő (1809-1874) ex librise. Az ő gyűjteményének jelentős részét Schlauch 1873-ban megvásárolta. Több példányon már csak a leáztatott ex libris azonos méretű nyomata látszik, ennek segítségével tudtunk a korábbi tulajdonosra következtemi. Sok esetben a budapesti Ranschburg antikváriumi katalógusai177 vezettek nyomra, amelyek a Török-Schlauch-félé „nagyhírű könyvtár” 15-19. századi anyagát ismertetik, gyakran a példány valamely sajátosságának, kötésének, bejegyzésének vagy állapotának a leírásával. Mivel korábban csak az ex librisek vagy maradványuk alapján tudtuk az e gyűjteménybe való tartozást regisztrálni (a Faragó antikváriustól vagy a Postatakarékpénztár aukcióin vett példányoknál), nagy segítségünkre voltak e katalógus megjegyzései. így például egy egyleveles, fametszetes nyomtatványnál, amely Dániel Holtzmann augsburgi költő verses imádságát tartalmazza a török 113
