A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996
Tanulmányok - Papp István: A közművelődési könyvtárak az új könyvtári törvényben
Ha abból indultunk ki, hogy állampolgári alanyi jogon jár a könyvtári ellátás, akkor nyilvánvaló, hogy a könyvtári rendszer fenntartása az állam, illetve az államhatalom meghatározott szerveinek a dolga kell, hogy legyen. A fenntartók körének és feladataiknak meghatározása azonban a könyvtári ellátás lényegéből és belső ellentmondásaiból következően meglehetősen problematikus. (Csak emlékeztetőül: az igények minősége és a helyileg biztosítható ellátás, a saját és külső információs források aránya, az azonos szintű ellátáshoz való jogosultság és az anyagi erőforrások viszonya stb.) Ugyanakkor tudomásul kell vennünk a közhatalom jelenlegi szerkezetét, hiszen erre kívánja a törvény bízni a könyvtári ellátás fenntartását. Mint más összefüggésben említettük, az állampolgár nem a könyvtári rendszerrel, hanem az adott könyvtárral lép kapcsolatba. A könyvtár tehát helyi intézmény, de ugyanakkor egy országos rendszer eleme is. Ebből eredően nem juthatunk más következtetésre, hogy a fenntartási kötelezettséget és feladatokat ugyancsak e kettősség alapján határozzuk meg: kinek a dolga a helyi könyvtár finanszírozása, s kié a rendszeré? A nyilvános közkönyvtárat, mint helyi intézményt nem tarthatja fent más, nem irányíthatja és ellenőrizheti más, nem vállalhat érte felelősséget más, mint a helyi önkormányzat, amely ezt a jogát és kötelességét nem ruházhatja át másra. (A könyvtári ellátás megrendelése más önkormányzatoktól vagy szervezetektől és vállalkozásoktól, a szolgáltatás üzemeltetése közösen más önkormányzatokkal nem jelenti e jog és kötelesség átruházását!) Más-más helyzetben vannak a különböző népességszámú települések: minél kisebb a település, viszonylagosan annál drágább egy átfogó, az igények többségét helyben kielégítő könyvtár fenntartása, s minél nagyobb a település, viszonylag annál olcsóbb egy széles választékot kínáló, differenciált könyvtári szolgálat működtetése. Az utóbbi években kialakult közlekedési és távközlési infrastruktúra, még inkább ennek várható fejlődése arra int, hogy a kis és még kisebb települések önkormányzatai ne önmagukra hagyatkozva oldják meg a helyi közkönyvtár fenntartását, hanem más önkormányzatokkal összefogva; ennek egyébként nincs jogi akadálya. Az érdekelt felek között kötött szerződésekben kell rögzíteni, hogy a könyvtári ellátás mely elemeit kell továbbra is helyileg, önállóan finanszírozni, s melyeket a szerződés révén létrehozott közös forrásból. Viszont rendkívül fontos lenne a kisebb települések önkormányzatait ösztönözni arra, hogy csatlakozzanak valamely ellátási rendszerhez. Valószínűleg ennek leghatásosabb eszköze az, ha a létrehozandó megyei könyvtári alap olyan támogatásban részesíti az ellátó rendszereket, amely nyilvánvalóvá teszi az önkormányzatok előtt a csatlakozás előnyeit. A csatlakozás szabad elhatározástól függjön és olyan szerződésen alapuljon, amely pontosan megfogalmazza, hogy az átengedett anyagi eszközök fejében az önkormányzat könyvtára milyen ellátásban részesül, s milyen kiadásokat kell továbbra is helyben finanszíroznia. A rendszerszerű működés, vagyis hogy a helyileg nem biztosítható információhordozók vagy információk a rendszer minden eleméhez eljussanak, további forrásokat igényel. Természetesen az érintett önkormányzatok kötelezettségvállalásai révén is létre lehetne hozni ezeket a forrásokat; ez talán kivitelezhető is lenne, ha kötelezni lehetne őket erre, ám ezt a vonatkozó törvény aligha engedi meg. Az önkéntes kötelezettségvállalásra két ok miatt nem lehet építeni. Mindenekelőtt nem állnak úgy anyagilag az egyes önkormányzatok, hogy a közvetlen szolgáltatások fenntartásán túl is képesek legyenek könyvtári célokra anyagiakat fordítani. Még ha meg is engedhetnék maguknak, attól kell tartani, a helyi politikai élet nem fogadná szívesen, hogy a rendszerszerű működés érdekében más szervnek adjanak át saját forrásokat (tegyük hozzá: talán még a helyi könyvtáros sem pártfogolná ezt a döntést.) Marad tehát az a megoldás, hogy központi előirányzatok alapozzák meg a rendszerszerű működést, méghozzá a közigazgatási rendszerhez igazodva megyei és országos szinten is. Ennek a megoldásnak több előnye van. A nyilvános közkönyvtárak fenntartása 87
