A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996
Tanulmányok - Papp István: A közművelődési könyvtárak az új könyvtári törvényben
A KÖZMŰVELŐDÉSI KÖNYVTÁRAK AZ ÚJ KÖNYVTÁRI TÖRVÉNYBEN A rendszerváltás utáni években a magyar könyvtárpolitika egyik központi kérdésévé vált egy új könyvtári törvény megalkotása. Számos műhely és fórum kapcsolódott be az előkészítés munkájába. Az ennek során született dolgozatok komoly mértékben járultak hozzá a könyvtárosi tudat alakításához, talán korszerűsödéséhez is. Az eredmények magában a törvényben természetesen csak áttételesen és tömörített, jogi formában jelentkezhetnek. Úgy véljük, éppen a könyvtárosi közgondolkodás szempontjából haszonnal járhat a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár műhelyében készült tanulmány közzététele, függetlenül attól, hogy gondolatai mennyiben találtak utat az új könyvtári törvénybe. A közreadás másik indoka, hogy a benne kifejtett álláspont jól tükrözi a könyvtár által vallott eszméket, s így az olvasó képet kaphat arról, milyen megfontolások állnak a mindennap gyakorlata mögött. (A szerk.) A tanulmány megírásakor még kérdéses volt, hogy az új könyvtári törvény a könyvtárügy egészére, vagy néhány könyvtártípusra, vagy esetleg csak a közművelődési könyvtárakra fog kiterjedni. A jelen megfontolások abból indultak ki, hogy az önkormányzatok által fenntartott könyvtárak mindenképpen a könyvtár hatálya alá fognak esni, de megkerülhetetlenek azok a kapcsolatok, amelyek őket más könyvtárakhoz, a könyvtárügy egészéhez fűzik. A törvény kiindulási alapja A törvénynek mindenképpen az állampolgárok könyvtári ellátásához való jogából kell kiindulnia. Ezt pedig az alkotmánynak kell rögzítenie. Kérdés, megteszi-e? Az talán nem ütközik nehézségbe, hogy közvetetten levezessük akár a jelenleg érvényes, akár a tervezett új alkotmányból a könyvtári ellátáshoz való állampolgári jogot, ám kérdés, hogy gondolatmenetünket az illetékesek elfogadják-e. A biztonság kedvéért feltétlenül szóvá kell tenni, hogy az alkotmány jelenlegi tervezete nem tartalmazza expressis verbis a könyvtári ellátáshoz való jogot, sem egyéni, sem kollektív jogként. A törvény preambulumának azt kell kifejtenie, hogy a modern információs, polgári, demokratikus, posztindusztriális, információs - a jelzőket talán még lehetne sorolni, - társadalomban való léthez nélkülözhetetlen a naprakész, visszakereshető, releváns, személyre szabott stb. információ. Aki nem jut hozzá a napi életvezetéshez, szakmája gyakorlásához, személyes stratégiai és taktikai döntéseihez, szellemi rekreációjához stb. szükséges információkhoz, aki elől bármilyen ok miatt elzáródnak az információs források, az másokkal szemben behozhatatlan hátrányba kerül. Ezért alanyi, emberi, állampolgári joga van mindenkinek az információhoz. A társadalom dolga, hogy meghatározza és rendelkezésre bocsássa azt a módot vagy eszközt, intézményt vagy szolgáltatást, amely révén az állampolgár - adott feltételek mellett - hiteles, teljes, elfogulatlan, előrendezett és visszakereshető információkhoz juthat. A történelmi fejlődés folyamán az információáramlásnak számos csatornája alakult ki, amelyek egymás mellett, egymást kiegészítve léteznek, s állnak az állampolgár rendelkezésére. Azonban történelmi tapasztalat, hogy mindeddig a könyvtár az az intézmény, amely integrálni képes a 74
