A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996

Tanulmányok - Gyermeksorsok - 1996 - Dr. Radoszáv Miklós: Gyermeksorsok 1996

hogy a jelenlegi szociális ellátó rendszerben nyújtandó támogatások megszervezésében támogatást nyújtunk nekik, elmesélték, hogy ők szeretnék látni azt a szociális ellátó rendszert, amelyik ugyanannyi jövedelmet biztosít számukra 1 napon, mint amit ők így koldulásból össze tudnak szedni. Itt egész komoly pénzekre kell gondolni, nyilván a bérkoldulásnak is azért van értelme és azért csinálják. 30-40 ezer forintok körül is lehet havonta amit egy gyermek egy jobb helyen össze tud szedni, amit persze azonnal elvesznek tőlük. Ezen tények ismeretében világos, hogy nem tudtuk a problémát megoldani. Annak azonban nagyon örülök, hogy a kollegáimat nem küldtem ki az utcára, hogy gyűjtsék be a gyermekeket, mert miközben ezeket az információkat gyűjtötték a bérkoldulást folytató gyermekekről, azt tapasztalták, hogy mindig nagyon szervezetten, több felnőtt vigyáz rájuk, akiknek meghatározott összeg után, meghatározott idő után le kell „adni” a pénzt, tehát a gyermeknél sosincs ott a teljes összeg, amit ő aznap begyűjtött. Nagyon nagy bajba kerültek volna a kollegák, ha megpróbálják ezeket a gyermekeket bárhova is bevinni. Nem vagyok benne egészen biztos, hogy kizárólag hatósági eszközökkel oldható meg ez a probléma. Amennyire sikerült tájékozódnunk a nemzetközi gyakorlatot illetően ezeknek a gyermekeknek a védelmében az derült ki, hogy vannak olyan nappali intézmények, a hajléktalan ellátó rendszeren belül a melegedőhöz hasonlítható ez a leginkább, ahova ezek a gyermekek a holt szezonokban - a napnak vannak holt időszakai 1 -2 óra - bemehetnek, mosakodhatnak és jobb esetben ott foglalkozzanak is velük, próbálják őket oktatni, lelki segítséget nyújtani számukra. Ezzel itt Magyarországon tudtommal még senki nem foglalkozik, ebben a pillanatban csak a probléma feltárásáig sikerült eljutni. Számomra a kép eléggé lehangoló, nem részletezném, hogy milyen kegyetlenségek fordulhatnak elő - csonkolások, csonkítások - annak érdekében, hogy a gyermek még szívszorítóbb látványt nyújtson annak érdekében, hogy több pénzt tudjon begyűjteni. Az azonban szemmel látható, hogy a bérkoldulásra használt gyermekeket tudatosan válogatják a különböző testi fogyatékosok közül. Annyit még sikerült megtudnunk, hogy magyar családok Németországba járnak koldulni elsősorban. Ennek a felderítése nyilvánvalóan már nem a mi utcai gondozó szolgálatunknak a feladata, ez sokkal mélyebb és alaposabb vizsgálatot igényel.

Az állami gondoskodásról:

A következő blokkban az állami gondoskodásról szólnék, de nem túlzottan részletezve, mert önmagában is eléggé elkeserítő és elég sok elkeserítő dolgot hallottunk ma már.

Az állami gondoskodásba bekerült gyermekeknél csak megerősíteni tudjuk azokat a negatív tendenciákat, amit az előttem szólók elmondtak. Általában elmondható, hogy az állami gondoskodásba bekerült gyermekek száma csökkent. Igen jelentősen csökkent az elmúlt időszakban országosan is, és a fővárosban is. Próbáltuk megnézni, hogy mi az oka ennek? Mi lehet a háttérben? Első körben mondható, - bár nyilván hogy relatív számokban mérve nem biztos, hogy igaz ez a csökkenés, - hogy egyáltalán kevesebb gyermek születik ma Magyarországon. Ez persze még önmagában nem feltétlenül oka annak, hogy kevesebben kerüljenek be, de mi úgy véljük, hogy ez egy ok lehet. A második oka, az talán egy pozitívum, hogy megjelentek azok a civil szervezetek, azok a szolgáltatások, amelyek leveszik, illetve elébe mennek azoknak a problémáknak, ahol a család megsegíthető, a családban kezelhető a probléma és nem emelik ki azonnal a gyermeket a családból. Ezt bizonyítani nem tudjuk, csak nagyon szeretnénk, ha ez valóban így lenne.

A harmadik ok azonban igencsak elkeserítő kell hogy legyen, ez pedig az, hogy a társadalomnak az érzékenysége, a társadalom reakciójának ingerküszöbe valahova egészen máshova tevődött. Ma már mint ahogy mondtam, vannak gyermekkoldusok, ezen sem nagyon lepődünk meg különösebben, kezdünk hozzászokni, kezdjük elfogadni. Kezdjük elfogadni azt, - hogy az iskolához visszatérjünk, - hogy vannak gyermekek, akik éhesen mennek iskolába, onnan éhesen mennek haza, hogy nincs már pénze a szülőnek arra, hogy megfizessék az iskolai étkeztetést. Vannak gyermekek, akik nem tudnak bizonyos ellátásokhoz hozzájutni, s ezt mind-mind elfogadjuk. Sokkal később van az a pont, amikor úgymond betelik a pohár. Mindezek mellett a bekerült gyermekekre vonatkozó összesített adatokból néhány dolgot szeretnék ismertetni.

72