A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996
Tanulmányok - Gyermeksorsok - 1996 - Vajda Zsuzsanna: Elveszett gyermekkor. A gyermekkor kulturális környezete
korban foglalkoztatja is a gyerekeket a szexualitás. A intim betét és óvszergyártók jóvoltából tanévenként legalább két felvilágosító előadást hallgatnak meg. Egy jelenleg Magyarországon is vetített, kifejezetten gyerekek számára készült filmben, (a címe „Egy indián Párizsban) 13 éves gyerekek szexuális aktust bonyolítanak le. Ezzel szemben gyűlnek az adatok arra nézve, hogy a szexuális zavarok száma növekszik. A szexuálisan felhívó ingerek állandó jelenléte ugyanazt eredményezi, mint a vér és erőszak látványa: megszokottá, közömbössé teszi a korábban izgalmat, illetve averziót keltő ingereket. A felvilágosítás és propaganda, valamint a fogamzásgátló szerek valóságos arzenálja ellenére az Egyesült Államokban ma a tizenéves terhességek és szülések száma a kétszerese a többi nyugateurópai országénak. Igazságtalan lenne azonban a gyermekek környezetében beálló változásokért kizárólag, vagy elsősorban a kultúrát, a filozófiát, vagy a neveléstudományt okolni. Legfeljebb az kelthet aggodalmat, mennyire nem reflektál a mai neveléssel kapcsolatos irodalom azokra a társadalmi-gazdasági változásokra, amelyek a fentiekkel hasonló irányban hatnak. Európában és az Egyesült Államokban a születésszám évtizedek óta csökken, az elmúlt évben soha nem látott mélypontra süllyedt. A gyermekek és fiatalok, a gyermekes családok egyre inkább kisebbségbe szorulnak. Ennek politikai hatásai már lemérhetők például azon, hogy az Egyesült Államokban növekvő gondot okoz az állami közoktatás költségeinek megtervezésénél, hogy a szavazók között növekvő számban vannak a gyermektelenek, akik tiltakoznak ellene, hogy adódollárjaikat oktatási célokra költsék. A modem gazdaság is jelentősen befolyásolta a gyermekek helyzetét. A munkaerőpiac beszűkült, egész Nyugateurópában nyomasztó méreteket öltött az ifjúsági munkanélküliség. Míg a hatvanas évekig a gyermekkor a felnőttkorra való felkészülés, az iijúkor egyértelműen a foglalkoztatottak társadalmába vezető bekapcsolódás szakasza volt, mára - miként Zinekker, (in: Gábor-Balogh, 1994) német kutató tanulmánya jelzi - ez a helyzet gyökeresen megváltozott. A következmények közé tartozik a fiatalkor meghosszabbodása. Létrejön egy újszerű szakasz, az ifjúság utáni harmadik évtized, amely még mindig nem feltétlenül jelent felnőtt-státuszt a hagyományos értelemben, nem jelenti, hogy a fiatal megtalálhatná helyét a munkaszervezetben, vagy családot alapítana - itt zárul be alacsony születésszám köre. Az elhúzódó, véget érni nem akaró gyermek- és ifjúkor következményei közé tartozik a fiatalok megjelenése és tartós jelenléte a „szürke gazdagságban” , valamint a Zinekker által „kultúrizmusnak” nevezett jelenség: „Az embernek életstílusa, szabadideje és kiforrott véleménye van magáról és a társadalomról, de el van vágva a hatalom és a gazdagság centrumaitól.” (38. old.) A pozíciók megszerzéséért vívott harc - mint a szűkösség helyzeteiben általában - élesebbé válik, és ez tükröződik a képzés paradoxoniban. A meghosszabbodott képzési idő mellett az iskoláztatás „rák” módjára, visszafelé halad: egyre fiatalabb korban kezdődik különleges képességek elsajátíttatása, a versenyeztetés megindulása. A nyolcvanas évek közepére a magyar óvodában megszüntették a kötelező foglalkozásokat, arra törekedtek, hogy az óvoda ne váljon kis iskolává. Ma Magyarországon az óvodákban nyelvtanfolyamokat, iskolai előkészítőt szerveznek. A más szempontból széltől is óvott gyerekek negyedikben és hatodikban 8-10 alkalommal tesznek felvételi vizsgát, az egyetemi felvételik évében gyakran napi 8-9 órát is iskolapadban ülnek. A valóságban tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy felszámolódott a gyermekkor, és a gyermekség felolvadt a felnőttvilág olvasztótégelyeiben. „A gyermekkor és az ifjúság egyidejűleg siet és késik, felgyorsul és lelassul” - írja a már idézett ifjúságszociológus. Eközben az ellenőrzés a fiatalok és gyermekek felett egyre külsőbbé, távolabbivá és tegyük hozzá: hatástalanabbá válik. A felnőttek irányító szerepe csökken. A későbbi karrierre, életútra vonatkozó korai döntések nemcsak feleslegesek, de kivitelezhetetlenek is, a követendő stratégia a hosszan tartó kivárás, a képzés elnyújtása, a döntés halogatása. A belépés a főfoglalkozású keresői pozícióba általában későbbre tolódik, a felnőttiét cselekvési és fogyasztási lehetőségei viszont korábbi életkorokba csúsznak előre. A fiatalok részvétele a társadalomban a fogyasztásra, s a piacon való részvételre való előkészítés - az 57
