A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996

Jelentés - Irányítás

Lekötelezett bennünket - többek között - a Soros Alapítvány és a MATÁV is. Hála illeti azokat a magánszemélyeket, kiknek örökbefogadási forintjai javították olvasóink megelégedettségét és könyvtárbani közérzetét. Ám két szempontra fel kel hívnunk a figyelmet. Egyfelől: a költségvetési keretekből lassan már az alapvető szolgálatot sem vagyunk képesek a korábbi szinten tartani; ennek következménye volt az 1994 folyamán feladott 10 kisebb könyvtár, a nyitva tartás szűkítése. Másfelől azonban a szponzorok általában nem szívesen adnak éppen az alapszolgáltatásokra, mondván, az a fenntartó dolga; inkább egyéb, attraktívabb vállalkozásokra, mint pl. kiadványok, programok, kiállítások. E feladatok persze munkaerőt vonnak el az alapszolgálattól. Tudomásul kell venni, hogy bizonytalan voltuk miatt a külső támogatásokra nem lehet alapozni a folyamatos működést; már nagyságrendjük miatt is pusztán kiegészítő források lehetnek csak.

S végül szólnunk kell dolgozóinkról. Súlyos helyzetünkben valóban utolsó mentsvárunk volt munkatársaink közössége. A szolgálat minőségét meghatározó gárda teljesítőképessége határán, megengedhetetlen túlterheléssel dolgozik. Kilátásaink borúsak: a fiataloknak nem nyit perspektívát a pálya, az idősebbek a jobb fizetések vonzásában váltanak munkahelyet. A közhasznú munkásként alkalmazott munkanélküliek (1996-ban már 130 fős keretet kaptunk) többnyire csak néhány hónapot töltenek nálunk, betanításuk gyakran többe kerül, mint amennyi hasznot hajtanak. Nehéz megfelelő képzettségű szakemberekkel pótolni a nyugdíjba vonulókat. A munkabérrel való takarékoskodás a szakképzett drágábbat olcsóbb munkaerővel történő kiváltásának tévútjára szorít. A színvonal süllyed. Míg a munkanélküliként alkalmazottak száma a jelentésünk tárgyát képező 3 évben a 2 és félszeresére nőtt, a felsőfokú végzettségű könyvtáros szakalkalmazottaké 90%-ra esett vissza! A személyzet összlétszáma is túlságosan alacsony a terhekhez képest; nincs tartalék, a szabadságok, a betegségek, a továbbtanulás miatti kieséseket gyakran csak a nyitva tartás szüneteltetésével tudjuk megoldani. 1993 és 1996 között a 8 órára átszámított átlaglétszámunk 89%-ra csökkent.

15