A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996
Tanulmányok - Horváth Tamás: Elfeledett tervek a Budapest Gyűjteményben. A Svábhegyi Kábelvasút
vasúton, majd a Nagyenyed utca-Istenhegyi-Diana út vonalán kapaszkodna fel a Svábhegyre, egészen a templomig. A kábelvasút vállalat 1895-ben meg is kapta a főváros hozzájárulását, s a kereskedelmi miniszter által kívánt 50 ezer koronás biztosítékot is sikerült letétbe helyezni. A nagyszabású terv mögé neves közéleti személyiségek sorakoztak fel, a már idézett Jókai írás is ennek a kampánynak a része volt. Az engedélyek beszerzésével az építkezés 1896-ban vagy 97-ben akár meg is kezdődhetett volna, de ahogy mondani szokták: evés közben jött meg az étvágy. Az Eskü-téri híd mielőbbi megépítésében bízva, a vállalat most már elérkezettnek látta az időt, hogy az eredeti terveket továbbfejlesztve, a jármű Pestre történő átvezetésére kérjen engedélyt. Az ötlet kézenfekvő volt, azonban egy újabb év ment el arra, hogy a kereskedelmi miniszter 1899-ben leiratot küldjön a fővároshoz, már az „Eskütér- Svábhegyi kábelvasút” néven futó elképzelés megépítése ügyében. A kábelvasút tervének ez a továbbfejlesztett változata - maradva az előbbi hasonlatnál - már túl nagy falat volt a városatyák számára. Műszaki szempontból a legfőbb kifogást a pesti hídfőnél építendő végállomás elhelyezésének problémája jelentette, ugyanis az akkori Belváros szűk utcái nem voltak alkalmasak egy ilyen létesímény elhelyezésére. Az igazi akadály azonban nem ez volt: hídon való átvezetés a pénzügyi többlet kiadásokon túl, komoly városépítési dilemmákat is felszínre hozott. Ilyen volt az új híd és az akkor kiépülő Kossuth Lajos utca villamos közlekedésének kiépítése, amit a város vezetői mindenképp el akartak kerülni, s a Belváros nagyszabású átépítését is zavarta volna a vasút kiépítése: „Véleményünk szerint sokkal fontosabb érdeke éppen a belvárosnak, hogy a kábelvasút tervezett átvezetésével a folyamatban lévő szabályozása meg ne rontassék, a közforgalom és közönség életbiztonsága szempontjából rendkívül veszélyes sínkeresztezések elkerültessenek (...) a belvárosi közönségnek érdekei sem teszik szükségessé a kábelvasút átvezetését, mert a közönségre nézve mindegy, vájjon az átszállás a hídnak innenső, vagy túlsó oldalán történik-e, amennyiben az eskütéri híd körüli lakói gyalog is könnyen megközelíthetik a kábelvasút egyháztéri állomását (...) a székesfőváros már most jelentse ki, miszerint a Kossuth Lajos utczai közúti vasútnak utcza-szinben levő vezetését semmi körülmények között megengedhetőnek nem tartja...”7 A Kossuth Lajos utcai villamos Végül 1914-ben valósággá lett, nem így a kábelvasút, amely egy életképes, mindenki által támogatott ötletként indult, később azonban „veszélyes vizekre” merészkedett, s éppen ez lett a veszte: a belvárosi villamosvonalak elvetésével ez is lekerült a napirendről, s ma már tudjuk, hogy végleg. A vállalat -elvesztve a kezdeményezést övező általános rokonszenvet - nem sokkal később a feloszlatásáról értesítette a székesfőváros tanácsát. A Fővárosi 154
