A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996
Tanulmányok - Békés Ilona: A könyvtároskép vizsgálata néhány 20. századi magyar szépirodalmi műben
Az arca olyan volt, mint az alabástrom, nagy, bársonyos, barna szemének pillantására mindig elpirultam. ...gesztenyebarna haját kontyba tűzte, s így olyan volt az, mint egy királyi korona. ...Akkoriban Jókait, Walter Se о ttot és az idősebb Dumas-t olvastam, de olvashattam bárkit, minden erényes, gyengéd nőalak, minden védelemre váró szépség, cselszövevények közt vergődő virágszál a könyvtároskisasszonnyá változott. /149. o. / A kisasszony személyes hatása, kisugárzása megnöveli az olvasási kedvet és a könyvtárhasználati, kölcsönzési gyakoriságot. Megtudjuk, hogy a mechanikus, személytelen könyvkölcsönzés mellett, beszélgetést is folytat könyvekről, írókról, igaz csak a nagyokkal, hiszen az olvasóterem csak felnőttek által volt látogatható. A főszereplő 14 éves korában, egy számára felejthetetlen téli este léphetett be oda először. Ezt a könyvtári szolgáltatást is - mint a könyvtár addig igénybe vett kölcsönzési szolgáltatását -, teljesen magukévá tették az olvasók és nem olvasók is. Egyesek olvasni jöttek, reggeli és esti újságokat, régi folyóiratokat, ugyanis ide minden folyóirat csak két hónappal később érkezett, mások a csendért és a melegért, amit a sarokból egy nagy vaskályha ontott. Az örök olvasók ismerték egymás sorsát, életkörülményeit. Idővel szabályos társadalmi közösség jött létre, kialakult az esti lapok olvasásának sorrendje is. Birtokoltak valamit, “meleg éghajlatú szigetet”, együtt kopott, nyugdíjas öregek, állástalan hivatalnokok, kereskedősegédek, fiatal munkások és rongyos diákok. Az első gyarmatosítók fölényével és haragjával léptek fel az idegenek, betolakodók ellen. Csak vasárnaponként enyhült az új olvasókkal szembeni ellenállásuk. A könyvtáros, mint népnevelő Bárány Tamásnál A Csigalépcső19 című regényében Benkő Lajos könyvtárvezető könyvtárossá válásáról, életéről, majd 1952-től a pesti Könyvtári Központban lévő munkájáról olvashatunk. A főszereplő tanítónak tanult és tanítóként is dolgozott Mezőszegen, amikor a városnál könyvtárost kerestek. Az iskola igazgatója irodalomszeretete és tanítói munkavégzése alapján őt ajánlotta az állás betöltésére. Minden igyekezetével a kisvárosi könyvtár létrehozásán fáradozik, így érdemessé teszi magát arra, hogy az alakuló járási könyvtár vezetésével megbízzák. Megnyeri a könyvtárak közötti versenyt, emiatt felfigyelnek rá a Könyvtári Központban, és felkérik, hogy jöjjön fel Pestre dolgozni. A regényben több könyvtárossal, vagy könyvtári hivatalban dolgozó személlyel találkozunk. Benkőről és mezőszegi helyetteséről derül ki, milyen pályáról kerültek a könyvtárba, vagyis milyen pályát hagytak el, és mi motiválta döntésüket. Mind a ketten többre becsülik a könyvtáros hivatást a tanítói pályánál, bár azt a feladatot is szívből végezték. Előrelépést is jelent ez számukra a társadalmi ranglétrán: Benkőről mondták is diáktársai, hogy mindig is többet akart az élettől, mint a falusi tanítóság. A könyvtáros pálya választását talán az otthonról hozott könyvtelenség okozta állandó hiányérzet, és az ezzel szemben megnyilvánuló olvasási vágy is meghatározta. Gyerekkorában a kalendáriumon kívül nemigen akadt egyéb olvasnivalója. A következő részlet kifejezi, hogy Benkő mennyire hasonlónak érzi a két hivatást:- Igaz - mondta -, hogyan is lett könyvtáros? Hiszen ahogy meséli, maga szívvel-lélekkel tanított, az isten is pedagógusnak teremtette. Miért hagyta abba?- Dehogy hagytam! Hiszen itt is azt csinálom, amit Borókon és Annabányán csináltam: nevelem az embereket, irányítom a fejlődésüket, egyengetem szellemi felemelkedésük útját. /144.0./ A közművelődési könyvtárakban dolgozók többsége, elsősorban az olvasókkal közvetlen kapcsolatban álló olvasószolgálatosok, tájékoztatók tevékenysége mutat sok hasonlóságot a pedagógusokéval. Közel áll a pedagógusi célokhoz, szándékokhoz, feladatokhoz. 134
