A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
Papp István: A változások menedzselése a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában
A VÁLTOZÁSOK MENEDZSELÉSE A FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR HÁLÓZATÁBAN BEVEZETÉS Azt hiszem, hogy amit a következőkben elmondandó vagyok nem különösebben érdekes, vagy legalábbis nem egyedülálló. Arról van szó, hogy egy könyvtár, egy meglehetősen ódivatú könyvtár, hogyan igyekezett a körülmények és feltételek gyors, esetenként radikális megváltozása közepette talpon maradni. Tulajdonképpen a struggle for life-ről szóló esettanulmányt kap kézbe az olvasó. Hasonló helyzetben igen sok könyvtár találja magát itthon is, másutt is, s a kivételt inkább azok a könyvtárak képezik, amelyek nem küszködnek ilyen gonddal. Ami miatt mégis érdemes egymásról tájékozódni, egymás gondjait, bajait, megoldási kísérleteit meghallgatni és megvitatni, az az, hogy mindenből lehet valamit tanulni, mindenből lehet okulni, s ha más nyereséggel nem jár a dolog, legalább azzal, hogy megerősítheti saját elhatározásainkat, vagy elgondolkodtat a választott út helyességét illetően. Tehát amit elmondandó vagyok az nem önmagában érdekes, hanem éppen attól, hogy hasonló cipőben járnak más könyvtárak is, más országokban is. S ez már bizonyos tendenciákat jelez. Ráadásul a mi hazai törekvéseinket az jellemzi, hogy általában a fejlettebb könyvtárügyektől vettük a példákat, mintegy visszaigazolva azokat a fejleményeket, álláspontokat, amelyek ott alakultak ki. Ezek a fejlemények azonban egymással is ellentétesek lehetnek. Az már bennünket jellemez, hogy közülük melyiket találtuk követésre méltónak, illetve melyikről gondoltuk azt, hogy alkalmazható a mi helyzetünkben. Á jó tanuló buzgalmával másolgattuk előszőj: a költséges példákat, majd - az anyagiak beszűkültével - azokat a megoldásokat is kezdtük megtanulni, amelyek költségmegtakarításokat eredményeztek. (E megoldások közé sajnálatos módon akár egyes könyvtárak bezárása is hozzátartozik.) A FSZEK vezetésének szeme előtt mindig is a nehézségeket túlélni kívánó, megmaradni akaró, a társadalmi elismertségre (azaz növekvő igénybevételre) vágyó könyvtár képe lebegett. Ugyanakkor azt kellett látnunk a nyolcvanas években, hogy az a könyvtári szolgálat, amelyet kínálni voltunk képesek a főváros lakosságának, nem felelt meg a korszerű igényeknek. Ez persze nem látványos jelekben nyilvánult meg. Az olvasók nem tiltakoztak hangosan a szolgáltatások mennyisége és minősége ellen, a könyvtári környezetek leromlottsága ellen, még csak azt sem mondhatom, hogy csökkent volna a forgalmunk, s ebben mutatkozott volna meg a társadalmi elégedetlenség a könyvtárakkal szemben. Mégis, látva az emberek tényleges igényeit, szokásait, a gazdasági, politikai, kulturális változásokat, vagy a várható változások tendenciáit, meg kellett állapítanunk, ha talpon akarunk maradni, akkor bizony változtatnunk kell. Ellenkező esetben használóink szép csöndesen elmaradoznak, nem tartanak ránk igényt, más ügynökségek szolgáltatásait veszik igénybe, mi pedig a kulturális élet perifériájára szorulunk, luxuscikké válunk abban az értelemben, hogy nem a tényleges használat indokolja létünket, hanem a fenntartó jóindulata. S anyagi válság idején nyilván először a luxuskiadásokat faragják le... Amikor gondokról beszélek, nem csak anyagiakra gondolok. Természetesen közvetlenül minden könyvtár anyagi problémaként éli meg nehézségeit, s első indulatában úgy véli, ha több pénze lenne, egyszeriben minden nehézsége megoldódnék. De ha kissé jobban belegondolunk a kérdésbe, azt vesszük észre, hogy sok esetben nem az anyagiak hiánya okozza a bajt, hanem szerkezeti, szervezeti, szemléletbeli, hozzáállásbeli zavarok, vagyis az, hogy a könyvtári szolgálat egésze és a szolgálattal szemben támasztott társadalmi elvárások között megbomlott az összhang. S paradox módon, ezt nem ritkán a könyvtárak bőséges, vagy legalábbis az adottságokhoz képest bőséges anyagi ellátottsága idézi elő. Nyilvánvaló volt, hogy először magának a vezetésnek az attitűdjét kellett megváltoztatni, s a könyvtárosi természetben egyaránt jelen lévő konzervatív és innovatív vonások közül az utóbbiakra kellett a hangsúlyt helyezni. Az innováció értelme és célja pedig ez esetben a társadalmi szükségletek és a könyvtári szolgáltatások közötti összhang megteremtése, méghozzá úgy, hogy a szolgáltatási kínálattal lehetőleg kissé megelőzzük a konkrét igények tényleges jelentkezését. Nehezebb tennivaló volt az innovatív hozzáállást általánossá tenni a munkatársak körében. Közismerten sehol sem könnyű folyamat ez, nálunk azonban különösen nem volt az. A szocialista és a kapitalista társadalomból és könyvtárügyekből összeállt értékek és ideálok konglomerátuma próbált magának minél több anyagi forrást biztosítani olyan körülmények között, amikor egyre nyilvánvalóbbá vált a szocialista társadalmi-gazdasági rendszer általános válsága. S amikor az anyagi források biztosítása egyre nagyobb nehézségekbe ütközött a régi eljárások és szolgáltatások finanszírozásához, az egészet áthatotta az egzisztenciális érdekek egyre közvetlenebb megmutatkozása. Itt nem csak a legsúlyosabb fenyegetésre gondolok, 16
