A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
Faragó Éva: Útikönyvek a XIX. századi Budapestről
A XIX. századi útikönyvek közül tartalmát, pontosságát és kivitelét tekintve kiemelkednek a német Baedecker-féle utazási kézikönyvéül 1) melyek a későbbiekben kiadott útikönyveknek is mintául szolgál-’ tak, nevük fogalommá vált. Budáról és Pestről készült első útikönyvek német nyelvűek. Legkorábbi közülük egy Budáról szóló, 1733-ban megjelent útikönyvszerű városismertetés. A Neu aus seinem Stein-Hauffen Wiederum aufwasch- sendes Ofen,... című munka(12) Buda XVIII. századi állapotának megismeréséhez nélkülözhetetlen forrás. Az utcák, terek topográfiai leírása után a budai fürdőkről és forrásokról tájékoztat. Pest városáról készült első útikönyv a levélformában írt Die Stadt Pesth ihre Gegend in Briefen von einem Fremden(13) című munka 1803-ban a nagyközönség számára készült. Pest és Buda leírásának rövid ismertetését a pesti utcák és épületek számbavétele, a kirándulási és szórakozási lehetőségek felsorolása követi. Ráth Pál győri származású szemorvos állította össze az 1804-ben megjelent Wegweiser durch Pcsth(\A) című útikalauzt. Az utazóközönség számára készült könyv Pest általános leírása után utcajegyzéket, a nevezetes épületek leírását, házjegyzéket közöl. A Lustbarkeiten Spatziergänge und öffentliches Vergnügen in Ofen und Pesti 15) című útikalauz tervezett 22 füzetéből csupán az első jelent meg 1813-ban. Buda és Pest általános ismertetése után a két város kínálta szórakozási lehetőségeket sorolja fel. Schams Ferenc Pestről(ló) és Budáról( 17) készített, adataiban pontos és megbízható városleírása nem tartozik ugyan az útikönyvek műfajához, de alapja és forrása lett a későbbi hazai és külföldi kiadású városismertető útikalauzoknak. Az 1820-as évekbeli Pest mindenre kiterjedő ismertetését adja Dorffinger András budai kamarai igazgató 1827-ben megjelent Wegweiser für Fremde und Einheimische durch... Pestli( 18) című utazási kézikönyve. Az 1830-as években megjelent, a Monarchia országait ismertető utazási kézikönyvek(19) közül valamennyi részletesen ismerteti Pest és Buda nevezetességeit. Kom Ferenc a szerzője az 1833-ban Lipcsében megjelent Panorama von Ofen und Pest...(20) című útikönyvnek. Schams Ferenc munkája felhasználásával készült. Adatai pontosak. A két város történetének rövid áttekintése után a városrészeket, a fürdőket, a társasági élet színtereit ismerteti, a kávéházak, színházak, szórakozóhelyek, kaszinók felsorolásával. Az 1837-ben megjelent Gemälde von Pesth und Ofen mit ihren Umgebungen(21 ) című útikönyv Pest, Buda és Óbuda történeti, földrajzi ismertetését követően igen részletesen tájékoztatta az utazóközönséget a három város nevezetességeiről, utcáiról, épületeiről, a környék földrajzi és topográfiai ismertetésével kiegészítve. Az 1830-as évektől kezdve Pest és Buda, de különösképpen Pest rohamos fejlődésére, a kínálkozó lehetőségekre felfigyelt arisztokrata és középnemes, munka alkalmat kereső alkalmi munkás, vállalkozó szellemű polgár, ideérkező idegen. Az egykori XVIII. századi kisváros. Pest az 1820-as évektől kezdve Bécs után a Monarchia legjelentősebb vásárvárosa lett. Népességszáma a XVIII. század végétől kezdve ugrásszerű növekedést mutat. Az 1820-as években már meghaladta Pozsonyét, Budáét, Debrecenét, az 1846-os adatok szerint népességszáma 100 000 fölött, Budáéval együtt 130 000 fölöt volt.(22) Az idelátogató külföldiek útleírásai, úti jegyzetei, akárcsak az 1830-as évektől sorra megjelenő útikönyvek a két város hatalmas méretű fejlődéséről, a változásokról, Buda és Pest központi szerepéről. Pest nagyszabású városfejlesztésének erdményeiről adtak számot. Az első magyar nyelvű, Pest-Budáról készült útiköynv 1845-ben jelent meg. A Buda-Pest a magyarok fővárosa, vagyis ezen testvér-városokban létező minden nevezetességek és látni méltó dolgok leírásai23) című útikalauz G. L.Feldmann több kiadást megért, nagy sikerű munkája(24) alapján készült. Az útikönyv átfogó képet rajzol a reformkori Pest-Buda állapotáról, az egyre inkább fővárosi szerepet vállaló városok gazdasági, társadalmi és szellemi életéről. Pest és Buda fekvésének, területének és népességének ismertetése után a telekkönyvi hivatalok adatai alapján városrészek szerint és összesítve is közli a pesti és budai utcák, terek számát, a házak számát, az épületek állapotát, „a legnyomorubb parasztkunyhóktól föl a legpompásabb palotákig."(25) Összehasonlítja a két város népcsségszámának alakulását 1780-1844 között. A Duna adatainak ismertetésén túl fölsorolja a dunai szigeteket, összefoglalja a hajóhíd történetét, mely az „1767. évben a kishíd-utca kimenetelénél - mostani állásától nem igen távol - rakatott be, s 1788-ban jutott mai helyére. 46 hajó nyugszik... A híd közepén áll Nepomuk János faszobra, melly május 16-án itt is számos tisztelőket talál." (26) Az útikönyv városnéző sétája nyomán kirajzolódik a XIX. századi Pest-Buda városképe. Az egykori XVIII. századi, falusias jellegű Pest az 1840-cs évekre öt városrészből (Belváros. Lipót-, Teréz-, József- és Ferencváros) álló, 234 utcát, 20 teret magába foglaló várossá fejlődött. A Belváros vagy Óváros legforgalmasabb utcája a Váci utca, elegáns üzleteivel, „minden ék- és pompaszerek lakhelye, minden dologtalan díszuracsok és ar sziámik gyűl helye, az utcai társalgás és gyönyörök tulajdonképi központja." (27) A Duna-parton állt a jellegzetes tornyú régi pesti Városháza(28), nem messze 82
