A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993

Horváthné Jakubecz Ilona: A Központi Ellátó Szolgálat szerepe a hálózat szolgáltatási rendszerében 1988-1993

könyvtáraknak a szervezeti hierarchiában adminisztratíve kijelölt helyük szerint teszik meg az ajánlásaikat. Ily módon a másodlagos szelekcióra háruló döntés nem csekély tévedési lehetőséggel, hibaszázalékkal jár... E felmérés tükrében annyi azonban bizonyos, hogy újra kell gondolni a KÉSZ gyűjtőkörét.”(13) Az ÁLG YA működése nyilván nem volt tökéletes, de arra nem is kívánt vállalkozni, hogy javaslataival átvállalja a helyi, számos egyéb körülményt is mérlegelő döntést. Orientálni, tájékoztatni kívánt, ha másban nem, abban, hogy a könyvtárak egy-egy mű megrendelése előtt pontosan tudhassák legalább azt, hogy az adott művet megveszi-e a KÉSZ, vagy nem.

Az ÁLG Y A megszűnése óta érezhető igazán a hiánya, amikor a „másodlagos szelekció” egyben az első is: nagyon szükséges lenne az állománygyarapítások valamilyen szintű összehangolása. Különösen az elmúlt három-négy év áremelkedéseinek, ill. a hálózat által egy évben beszerzett új könyvek száma ijesztő csökkenésének az ismeretében vált ez a kérdés nagyon fontossá.

Cinikusan elintézhetnénk ezt a problémát azzal, hogy a könyvbeszerzési keretek vásárlóértékének rohamos csökkenése miatt beszűkült lehetőségek helyettesítik, ill. elvégzik ezt a feladatot, mivel nem lehet a rendelkezésre álló pénzből annyit vásárolni, hogy legyen közte felesleges. Úgy gondoljuk, hogy ez az érvelés nem helytálló, éppen a nagyon szűkös lehetőségek nem engedik meg a legkisebb párhuzamosság vagy tévedés luxusát. Ennek érdekében közös (a KESZ-re és a hálózat tagkönyvtáraira egyaránt kiterjedő) forgalmi, gazdaságossági vizsgálatok végzésére lenne szükség, valamint a KESZ-től igényelt dokumentumok folyamatos elemzésére. Ilyen vizsgálatokra az elmúlt négy évben sajnos nem volt energia, pl. semmilyen információval nem rendelkezünk a különböző nagyságú és költségvetésű könyvtárak állománygyarapítási stratégiájáról. A fent említett okok, körülmények különösen szükségessé és fontossá tették a KÉSZ gyűjtőkörének elkészítését.

A „mit és mit ne gyűjtsön a KÉSZ" kérdéshez, az induláskor megfogalmazott elvi szempontokhoz képest, számos kiegészítés, módosítás is született. Egy példa erre: a kiindulás: nem gyűjti az állományt, melynek minden könyvtárban jelen kell lennie; a módosítás: „A könyvek gyarapítása során törekedtünk a népszerű, a kölcsönzési tapasztalatok alapján gyakran keresett művek beszerzésére is.”( 14)

A nagy dilemma annak eldöntése, hogy mennyiségi vagy minőségi igényeket kcll-e a KESZ-nek kielégítenie? Amennyiben az utóbbit, tikkor vállalni kell a konzekvenciát, a kisebb „népszerűséget”, a kisebb forgalmi mutatókat. Amennyiben az igények, az anyagi helyzet szorításai az előbbi irányba billentik a mérleg nyelvét, akkor teljes mértékben elfogadható, hogy: „Vásárlásainkat az igények határozzák meg az anyagi lehetőségek mértékében.”(15)

A KESZ-ben 1993-ban két gyűjtőköri tervezet is készült. „Tudományágak szerint meghatároztuk, hogy mely területeken szerzeményezünk teljességre törekvőén és mely tudományágakban próbálunk a hálózat számára példányszám-kiegészítést nyújtani. Megfogalmaztuk, hogy mely tudományágak vonatkozásában számítunk a központ, ill. a zenei gyűjtemény állományára... Növelni a mindennapi élethez, önműveléshez, a tanuláshoz, továbbfejlesztéshez szükséges szakkönyvek iránt mutatkozó igény kielégítését.”(16)

A közeljövő fontos és sürgős feladata a KÉSZ funkcióinak, és ennek következményeként az átkölcsönzési állományalakítás szempontjainak újragondolása és pontosítása. Úgy tűnik, hogy a jelenleginél jobb gyakorlat érdekében, s annak reményében, hogy a KÉSZ és a hálózat tagkönyvtárai között további munkamegosztás lehetséges, szükséges a gyűjtőkör megszerkesztése.

A KÉSZ átkölcsönzési állomány mennyiségi alakulása

Különösen a forgalom számottevő növekedésével összevetve mutatkoztak súlyos problémák a 80-as évek végétől a hálózat állományának alakulásában. A hazai kiadású könyvek átlagára 1990-től szinte évről-évre 100% körüli arányban növekedett. A beszerzett könyvek darabszáma viszont jelentősen csökkent. Már 1986-ban 28 000-rel kevesebb új könyvet vásároltunk, mint 1987-ben. 1988-ban 135 445 db dokumentum volt a gyarapodás, a könyvek száma 6000-rel volt kevesebb, mint az előző évben. 1992-ben 110 000 db új dokumentum volt a beszerzés, 1993-ban pedig csak 103 409 (lásd: 2. sz. melléklet). Ebből sajnos az is következett, hogy míg 1986-ban az egy beiratkozott olvasóra cső új könyv 0,8 db volt, ez a különben akkor is alacsony érték 1993-ra 0,5 db alá csökkent. Egy ilyen nehéz helyzetben „életbevágóan" fontossá vált, hogy a KÉSZ mit és mennyit tudott átvállalni a könyvtárak nyomasztó gondjaiból. Nézzük a KÉSZ állományának gyarapodását. Az adatsor a következő:

1988: 11019 db dokumentum 1989: 12 269 db dokumentum 1990: 9 902 db dokumentum

98