A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
Horváthné Jakubecz Ilona: A Központi Ellátó Szolgálat szerepe a hálózat szolgáltatási rendszerében 1988-1993
jéből következően - a pénzügyi lehetőségekhez igazodva - a több szintű könyvtári ellátás következetes megvalósítását. Ehhez az ellátási rendszerhez kapcsolódott a Központi Ellátó Szolgálat, mely átkölcsönzési állományával a tagkönyvtárak számára „stratégiai tartalékként” áll rendelkezésre. „S így együtt, valamennyi védővonal együttes, összehangolt szolgáltatásai lesznek képesek a változatos olvasói igényeket kielégíteni.”(8) A program természetesen hosszú távon az egymásra épülő rendszer fokozatos kiépítését kívánta megvalósítani, első lépésként ennek két pontjára, azok kialakítására helyezte a hangsúlyt, jelesül a családi könyvtárakra, melyek a hálózat alapját képeznék, és a Központi Ellátó Szolgálatra, melynek létesítésétől a hálózatban az évek óta megoldatlan, ill. félig-meddig megoldott központi szolgáltatások koncentrált megoldását remélte. 1986-ban megalakultak az első családi könyvtárak, s 1987. szeptemberében Pesterzsébeten, egy volt moziban elkezdte működését a Központi Ellátó Szolgálat. A KÉSZ létrehozása tehát alapja, meghatározó eleme volt a hálózatfejlesztési koncepciónak, melynek fő feladatául a könyvtárak tehermentesítését jelölték meg: a hálózatot mentesíteni az értékes, de ritkán keresett művek beszerzésétől és tárolásától, valamint különféle szolgáltatásokkal segíteni munkájukat. A következőkben röviden tekintsük át ezt a koncepciót, azt, hogy milyen funkciókat gondoltak a KESZ-nek. A KÉSZ MŰKÖDÉSÉVEL KAPCSOLATOS KONCEPCIÓK, A SZOLGÁLAT FILOZÓFIÁJA A korábbi központi szolgáltatásokra elsősorban a koordinációt és a kooperációt elősegítő tevékenységek voltak jellemzők. Pl. a Központi katalógus információt nyújtott, szervezte a könyvtárak közötti dokumentumcserét, a Központi könyvraktár befogadta a fölöslegessé vált könyveket stb. Azonban nem kezdeményeztek, nem volt oda- és visszacsatoláson alapuló aktív, közvetlen kapcsolat a hálózat tagkönyvtárai és a központi szolgáltatások között. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy tevékenységüket nem látták el kellő „aktivitással” és odaadással. A nyújtott szolgáltatásoknál többre nem tudtak volna vállalkozni, mivel nem rendelkeztek az ehhez szükséges kommunikációs csatornákkal, ügyviteli technikákkal, eljárásmódokkal. A központi szolgáltatások és a hálózat közötti kapcsolattal, s a gyakorlatban felmerült összefüggések elemzésével a Hálózati és Felügyeleti osztály foglalkozott. A módszertani munka segédeszközeként is használták pl. a Központi katalógust, melynek alapján lehetett ellenőrizni, vizsgálni az egyes könyvtárak szerzeményezését. Bizton állítható, hogy a KÉSZ, a neki szánt feladatok ismeretében, az első olyan szervezet lehetőségeit ígérte a FSZEK-ben, melyben a koordináció és a kooperáció, a kapcsolódó szolgáltatások nincsenek egymásnak alá- és fölérendelve. Feladata továbbá az is, hogy új szolgáltatásokat vezessen be, népszerűsítsen, vagyis az innovatív tevékenység. A FSZEK hálózatának fejlesztési irányairól c. tanulmány a különböző típusú könyvtárak és a KÉSZ kívánatos kapcsolódását az alábbiakban rögzítette: „A családi könyvtárak közvetlenül a KESZ-hez fordulhatnak, de az 6 esetükben többnyire közvetítené a kérdéseket a legközelebbi kétfedeles, ill. bármely könyvtárhoz. A kétfedeles könyvtárak a helyben hiányzó műveket elsősorban a KESZ-től szereznék be, ill. kéréseiket szintén közvetítené a kerületközi könyvtárak felé. A kerületközi könyvtárak és a KÉSZ állománya gyakorlatilag meg kell, hogy egyezzen - megfelelve taktikai tartalék feladatának -, kivéve azokat a ritkán keresett dokumentumokat, melyeket csak a KÉSZ szerez be.”(9) Mint a fentiekből látható, a KÉSZ saját állományából elsősorban a kétfedeles könyvtárak részére nyújtana segítséget, valamint a családi könyvtáraknak is, amennyiben a kétfedelű könyvtár nem tudja őket közvetlenül kiszolgálni. A kerületközi és a családi könyvtár került volna így viszonylag könnyű helyzetbe. Az előbbi ugyanis a marginális érdeklődésre számottartó irodalom kivételével mindent meg kellett volna hogy vásároljon (csak a tudományos és szakkönyvtárak gyűjtőkörébe tartozókat nem - de ezek megítélése viszonylag egyértelmű). A családi könyvtárnak pedig azért nem okozott volna a szerzeményezés nehézséget, mert az „ellenkező előjelű” könyvek kiválasztása is egyszerűbb (legfeljebb pénz kérdése). A szegény kétfedeles könyvtárnak azonban úgy kellett volna szerzeményezni, hogy kielégítse a körzetébe tartozó családi könyvtárak igényeit, ugyanakkor pedig bizonyos művek megvásárlásától el kell hogy tekintsen, mert azokat a KESZ-től kölcsönzi át. A feltételes mód arra vonatkozik, hogy az egymásra épülő, különböző szolgáltatási szinteket nyújtó hálózati rendszer ebben a formájában nem alakult ki. Ezáltal a KÉSZ indulásakor sem rendelkezett az integráció megvalósításához szükséges feltételekkel már csak azon „apró” szépséghiba okán sem, hogy a kerületközi könyvtárak a tanulmány megjelenésekor nem léteztek, s a közeli 94
