A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
Klinda Mária: Bejegyzések vizsgálata 1601 előtti nyomtatványainkban
„Emi decem Rflorenij monetae Conventionalij Viennae 30a Januarii [1]833. Emericus Jancsó” (J. Dlugosch: Vita B. Stanislai. Kraków, 1511. В 0941/241 előzékén.) „Vettem Genevában (Place du Molard) 1875. szeptember22-én, Dr. Ballagi Aladár” (Belláméra: Tractatus. Paris, c. 1510.09/1646). Ugyanő Mantovában 1885-ben jutott Jurisich Miklós augsburgi kiadású, 1532-ben megjelent Sendbrieffjéhez. Az árat sajnos itt sem közli а В 0941/161 előzékének bejegyzése. Gróf Zichy Jenő ennél többet jegyzett fel a q 09/181 előzékén: „Cet exemplaire appartenait à Jules Janin. Acheté par moi Novembre [1]895 (Paris). C[om]te Eugène Zichy”. S lejjebb: „Quai Voltaire. 120 francs ért”- ugyancsak az 6 kezétől. (A könyv Ptolemaios Geographiája. Basel, 1545.) Kevéssé ismert hungarika-gyűjtő nyomára vezetnek azok a részletes magyar vagy német nyelvű vételi bejegyzések, melyeket Juhos Ernő bécsi gyűjteményéből a harmincas években vásárolt XV. és XVI. századi könyveink tartalmaznak. Laskai Osvát prédikációgyűjteményének egy ősnyomtatvány-kiadásán (CIH 2484, В 0930/19) az előzékre ezt írta: „Erstanden 1914. bei Antiquar Stemmer Ödön in Budapest. Preis war К. 250.-” Egyik Thuróczi-krónikánk kötéstábláján pedig megjegyezte, hogy az Varsóból került a bécsi Gilhofer és Ranschburghoz, ahol 6 1921-ben vásárolta, majd egy bécsi példány alapján pótoltatta a hiányzó leveleket. (CIH 3323, Bq 0930/17). Gyűjteményének jellege kitűnik az alábbi jegyzetből, mely Barletius: História de vita...Scanderbegi.Roma,c. 1508. (Bq 0941/206) munkájának előzéklapján áll: Juhos Ernő hungarika-gyűj- teménye. Vettem 1920-ban Gilhofer és Ranschburgnál Bécsben. Ára volt $ 220 Dollár! Igen becses és rendkívül ritka mű”.(8) Mindezen vételi adatok, melyekből csupán válogatást adtunk, külön tanulmány témáját képezhetnék. Igényes gyűjtők gyakran jegyeztek be könyvészeti hivatkozást példányuk ritkaságának alátámasztására, s feljegyezték néha a kötet állapotát, esetleges hiányait is. Ezekre néhány példa: „Rarissimus liber, v[ide] Bibliothecam Salthenii p. 332” (Messehalah: De dementis. Nürnberg, 1549. 09/534 címlapján). „Scriptum perrarum et paucis cognitum”, utána Panzer IX. p. 51.292. tételére történik utalás XIX. századi kéztől, ismét a címlapon (09/714. J.A. Brassicanus: In...Annáé...reginae...idyllion. Wien, 1528.) „Very fine copy (rough edges) see Brunet...” (Zsámboky J.: Emblemata, Antwerpen, 1569. 09Д79. A háttáblán, XIX. sz.-i kéztől.) „Sehr seltenes Werk Ungarn betreffend...Mit dem prachtvollen Porträt Karl V" - írta ceruzával a kötés béléslapjára egy múlt századi gyűjtő, utalva a példány hiányaira is. (H. Eppendorff: TürckischerKeysser... H.n.c. 1540. Bq 0941/318). J Renouard leírását(9) (I. p. 204. nr 2.) olasz nyelven egészíti ki egy Lactantius-aldinán A. Torri (XIX. sz.) (09/22). Már említett Cicero-aldinánk (09/68) előzékén a könyv előző tulajdonosáról és könyvtárának sorsáról is hírt ad Domenico Fontanini (XVIII. sz.): „Le poche note marginali sono di manó di Monsig. Luca Olsterio, di cui è stato il libro, il quale móri in Roma nel 1661, e fu sepolto nella Chiesa deli’Anima con Epitaffio del Cardinale Francesco Barberini, a cui lascio la sua Libreria" - majd a továbbiakban Aldus Manutius kiadványait dicséri. A könyv köttetésére vonatkozó példáink: „Compactori p[er]solvi kr. 24” (XVII/XVIII. sz., В 0941/80), „Recompactus Anno 1770” (B 0930/5). A könyv tulajdonosa olykor fontosnak érezte, hogy a kötet végére beírja, mikor olvasta el a művet: „p[er]legendo a[nn]o 1592/30 Marti finivi...” (a folytatás törölve) - áll egy 1555-ös Sleidanus-műben (B 943/511). „Perlegi 24 Sep[tem]bris 1634” (B 949/43). Paolo Giovio „Turcarum rerum”-ját (Paris, 1539) csaknem száz évvel megjelenése után tartotta érdemesnek elolvasni és széljegyzetekkel ellátni ismeretlenül maradt tulajdonosa. A példányokhoz fűződő jegyzetek ismertetése után lássunk néhányat az általánosabb, a müvekre vagy szerzőjükre vonatkozó észrevételekből. Egy 1539-es Erasmus-kötctünk (f 09/4293) 1536-os keltezésű nyomtatott ajánlása mellé ezt írta a korabeli olvasó: „In hoc anno 1536 mense Julio Erasmus mortuus est Scptuagenarius”.(10) Könyve szerzőjéről, Thurneisser zum Thurnról, a címlaphiányos mű adatainak pótlása mellett dr. Szath- máry László (1880-1944) feljegyezte: „Sokat járt Magyarországon és az itteni bányákat tanulmányozta. Pison hypotetikus ország, folyó” (Bq 0941/361). Ritkák az olyan terjedelmű glosszák, mint amilyenekről a bevezetőben említett Kelényi-tanulmány szól.(11) Pelei Tamás gyulafehérvári kanonok bőséges jegyzeteiben latinul ír Erasmusról és saját életéről, a 88
