A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
Faragó Éva: Útikönyvek a XIX. századi Budapestről
ÚTIKÖNYVEK A XIX. SZÁZADI BUDAPESTRŐL Az utazás ösztöne ősrégi. Az emberek a legrégibb időktől kezdve felkerekedtek, hogy nyugtalan kereséssel a messzeségbe vándoroljanak,idegen világok titkait fürkésszék, ismeretlen tájak szépségeiben gyönyörködjenek, letűnt kultúrák emlékeit tanulmányozzák. Aki messze útra kel, kiszakad megszokott környezetéből, hosszabb időre elhagyja szülőföldjét, életének védőburkai is lehullanak, nélkülözni kénytelen az otthon, az anyanyelv biztonságát. De az utazás egyúttal felszabadít. Számtalan új benyomással gazdagodik a lélek. Távoli világ tárul fel előtte. Más miliő és más emberfajta, eltérő szokások és furcsaságok, más életmód. Városok forgataga szórakoztatja, idegen szellem tanítja, látni és csodálni való alkotásokat keres, szórakozni vágyik. Minden kor embere másként utazott, de nem csak a gyorsan változó technika kínálta lehetőségekkel élve, hanem más céllal, más szándékkal kelt útra. Volt idő, amikor az utazás egzotikumot, kalandot jelentett, máskor felfedezést, tanulást, tapasztalatgyűjtést. Egyszer az emberi alkotások, máskor az emberek voltak fontosak, majd a táj szépsége és varázsa. A felfedezések kora, a reformáció, a felvilágosodás, a romantika, majd a modern világ kora új és új céllal és szándékkal indította útjára utazóit.(l) Az utazás élményeit, tapasztalatait rögzítő beszámolók, a látott földrészek, országok, tájak, városok természeti és társdalmi sajtáosságait ismertető művek egyidősek az utazások megindulásával. A különböző korokból származó útleírás, útirajz és válfajai (úti beszámoló, útijegyzet, útilevél, útinapló), valamint az útikönyv vagy útikalauz éppen úgy bemutatja a kor szellemiségét, kultúráját, mint az irodalom vagy művészet bármilyen más alkotása, de egy városismertető utazási kézikönyv forrása lehet a várostörténet írásának is. A bejárt földrészek, országok, tájak, városok természeti és társadalmi sajátosságait tudományos pontossággal ismertető útleírás, a művészi megformálásé útirajz, az úti élményekről beszámoló útilevél vagy a kötetlenebb formában rendszeresen vezetett útinapló mellett a XVIII. és XIX. század fordulóján az utazási irodalomban új műfaj született és vált népszerűvé, az útikönyv vagy útikalauz. Az új műfaj megjelenését az utazási szokások változása eredményezte. Hiszen a XVIII. század végétől kezdve Európa-szerte az utazóközönség számának, társadalmi összetételének, az utazások céljának megváltozásával az utazási szokások is módosultak. A XIX. század elején, a napóleoni háborúk után Európa-szerte megnőtt az utazási kedv. Angol utasok áradata indult a Genfi-tó környékére és Itáliába. A romantika korának utazóit a Byron-utánzás laza, Childe Harold zarándoklásának útja vezette Svájcba és Itáliába. Sokan voltak, akiknek kevés volt Itália varázsa, és újabb élményekért Keletre indultak. A romantika új szempontokat adott az utazóknak. A keresztény középkor emlékeinek, építészeti csodáinak, a természet szépségeinek leírása új fejezetet kapott az útikönyvekben.(2) A XIX. századi európai utazások útiránya éppen úgy nem érintette Magyarországot és Pest-Budát, mint a XVIII. században divatos „Grad Tour” (Párizs-Turin-Firenze-Róma-Nápoly-Velence-Bécs-Rajna-vidék- Németalföld) útvonala,(3) mégis a francia, német, angol, orosz nyelvű útleírások tanúsága szerint az 1800-as évektől kezdve számos külföldi utazó fordult meg Magyarországon. A napóleoni háborúkból hazatérő, ezredükkel Magyarországon átvonuló orosz katonatisztek (F.Ny. Glinka, 1805; V. V. Vjazenszkij, 1808; В. V. Bronyevszkij, 1810 stb.) úti jegyzeteikben, úti beszámolóikban Budáról és Pestről szerzett impresszióikat, tapasztalataikat rögzítették.(4) Magyarországi úti jegyzeteikben hagnsú- lyos szerepet kapott Pest és Buda városának leírása. Részletesen beszámolnak a magyar társadalmi életről, a városok színes forgatagáról, a népszokásokról, a magyarok vendégszeretetéről, a testvérvárosok nevezetes épületeiről, a meleg fürdők és források gyógyító híréről. Az 1820-as évektől kezdve Nyugat-Európából, elsősorban Angliából Magyarországra érkező látogatóiig) - John Pagetiß) angol orvos, Michael Quin,ÍJ) D’ Haussez^8) francia politikusjulia Pardoe{9) angol írónő, a dán író, H. Ch. Andersen(lO) - úti beszámolóiból, útirajzaiból kitűnik, hogy az idegenek milyennek látták a XIX. századi Pest-Budát, milyen benyomásokat szereztek a magyar társadalomról, a városi életről, Pest nagyszabású gyarapodásáról, a vásárokról, az építkezésekről, a szerveződő reformmozgalomról, a társadalmi életről. Az útirajzok, az úti beszámolók a város életének apróbb mozzanatait, jellegzetességeit villantják fel, az 1830-as évektől sorra megjelenő útikönyvek pedig az ideérkező idegent tájékoztatják, úti célt, úti programot ajánlanak. A város történetének, földrajzának, éghajlatának rövid összefoglalása, a látnivalók, a nevezetességek ismertetése után számos, az utazáshoz szükséges gyakorlati tudnivalókat közük. Tájékoztatják az idegent a helyi szokásokról, szolgáltatásokról, szállodákról, szórakozóhelyekről, művészeti emlékekről, közlekedési lehetőségekről. Utcajegyzéket közölnek, az útikalauzt térképmelléklettel látják el. 81
