A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993

Sándor Tibor: Fényképgyűjtés és ikonográfiái feltárás a várostörténeti dokumentáció szolgálatában

Az eredeti, archivális fényképek (és adataik) digitalizálása azonban sajátos felelősséget is jelent, aktív szerepvállalást egy rendkívül ellentmondásos folyamat kibontakoztatásában. A könnyebb hozzáférhetés ugyanis egyben további sorompók felnyitását jelentheti a történeti fénykép „tartalmi kizsákmányolása”, az eredeti összefüggéseket szemétdombra hajító felhasználása előtt. Másfelől, ha a muzeális értékű eredeti fényképekkel kapcsolatban még vitathatjuk is Vilém Flussernek azt a megállapítását, hogy a „fénykép, mint dolog, szinte érdektelen: csak egy szórólap...Bár még tapadnak hozzá a dologiság maradványai, értéke nem a dologban van, hanem a felületén levő információban”; az elektronikusan átalakított képek azonban már harmonikusan simulnak az információs társadalomnak az idézetből viszzatükröződő értékrendjébe. A képnek az a része ami az információs/szórakoztató piac számára értékes, elszakad a fotográfia eredeti tárgyi vonatozásaiban őrzött utalásaitól, egyebek közt attól, ahogyan a képtárgy installációjával, felvételi léptékével, méretével, színével - ,urambocsá’ - tapintásával utal arra a módra, ahogy a régiek a maguk világát birtokba vették a fénykép segítségével.

A számítógéppel támogatott dokumentáció igényes végrehajtásának talán mégis lehet némi visszatartó ereje, hogy a történeti fénykép ne a totális illúzió felé haladó képi kultúra, hanem a társadalmi realitásokkal való szembenézés egyik lehetséges eszköze legyen. Az eredeti fotográfiákat is így óvhatjuk meg a legtovább az enyészettől. Az elektromos kép járja az újrafelhasználás útjait az információs társadalom különféle csatornáiban: tudományos dokumentumként, sajtóillusztrációként, oktatóeszközként, reklámhordozóként vagy éppen ingerküszöb körüli villanásként egy videoklipben. A fénykép-tárgy pedig ott pihen egy hűvös helység mélyén, s csak néha-néha kerül az ámuló tekintetek elé.

Ki tudja, talán így mégis megőriz valamit abból az aurából, amit minden technikai jellege ellenére, nem kevesen tulajdonítanak ma is neki.

Sándor Tibor

Jegyzetek

1. SZIMAN Oszkár: 146 felvétel másodpercenként. A német fotópiac 1993-ban. = Fotó. 1994. 5.

2. HARRISON. Helen P.: Picture as information. = HARRISON, Helen P. /szerk./: Picture librarianship. London. 1981.4.

3. HEIDTMAN, Frank: Photographien und Bibliotheken (Teil II.) = ABI Technik 1988. 4. 359.

4. 1969. 7. tvr. 1. § (2)

5 .William Henry Fox Talbot, a fényképezés egyik - ha nem a tulajdonképpeni - feltalálója, 1839-ben az Angol Királyi Társaság ülésén felolvasott dolgozatának a követkézé címet adta: " Beszámoló a fotogénikus rajzolás művészetéről, avagy eljárás, amellyel a tárgyak a művész ceruzájának igénybevétele nélkül önmagukat adják ". Idézi : MAC LUHAN, Marshall: Nyilvánosház falak nélkül = Fotóművészet. 1972.2. 4.

6. IdézhBOURDIEU, Pierre: A fénykép társadalmi definíciója = A sokarcú kép. Válogatott tanulmányok Szerk.: HORANYI Özséb.

Bp. 1982. 226.

7. Rudolfo Namiasnak 1905 szeptemberében, az 11 Progresso Fotograficoban írásából idéz: ORTOLEVA, Peppino: Phographie und

Geschichtswissenschaft = Photographie und Gesellschaft. 1989. 1. 5.

8. STEMLERNÉ BALOG Ilona: A fénykép, mint történeti emlék és forrás. Kézirat. Bp. 1993. GLATZ Ferenc: Az új történetírás, a

forráskiadványok és a modem segédtudományok = GLATZ Ferenc: Történetiség korszakváltásban. Bp. 1990. 153-155.

9. ORTOLEVA Peppino: i.m. II.5.

10. Újabb fejlesztések eredményeképpen a számítógéppel feldolgozott fotó immár nemcsak szabadon átalakítható, hanem mozgásba is hozható, sőt az ún. virtuális valósag programokban egy háromdimenziós hatást keltő díszletvilág elemeként funkcionálhat. Ebbe a „térbe” a felhasználó -a fejére és végtagjaira erősített különleges interfészek segítségével -mintegy „beléphet”, és valós helyzeteket imitáló kalandozásokat tehet.

11. ORTOLEVA, Peppino: i.m. II. 5.

12. GYÁNI Gábor: A múlt antropológiai megközelítése.= Rubicon. 1994. 2. 14.

13. KUNT Emő:Fényképek és parasztok = Fotóművészet. 1981.4. 3-22.

14. JAGSCHITZ, Gerhard:Visual history = Das Audiovisuelle Archiv.29/30. 37.

15. SZILÁGYI Gábor: A (sajtó)fotó VI. = Fotóművészet. 1974. 4. 20.

16. SZILÁGYI Gábor: A vizuális közlés szemiológiája. = Fotóművészet. 1971. 1.7-14. és HORÁNYI Özséb: Jegyzetek a fotó kódjáról

= Fotóművészet. 1972. 4. 14-20.

17. „...a társadalom, amikor a fényképnek realista oklevelet adományoz, nem tesz egyebet, mint megerősíti önmagát abban a taut ologikus

bizonyosságban, hogy a valóság olyan képe, amely megfelel az 6 objektívitásképének, valóban objektív.” = Bourdieu:i.m. p.9.

18. Gerhard Jagschitzerre a szempontra építi fotótipológiáját, megkülönböztetve a „nyilvános(ság számára készült)képeket” (sajtófotó,

reklám, politikai propaganda), a nyilvános és a magán tér közötti köztes helyet elfoglaló „társadalomtörténeti képeket” (dokumen- tarizmus, városkép, mindennapi fotó) és a privát fotót.=Jagschitz:i.m. 28-34.

19. RÖMER Flóris: Városi múzeumaink. = Archeológiái Értesítő. 1871. 13. 312.

20. Weinwunn Antal eddig kevesebb közfigyelemre méltatott képeiből gazdag válogatást nyújt: BARÓTI Judit: Belváros. Bp. 1993.

21. Jelentés. 1952. = A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Évkönyve. 1949-1954. 13.

22. KREILISHEIM György : Régi magyar fényképezés. Bp. 1941.(30].

23. KARLOVITS Károly-BEKE László: A fényképezés kezdetei Magyarországon. Kiállítási katalógus. 1979. 11.

76