A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
Sándor Tibor: Fényképgyűjtés és ikonográfiái feltárás a várostörténeti dokumentáció szolgálatában
KÉPI ADATBÁZIS PRÓBASZAKASZBAN A Budapest Gyűjtemény 1992-ben egy bibliográfiai, egy faktografikus és egy ikonográfiái adatbázis kiépítését kezdte meg. A kurrens várostörténeti repertórium és a kronológia ma már túljutott a „beüzemelési” szakaszon, a képi adatbázis jelenleg még kipróbálás alatt áll. Mind a háromnak TEXTAR a kezelőrendszere, a gyűjtemény munkatársainak ötleteit, igényeit messzemenően figyelembe vevő programadaptáció Gerő Péter és Nagy Anna fejlesztőmunkájának köszönhető. A képi adatbázis egyaránt alkalmas a fotótárban őrzött egyedi dokumentumok és a könyvekben, időszaki kiadványokban található illusztrációk feltárására, mégpedig oly módon, hogy e két előfodulási forma rekordjait külön adatállományként tárolja, de a mindkét adatállományrajellemző adattípusok rekordjai közösen hasznosulnak. így a keresés során a kép konkrét megjelenési formája iránt közömbös felhasználó minden számára releváns képet megtalálhat, de természetesen korlátozhatja is találatait a két dokumentum- típus bármelyikére. Az adatok tagolása, elnevezése azt a szándékot tükrözi, hogy - egyéb displayformák mellett -, a könyvtári szabványokhoz igazodó dokumentum leírás is megjelenhessen a képernyőn. Fényképekre vonatkozó szabvány híján irányadó forrásként az 1SBD /N^M, az állóképek leírására megjelent Útmutató , és az osztrák ÖNORM A 2653 jelű ideiglenes szabvány2' szolgált, a hazai bibliográfiai szabványcsaládok adaptálható részei mellett. Az adatszerkezet ilymódon nemcsak a már működő gyűjteményi adatbázisokhoz illeszkedik, hanem szükség esetén megkönnyíti az adatok átmentését a TEXTLIB integrált könyvtári rendszerbe is. Az adatszerkezet kialakításakor azt az alapelvet követtük, hogy egy fénykép valamennyi példányát, technikai változatát, publikációját sajátos tulajdonságokkal rendelkező, egyedi leírást igénylő dokumentumként kezeljük, amelyek azonban közösek abban, hogy ugyanannak a dologi együttállásnak és alkotói gesztusnak fizikai lenyomataként maradtak ránk, amelyek az expozíció pillanatában voltak érvényesek. Megkülönböztetjük tehát az egyes példányoktól a fizikai tulajdonságok nélkül szemlélt és leírt müvet, és a műadatokat tartalmazó rekordokhoz kötjük a különféle a konkrét előfordulások rekordjait. A legfontosabb tárgyi feltáróeszközök a műleírást szolgáló rekordhoz lettek csoportosítva. A különféle fizikai jellemzők, technikai, nyilvántartási, kezelési adatok pedig az egye;jpéldányok sajátjai, ezért az ezeket a tulajdonságokat hordozó adatmezők a példányrekordoknál találhatók. ‘ A fotótári példányok leírásai Kép, az illusztrációké pedig a Képanalitika elnevezésű állomány rekordjaiban kerülnek rögzítésre. (Az illusztrációk lelőhelyének megadására a bibliográfiai adatbázisokban használt könyv- vagy periodikarekordok kapcsolódnak.) A fotótári kép és nyomtatott ábrázolás rekordjai között összefüggést teremthetnek a közös kulcsok (pl. a szerzőségi, technikai adatok slb.). vagy ha azonos mű különböző előfordulásairól van szó, akkor a közös műrekord. Visszakereshető kapcsolatba hozhatóak továbbá a sorozatok vagy képösszeálítások részeként szereplő önálló alkotások leírásai is. A keresést kezdhetjük a mű adatainál (műcím, tárgyszavak slb.), ekkor korlátozott számú rekordhoz jutunk, ami az elsődleges információtartalomra nézve relevánsabb eredményt ad, mint valamennyi példány kimutatása. Ha a példányokra is kiváncsiak vagyunk, akkor a PROJEKCIÓ művelettel legyűjtjük azokat az előfordulásokat, amelyek a megtalált műleíráshoz kapcsolódnak (esetleg a LIMIT utasításaival korlátozhatjuk a keresést a fotótári képekre, vagy pl. SZŰRÉS parancssorral a negatívokra slb.). A rendszer tartalmaz olyan megjelenítési formátumokat is, ahol a műleírás valamennyi változat adataival együtt íródik ki a képernyőre, vagy ha a keresőkérdés a konkrét példányra vonatkozott, akkor annak leírásába beépülnek a műadatok is. A címadatok a könyvleírási szabvány ill. a könyvadatbázisok kategóriáit követve. Főcím, Alcím és Párhuzanws cím mezőkben írhatók le. Ha a példány rendelkezik eredetinek felfogható szerzői címmel, hátlapráírással, vagy - illusztráció esetében - képaláírással, tikkor ezeket tekintjük címnek, ellenkező esetben az archivátor ad rövid, összefoglaló jellegű címet, beavatkozását azonban megfelelő jelhasználattal felismerhetővé teszi. A műcím értelemszerűen nem mindig esik egybe a példánycímmel, fogalma és használata a könyvek egységesített besorolási címadatával analóg. Az annotáció a múzeumi kartonok képleírás rovatának felel meg, avval a különbséggel, hogy a számító- gépes adatbázisban, mely a szabadszöveges feltárással szemben a szabályozott formájú tárgyi indexet részesíti előnyben, az Annotáció mezőben a teljes leírás helyett inkább csak a címek és a tárgyszavak által fel nem tárt, illetve értelmezésre szoruló tartalmi mozzanatokat, kiegészítő információkat ajánlatos feltüntetni. A tartalmi megjegyzések rögzítésére szolgáló mezőbe pedig elsősorban az azonosítás módjára, a forrásokra, az eredeti címadat, ráírás tévedéseire, a kapcsolódó gyűjteményi anyagokra stb. vonatkozó rövid utalások kerülnek. 73
