A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
Sándor Tibor: Fényképgyűjtés és ikonográfiái feltárás a várostörténeti dokumentáció szolgálatában
A háború utáni évtizedben már nemigen került sor hasonló beszerzésekre. Ennek nemcsak anyagi okai voltak: a népművelési szemléletű könyvtárnolitika doktriner túlhajszolásának jegyében gyakorlatilag befagyasztották a „tudományos elzártsággal""1 megbélyegzett Budapest Gyűjtemény fejlesztését, egy időre megszüntetve szervezeti önállóságát is. Az 1955-ben nagy lendülettel megindult reorganizációs folyamat részeként merült fel egy önálló és módszeresen épített képarchívum gondolata - mintegy a sérelmezetten átadni kényszerült metszetgyűjtemény modern utódjaként. A ténylegesen 1958-ban megkezdett gyűjtőtevékenységet tekinthetjük a mai fotótár megalapozásának. A fotótárban jelenleg mintegy százezer képi dokumentum található. Ma már inkább csak fényképek ill. fotomechanikai úton sokszorosított fotográfiák gyűjtéséről beszélhetünk, a korábbról örökölt anyagban azonban grafikai művek, metszetreprodukciók, kivágatok is előfordulnak. Elkülönített állományegységet képez a mintegy tízezer darabos képeslapgyűjtemény és a közel négyszáz fotográfus ill. cég betűrendjében felállított műtermi kollekció. Ez utóbbi egyszerre ad áttekintést a fővárosi fényképész műipar múltjából, és egyfajta keresztmetszetet a főváros társadalmáról. Néhány éve indult meg az eredeti negatívok beszerzése, és folyamatosan épül az állományvédelmi célokat szolgáló reprodukciós negatívtár is. Az anyag kb. húsz százaléka portré, ugyanennyi az escményjcllcgű felvételek részaránya, a döntő többséget pedig látképek ill. épülctfclvétclck alkotják. A rendszeres gyűjtés megkezdésénekk időpontjából és a jelenkori fejlemények dokumentálását céltudatosan vállaló szerzeményezési koncepcióból következően, a képek között az 1945 (és főleg az 1958) után készült felvételek dominálnak (65 %), kb. 15 % a két háború közti és 20 % az 1918 előtti fotók részaránya. A kialakult témaszerkezet felöleli a Budapest arculatát meghatározó objektumok és a főváros életében szerepet játszó intézmények csaknem teljes körét, kiterjed a városi infrastruktúra lényeges tárgyi elemeire, érinti a helyi közigazgatás, a közélet, a gazdaság és a kultúra területeit, valamint fogódzókat kínál a különféle társadalmi rétegek életviszonyainak megismeréséhez is. Elsősorban a város központi funkcióira utaló, az urbanizáció folyamatát és a nagyvárosi életfonna jellegzetességeit tükröző felvételeket igyekszünk megszerezni, miközben felhagytunk számos korábban előnyben részesített téma gyűjtésével (diplomáciai események, kiállításmegnyitók, színházi előadások stb.) Az anyagban jónéhány folómúzeológiai, művészettörténeti szempontból különösen becses alkotás található, melyeket egy önálló, adattár jellegű közleményben lenne illő felsorolni. Itt csupán néhány név felvillantására, egy-egy ritkaság vagy jellegzetes fotólípus kiemelésére kínálkozik hely. Gyűjteményünk egyik unikális darabja például egy ismeretlen fényképész által készített felvétel, mely a mai Kálvin tér sarkán álló egykori Kecskeméti kapu őrházát ábrázolja. Krcilishcim György, aki az elsők között foglalta ö^sze színvonalasan a magyar fotólörténct c korai szakaszát, a kép születését az 1850-cs évek első felére teszi, s ha fenntartás nélkül hihetnénk adatának. ;ikkor birtokunkban tudhatnánk a legkorábbi megmaradt pest-budai városfényképet. Megbízhatóbban azonosítható azonban Heidenhaus nagyalakú fotográfiája a Nemzeti Múzeumról, mely az 1860-tól forgalmazott első ismert terjesztésre szánt fényképes látkép-mappából való."' A hatvanas-hetvenes évek fővárosi nevezetességeiről több szignálatlan vagy csak a forgalmazó, az optikus Caldcroni pecsétjével jelölt vizitméretű látkép maradt meg. Ebbl a típusból valók az Alduna-soron székelő Zograf és Zinslcr cég „Pcst-Ofncr Anichf-jci is. A korai érdekességek között kell említeni Klösz Györgynek az 1876-os árvíz rombolását megörökítő sztereo-sorozatát, valamint Kozmata Ferenc 11 darab 26 x 75 cm-cs fénynyomatból öszszcállítolt és a teljes városképet összefoglaló panorámáját az 1880-as évekből."4 A nagyvárosi fejlődés útjára lépett Budapest századfordulós építészetét, utcáinak forgatagát gyűjteményünkben főleg idősebb Divald Károly, Klösz György és Erdélyi Mór munkái dokumentálják. A két világháború közti időszakból Kcrny István, Wolny Károly, Járni Rudolf, Inkcy Tibor mellett elsősorban Kinszki Imrére érdemes felhívni a figyelmet, akinek közel kétszáz negatívját őrizzük. Kinszki egyéni ízeket hozzáadva kisérlctezctt a korszak stílustörekvéseivel: utcaképein, zsánerűin merész felülnézetek, felragyogó utcakőfaktúrák, térformáló elemmé vált. megnyúlt árnyékok. A múlt századi műtermi fotográfiákat rejtő bőrkötéses családi albumokat ebben a korszakban már a fotótár állományában is felváljék az oldottabb, intimebb . hangulatú , „hétvégi" fényképeket tartalmazó összeállítások. Törekvő fotóamatőr számára ekkor kötelező zarándoklat volt a lebontásra ítélt Tabán felkeresése - munkájuk gyümölcsét szintén albumokba rendezték. De albumok állítanak emléket az 1940-es árvíznek, az első bombázásoknak vagy éppen egy rendőrségi helyszínelő fotós pályafutásának is. A háborút közvetlenül követő évekből való Ráth (Roth) László negatívhagyatéka, ami egy lomtalanítás során került elő. A dohos tasakok tartalmából egyebek mellett az is kiderül, hogyan válhat a történelem nyomása alatt egy korábban harcos társadalomkritikát hirdető szociolotósból olcsó eszközökkel élő pártpro71
