A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
Barczi Zsuzsa: Könyvtárhasználati szokások vizsgálata a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
minősítésbe - a használt kategóriák viszonylagossága miatt - elvileg beleférhet az esetitől csupán a gyakori látogatáshoz képest ritkább alkalom. A könyvtároshoz gyakran segítségért fordulók még a minta egyharma- dát (29,1%) sem teszik ki. Ez az arány a kis könyvtárakban magasabb (39,5%), mint a köztes helyen álló közepes, ill. az átlag alatti értékkel szereplő nagy könyvtárakban (25,2%). Első látásra úgy tűnik, hogy a nagyüzemként működő, szakosodott könyvtárakhoz képest az „emberléptékű”, az intimebb, a közvetlen kapcsolatteremtésre inkább módot adó kis könyvtárakban épül ki szorosabb személyes kontaktus látogató és könyvtáros között. Az ismerősség fokozott tudatában itt inkább mernek a könyvtárosoktól segítséget, tanácsot kérni. (Ide kívánkozik az az észrevétel, hogy nemek szerint kisebb a differenciálódás, mint feltételezhetnénk; a nők 32,0, a férfiak 25,8%-a szokott gyakran segítséget kérni.) Csakhogy a könyvtárak nagysága szerinti különbségektől sokkal nagyobb különbség mutatkozik hasonló nagyságrendű könyvtárak között. A szórást (a „gyakran” a kategória legalacsonyabb értéke 11,4%, a legmagasabb 54,0%) vizsgálva arra figyeltünk fel, hogy több, nagy videóforgalmat lebonyolító könyvtárban átlagon aluli a könyvtároshoz gyakran folyamodók aránya. Ezt támasztja alá, hogy a legtöbb videókazettát kölcsönző fizikai munkások veszik legkevésbé igénybe a könyvtárost (22,6%-uk, kér gyakran segítséget, míg az egyetemi hallgatóknál, tanulóknál, értelmiségieknél bő harminc százalékos ez az arány). Az összefüggés azonban nem ennyire direkt, hiszen kivételeket is találunk. Tény, hogy a könyvtárak nagy részénél (tizenháromban), közvetlen kapcsolatot találtunk a könyvtárosok leterheltsége (ezúttal a teljes 1993. évi kölcsönzési statisztikát alapul véve) és a „megszólításuk” gyakorisága között. Az egy nyitvatartási órára eső átlagon felüli (felnőtt) kölcsönzőszám esetén átlagon aluli a gyakran segítséget kérők aránya (lett légyen szó bármekkora könyvtárról); az átlagon aluli forgalom mellett átlagon felüli a gyakran sgítséget kérők aránya. Három könyvtárban a magas teljesítmény átlagot meghaladó könyvtárosi igénybevétellel párosul, kettőben az alacsonyabb forgalmi mutatók ellenére is csekélyebb a könyvtárosokra számítók aránya. Ezt a végtelenül leegyszerűsített megközelítést semmiképp sem szeretnénk egyértelmű ok-okozati összefüggésként feltüntetni. Az adatok hátterében most is, mint mindig, számos magyarázó összetevő együttes hatása áll. A kapott eredmény a „mérőeszköz durvasága” ellenére a problémával való alaposabb, elmélyültebb foglalkozásra int. A könyvtári ellátás személyi feltételeinek felülvizsgálata nem csak egy egyenletesebben megosztó, de összességében is érdemibb, a szükséglethez igazított „fogadókészség” biztosítását indokolhatja. A könyvtári szolgáltatások igénybevétele A könyvtári szolgáltatások igénybevételét nem az általában vett könyvtárhasználati szokások, hanem az aktuális látogatás céljával mértük. (Az előbbiek ugyan jobban kifejezik a használói igények összetételét, de egymáshoz való viszonyukat, a szolgáltatásokra irányuló érdeklődés intenzitását csak az igénybevételük gyakoriságának kimutatásával lehet értékelni. Vagyis: minden szolgáltatást egy többfokú skálával kellett volna minősíttetnünk, aszerint, hogy milyen mértékben élnek velük.) Kérdésfeltevésünk következtében bizonyára többen vannak, akik nem csak egy (az adott) szolgáltatás miatt keresik fel a könyvtárat, de az eredmények a különböző szolgáltatások igénybevételének súlyát pontosan tükrözik. Ez azzal együtt is igaz, hogy a tényleges könyvtárhasználat az előre eltervezetthez képest módosult: erről árulkodnak az előjegyzések, a könyvtárközi kölcsönzések, a nem teljesített konkrét kölcsönzési kérések. Ezek száma az összes látogatóra (nem a mintára) vetítve négy százalékot tesz ki, amit nem becsülhetünk le, ha az igényeknek való megfelelés egyik mércéjeként fogjuk fel, hiszen csak a regisztrált eseteket tartalmazza, és nem mindenki folyamodott a szükségmegoldásokhoz; azt sem hallgathatjuk el, hogy egyes könyvtárakban csak töredékesen tudták a kielégítetlen igényeket feljegyezni. A válaszolók 68,9%-a kölcsönzőhelyként - kölcsönözni, visszahozni és/vagy hosszabbítani akart -, 20,6%-a a kölcsönzés mellett egyéb szolgáltatások, 10,5%-a csak a kölcsönzésen kívüli, helyben nyújtott szolgáltatások igénybevételének szándékával jött el a könyvtárba (1. sz. ábra). A könyvtárat kölcsönzőhelyként felkeresőkből 14,8%-ot jelent azok aránya, akik videókazetta-kölcsönzőként fordultak meg a könyvtárban, e szolgáltatással kapcsolatos könyvtárlátogatói motiváció 9,9%-on belüli nagyságrenddel még magasabb lehet, ilyen arányban jöttek csak visszahozni a már kikölcsönzött dokumentumokat (többek között csak videókazettát). A látogatás célja inkább a kis könyvtárakban szűkül le a kölcsönzésre (75,9%), a nagy könyvtárakban ez az arány 63,1%. Elsőként az önállóak csoportjába tartozókra (80,4%), a fizikai munkásokra (79,5%) és a nem kvalifikált szellemi foglalkozásúakra (72,9%) jellemző. Ez a használói attitűd legkevésbé az értelmisé32
