A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
Papp István: A változások menedzselése a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában
a megürülő állások be nem töltésével) és a felszabaduló bérrel növelte a megmaradt személyzet fizetését De elérkezett egy olyan pontra, amikor az ilyesfajta rendszabályok már kifogytak. Vagy további anyagi forrásokat tud feltárni, vagy nagyon is érzékeny pontokon nyúl a könyvtári szolgálathoz: létszámleépítés, állománygyarapítási csökkentés, fiókbezárás. Mivel az utóbbi nem volt igazán vonzó perspektíva, maradt az első. Honnan lehet viszonylag stabil bevételi forrásokra szert tenni? Csakis a szolgáltatásokból. (Az alapoktól, alapítványoktól nyert támogatás nagyon bizonytalan és a legtöbbször meghatározott célra fordítandó.) Késedelmi díjat és az elvesztett könyvek árát már régen is szedtük. Néhány éve radikálisan megemeltük a beiratkozási díjat, ami korábban pusztán névleges volt (3 forintról 100 forintra). Természetesen a fény- és hangmásolásért is térítést szedünk. Keményebb dolog volt bizonyos információs szolgáltatásokért pénzt kérni. Nagy megrökönyödést keltett a szakmában (az olvasók közt nem, ők megértőbbek voltak) a hanglemezek és hangkazetták kölcsönzéséért szedett díj. Kivont könyveinket - korábban szokatlan módon - eladtuk a lakosságnak, sőt - megbotránkoztató! - partnerkönyvtárainknak is pénzért engedtük át őket. Bérbeadtunk helyiségeket, nyelvtanfolyamokat indítottunk. A legnagyobb bevételhez azonban a videokazetták kölcsönzésének bevezetésével jutottunk. (Valójában ez az összeg talán még nem is fedezi a szolgáltatás minden kiadását, rezsijét, de két haszna mindenképpen van: 1. egészen új lakossági rétegeket sikerült a könyvtárak használóivá tenni, 2. nem kellett legalább 40-50 kollégánknak felmondani.) Összefoglalva: az 1992. évi költségvetésünkben a fővárosi önkormányzat támogatása 328 millió forint, s e mellett áll 94 millió forint saját bevétel. Ijesztően, abnormálisán sok. Mi lesz velünk, ha a lakosság videózó kedve visszaesik? (2. sz. táblázat.) 2. sz. táblázat A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár bevételei 1992-ben 1000 Ft Beiratkozási díj 8 184 Videokölcsönzés 54 641 Audiokölcsönzés 5 243 Késedelmi díjak 4 320 Elvesztett könyvek 1 624 Másolatok 1 966 Kivont dokumentumok eladása 659 Sokszorosítás 7 470 Bérleti díjak 2 392 Nyelvtantól yamok 2 881 Egyéb bevételek 4 537 Összesen 93 917 Az alapoktól, alapítványoktól és a kerületi önkormányzatoktól kapott támogatások nélkül. De gyerünk vissza a költségvetés decentralizálásához. Ha könyvtárunk egyensúlya ilyen nagy mértékben függ saját bevételeinktől, akkor különös súlyt nyer a decentralizáció. Ugyanis a korábbi módszer az volt, hogy a fiókkönyvtárak minden bevételüket beadták a közös kalapba, ahonnan azután minden kiadásukat fedezte a központ. Egyedül az állománygyarapítási keret volt szétosztva a könyvtárak között. Azt vettük észre, hogy a tervezett bevételek egyáltalán nem folytak be olyan mértékben, ahogyan képzeltük. A könyvtárosok egyszerűen nem voltak érdekeltek abban, hogy vállalják a pénzbeszedés kellemetlen feladatát, hiszen kiadásaik nem függtek attól, milyen buzgalommal mennek a pénz után. Ez volt az egyik tényező, ami arra intett bennünket, hogy a módszeren változtatni kell. A másik körülmény pedig az volt, hogy amikor kezdtek befolyni az audiovizuális anyagokért szedett kölcsönzési díjak, maguk a könyvtárosok kezdték el mondogatni, hogy ők beszedik a sok pénzt, de mit kapnak vissza belőle? Különféle próbálkozások után 1991-ben úgy döntöttünk, hogy 1992-től kezdve minden bevételt a könyvtáraknál hagyunk, s ezt egészítjük ki a központi költségvetésből. Ez így egyszerűen hangzik, de valójában még most sincs megfelelő módszerünk arra, hogy mi is lenne az a szolid mutató, amely szerint igazságosan meg lehetne állapítani, hogy 1. mennyi egy könyvtárban a reálisan kitűzhető bevétel, 2. mekkora az a fair összeg, amelyet egy-egy könyvtár kaphat, a többiek érdekeinek sérelme nélkül. 22
