A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
Papp István: A változások menedzselése a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában
colására. Ez természetesen elkülönülést vont maga után. Külön zenei részleg, lehetőleg falakkal leválasztva, lehetőleg külön, csak e feladattal megbízott könyvtárosokkal. Mindez terhelve egy sznobiszükus könyvtárosi felfogással, mely szerint a közművelődési könyvtárba csak igazi értékek valók, csak komoly, klasszikus zene (egy-egy jazz-felvétel beszerzése már engedménynek számított), a hanglemezek speciális dokumentumok, amelyekre különös gondot kell fordítani (akkoriban viszonylag magas áruk is indukálhatta ezt a nézetet), nem is szabad kölcsönözni őket, csak helyben használtatni. S a könyvtárosok csodálkoztak, amikor a drága pénzen fejlesztett hanglemezgyűjtemények használata nem hogy nőtt volna, hanem egyre csökkent. A hanglemezek érték helyett a könyvtárak tehertételévé váltak. Ezen a helyzeten változtatni kellett, mondanom sem kell, hogy a zenei könyvtárosok, meglehetősen erős fenntartásai, sőt kifogásai, ellenérzései dacára. Az itteni változtatások is beleilleszkedtek a családi könyvtári és kétfedeles könyvtári modell kialakításába. Csak röviden sorolom fel a változtatás irányait. Először is selejtezés. Másodszor a hanglemezek kölcsönzésének bevezetése. Harmadszor hanglemezek mellett, majd helyettük hangkazetták beszerzése (óriási siker). Negyedszer a könnyűzenei anyag bőséges kínálatának megteremtése (még nagyobb siker). Ötödször a területileg elkülönített zenei részlegek integrálása a könyvtár egyéb szolgáltatásaival (közös kölcsönzési pult, a helybeni zenehallgatás apparátusának beépítése a kölcsönzési pultba, a hangzó dokumentumok együttes felállítása a könyvekkel). S folytathatnám a sort. Most ott tartunk, hogy a zenei dokumentumok és szolgáltatások is ugyanolyan megítélés alá esnek, mint az egyéb anyagok és szolgáltatások, vagyis a tényleges használói kereslettől függenek. A CD-lemezeket rohamléptekkel szerzik be könyvtáraink, s némelyik már megkezdte az LP-lemezgyűjtemény leépítését, sőt - az alapművek kivételével - felszámolását. A helybenhasználatra egyre kisebb hangsúly esik, a drága pénzen felszerelt berendezéseket már nem újítjuk fel. Az utóbbi 5-6 év nagy élményét jelentette számunkra a videokazetta-szolgáltatás bevezetése. Először meglehetősen félve fogtunk hozzá, meglehetősen gyanús dokumentumfajtának tekintettük. Kísérletképpen először néhány nagy könyvtárban ún. videoklubökat hoztunk létre, majd észrevéve a rohamosan növekvő társadalmi érdeklődést, mind több helyen bevezettük ezt a szolgáltatást. Ma ott tartunk, hogy kivételt az a fiókunk jelent, amely nem kölcsönöz videokazettákat. A videokazetták kölcsönzése éreztette meg először a könyvtárosokkal a pénz erejét. Ugyanis saját erőforrásainkból semmiképpen sem vezethettük volna be ezt az új szolgáltatást, csak azon az áron, hogy kölcsönzésükért térítést kérünk a használóktól. Ez természetesen ellentétben áll a közművelődési könyvtárosság szent alapelveivel, nem is szólva a magyar könyvtári törvényről, amely mindenfajta könyvtári anyag kölcsönzését ingyenesnek írja elő. Mégis megtettük ezt a lépést, mert a használók részéről jelentkező igény igazolta, hogy megsértsük szent elveinket, de még a törvényt is. Az új szakmai koncepció realizálása során megújult könyvtáraink külső megjelenése, betelepítése, elrendezése is. Sajnos, arra nem voltak meg a pénzügyi eszközök, hogy új egységeket is építsünk. (Egy ilyen tervünk volt Újpalotára, de az is dugába dőlt.) Nem maradt más hátra, mint egy átfogó felújítási, tatarozási programba fogni, hogy az új tartalomnak megfelelő formát alakítsunk ki könyvtárainkban. Az egyébként is rendbehozatalra szoruló könyvtárakban tehát nemcsak kifestettük a helyiségeket és rendbehoztuk a felszerelést, hanem esetenként komoly átalakítást is eszközöltünk, beleértve a falak kiemelését vagy áthelyezését. A bútorzat telepítését az újonnan kialakított térben pedig az új szolgáltatási struktúrának megfelelően oldottuk meg. Ezt a felújítási programot azokkal a könyvtárakkal kezdtük, melyek könyvtárosai maguk is elfogadták az új koncepciót. S tekintve, hogy egyre többen lettek ilyenek, elég hamar kialakult a várakozók sora. Az egymás után megnyíló, átalakított könyvtárakkal az olvasók igen elégedettek voltak: otthonosabbakká váltak, kényelmesebbekké, könnyebben el tudtak bennük igazodni, - s egy általános észrevétel: nem is tudtuk, hogy maguknak ilyen sok könyvük van! (Mondták ezt annak ellenére, hogy egy-egy kisebb fiókban egyharmadát, felét kivontuk az állománynak!) A könyvtárosok pedig újra megtapasztalták az üres tér szépségét. Míg korábban könyvekkel és bútorzattal túlzsúfolták könyvtáraikat (hittek a végtelen fejlődésben), most a racionalitás és az esztétikum együttes szempontjai érvényesültek az új elrendezésben. S a könyvtárosok maguk tiltakoztak egy-egy fölösleges bútordarab betolakodása, egy-egy szép térrészlet elvesztése ellen. INNOVÁCIÓ A MENEDZSMENTBEN Nos, a könyvtárak megújultak, barátságosabbak lettek az olvasókhoz, de ez még nem volt elég ahhoz, hogy a rendszer simán működjék. A menedzsmentnek is meg kellett újulnia. 20
