A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
Papp István: A változások menedzselése a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában
fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózata 1. sz. táblázat A fiókkönyvtárak Az olvasók kategóriái száma A kategória (21 fiók) Min. 182 27 Átlag 536 59 Max. 902 104 В kategória (33 fiók) Min. 569 59 Átlag 1123 157 Max. 1777 313 C kategória (30 fiók) Min. 1455 143 Átlag 2870 350 Max. 5476 649 D kategória (4 fiók) Min. 4524 908 Átlag 6199 1113 Max. 8459 1537 Összesen (88 fiók) 159 210 21 384 Min. 182 27 Átlag 1809 243 Max. 8459 1537 Alaptestet m Ha ugyanezeket az adatokat vidéki viszonylatban vizsgálnánk, s hozzávennénk egyéb mutatókat is (pl. az egy lakosra vagy használórajutó beszerzési keret, könyvállomány, felszereltség stb.), akkor azt állapíthatnánk meg, hogy a főváros közművelődési könyvtári ellátottsága messze elmarad a vidékétől. Tehát a mi esetünkben különös hangsúlyt kapott az, hogy a rendelkezésünkre álló igen limitált erőforrásokat hatékonyan használjuk fel. Az 1986-ban kifejlesztett hálózatfejlesztési koncepciónkba^ 1) ezért radikálisan felszámoltuk azt a látens, de mégis állandóan érvényesülő törekvést, amely lényegében az egyes fiókok, még a legkisebbek is, önellátásra való berendezkedésére irányult, s - mivel az akkori olcsó magyar könyvárak mellett megtehették, - ez bocsánatos bűnnek bizonyult. Az eredmény az volt, hogy felhalmozódtak az állományok, a könyvtárakba nem tehetett beférni a könyvállományok miatt (nem volt ritka, hogy egy négyzetméterre több, mint 250 kötet jutott), s a könyvek nem tudták megmutatni magukat az olvasóknak. így az elfekvő állomány aránya horribilisen megnövekedett, a használók pedig szorongtak az állványok között. Észrevettük azt is, hogy a könyvtári állomány tálalása nem vág egybe azokkal a kérdésekkel, amelyekkel a használók zöme közelít az állományhoz, különösen a kisebb egységekben. Sokan nehezen, vagy alig tudtak eligazodni az állományban, nem találták meg a számukra szükséges könyveket, utálták a katalógust használni, s mindennek következtében a könyvtárost olyan kérdésekkel bombázták, amelyekre rutinból keltett válaszolnia. Egyszerűen szólva, nálunk is jelentkezett a kis könyvtárak megbetegedésének ún. „nemzeti könyvtár” szindrómája, valamint el keltett döntenünk, nekünk is, hogy olyan könyvtárat akarunk-e, amelyben a könyvtáros, vagy olyant-e, amelyben a használó érzi jól magát. Szerencsénkre erre az igen régi problémára kerestek akkoriban a nyugati világban is új választ. Mi leginkább az angoloktól tanultunk, de ugyanezeket a törekvéseket Franciaországban, és akkor még a két Németországban is megfigyelhettük. Az angoloktól vettük át a kategorizált állományfelállítás gondolatát és technológiáját, s az egész könyvtári rendszer átstrukturálásának kiindulópontjául választottuk. 18
