A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1988-1989-1990
Fodor Béla: Kelényi Béla Ottó (1897-1944)
PÁLYAKEZDÉSE A FŐVÁROSI KÖNYVTÁRBAN Kelényi Béla Ottó 1897. február 25-én született Budapesten, római katolikus családban. Egyetemi tanulmányait Szegeden végezte a Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol 1920-ban történelem-latin szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Még ugyanebben az évben levéltárosi szakvizsgát is tett. Egyetemi tanulmányai után Sopronban vállalt tanári állást, a helyi főreáliskola és leánygimnáziumban. A tanítás mellett a városi levéltárban is dolgozik; ez már a korán kibontakozó tudományos ambíciókat is sejteti.(2) Ez a fiatal, huszonöt éves középiskolai tanár és Sopron város tb. levéltárosa 1922. január elsején a következő kérvénnyel fordult a főváros polgármesteréhez: „Méltóságos Polgármester Úr! Alulírott ama alázatos kérelemmel fordulok Méltóságodhoz, hogy a fővárosi könyvtárnál tekintettel az üresedésben levő állomásokra engem alkalmazni Kegyeskedjék. A mellékelt okmányok tanúsága szerint Budapesten születtem, róm. kath. vallású vagyok, a latin és történelem szakon képesített oki. tanári és levéltári szakvizsgálatom alapján Sopron v. tb. levéltárosi tisztet töltöm be; a közel jövőben pedig bölcsészeti doktorátust szándékozom tenni és erre dolgozatom, mely a sopronbánfalvi páloskolostor történetét tárgyalja, már majdnem teljesen készen van. Foglalkoztam ezen kívül Baranyai Decsi János marosvásárhelyi XVI. sz.-beli tanár élete és munnkáival, mely dolgozatom, mint szakdolgozat bírálóm Angyal Dávid dr. egyetemi Tanár úr elismerésével találkozott. Jelenleg az áll. főreáliskola és leánygimnáziumnál levő tanári elfoglaltságomon kívül a városi levéltárban a XVI. sz. okleveleinek regesztáit készítem. Bátorkodom egyszersmind Méltóságod szíves tudomására hozni, hogy folyamodási szándékomat személyesen bejelentettem a fővárosi könyvtár Igazgatójánál Kremmer Dezső dr. úrnál, aki alkalmaztatásomat a könyvtár érdekeivel megegyzőnek találta. Jelen pályázatom indító oka egyrészt az a körülmény, hogy a fővárosban sokkal inkább rendelkezésemre állanak a továbbképzés eszközei, másrészt családi érdek is, amennyiben rokonaim és négy testvérem állandó budapesti lakosok és Édesanyámmal keressük az alkalmat, hogy mi is Budapestre költözhessünk. Kérelmem alázatos megismétlése mellett vagyok Méltóságos Polgár- mester Úrnak kész szolgája Kelényi B. Ottó oki. középisk. tanár, Sopron v. tb. levéltárosa Sopron 1922. január l-én.”(3) A kérelem szövege alapján egy művelt, ambiciózus, ifjú, tudósjelölt képe bontakozik ki előttünk, aki már nem elégszik meg Sopron kisvárosi lehetőségeivel. Doktori értekezésének támaválasztása, jelesül az egyháztörténet, már előrevetíti a későbbi történész érdeklődési körét is. Valószínűleg személyes pártfogója is akadt, elképzelhető, hogy a kérvényben is említett Angyal Dávid egyetemi tanár, aki fölhívta rá a Fővárosi Könyvtárigazgatójának, Kremmer Dezsőnek a figyelmét. Mindenesetre Krem mer a személyes meghallgatás után rendkívül meleg hangon nyilatkozott Kelényiről a polgármesterhez írt levelében: „Miután Kelényi Béla Ottó, a vele folytatott hosszas és nevezettnek úgy készültségét, mint tudományos terveit kutató beszélgetésből, előttem a könyvtárosi pályára kiválóan alkalmas egyénnek mutatkozott, kérvényét pártolóan Méltóságod elé terjesztem, azzal a javaslattal, hogy őt a IV-ik id. hivatalnoki osztályba kinevezni méltóztassék.”(4) Ezek után nem meglepő, hogy Kelényinek nem kellett soká várnia: a polgármester 1922. március 18-án a könyvtár ideiglenes hivatalnokává nevezte ki, és a 225 korona havi fizetéssel, és 200 korona negyedévi lakáspénzzel javadalmazott IV. fizetési osztályba osztotta be. Erről és egyéb személyi kérdésekről a könyvtár Értesítőjében Kremmer Dezső igazgató is beszámol: „Ez évben a következő személyzeti változások voltak: Enyvvári Jenő főkönyvtárost a Tanács megbízta az aligazgatói teendők elvégzésével. Ezenkívül a polgármester úr dr. Kelényi Béla történészt és dr. Нота Gyula közgazdászt két üresedésben lévő könyvtárosi állás terhére id. hivatalnokoknak nevezte ki, Komái István számtanácsost pedig könyvtárunkhoz helyezte át. ílymódon lehetővé vált, hogy az erősen megcsappant személyzet miatt hiányos reference-szolgálaiot a szükségletnek megfelelően javítsam. A Keleti-gyűjteményt ugyanis most már heti félidőn dr. Dávid Antal főkönyvtáros, orientalista vette végleg át, a budapesti gyűjteményt pedig, melynek vezetését kénytelen voltam magamnak tartani fönn, a komoly tudományos törekvésektől áthatott dr. Kelényi Béla historikusra bíztam...”(5) 59
