A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1988-1989-1990
Katsányi Sándor: Politikai támadás a könyvtár vezetői ellen 1944-ben
visszafordította a szélsőjobboldali nézeteket vallókra, akik - megfogalmazása szerint - a törvényeken és kormányrendeleteken túlmenő politikai magatartást tanúsítanak. Hivatkozott továbbá a Fővárosi Könyvtárban 1941 óta érvényben lévő igazgatói utasításra, mely megtiltotta a tisztviselők munkahelyi politizálását, és amelyet 6 - úgymond - megtartott és másokkal is igyekezett megtartatni. Érvei azonban - szemben a letagadhatatlan tényekkel - 1944. márciusa után már aligha bizonyultak meggyőző és felmentő erejűeknek bármely hivatalos fórum előtt. 2. A filoszemita állománygyarapítás vádja Szentkúty Pált az antiszemita és jobboldali ideológiával szemben álló állománygyarapítási politikával vádolták. E vádakat tárgyszerűen egyedül Нота Gyula fejtette ki kihallgatása során. Szerinte Szentkúty- aránytalanul sok zsidó író művét szerezte be a fiókok számára;- bizonyos jobboldali irányzatú műveket mellőzött;- a beszerzett jobboldali irányzatú könyvek jelentős részét a raktárban fektette el, hogy az olvasók ne jussanak hozzá;- utasítást adott a fiókvezetőknek, hogy ne adjanak felvilágosítást az egyes könyvek szelleméről;- a beszerzésnél előnybe részesítette a zsidó könyvkereskedőket. Korábbi irodalomelméleti írásaiból nem nehéz rekonstruálnunk Szentkúty Pál irodalmi értékrendjét és irodalomközvetítői beállítottságát.(4) Ezek alapján feltételezhetjük, hogy a felsorolt megállapítások alapjaiban helytállóak. A rosszindulatú vádpontok mögött felsejlik az esztétikai és humánus értékek alapján álló, s azokat az adott pillanat nagyon szűk mozgásterében is érvényesíteni akaró és merő könyvtáros képe. A vádiratban szereplő s а Нота Gyula által szóban is előadott vádpontokat a kihallgatások során senki sem tudta vagy akarta konkrétumokkal megerősíteni. (Egyedül Chirke Géza hozott példát: „Míg Eötvös Károly A nagy per c. műve minden fiókban rendelkezésre állott, addig Bari József A tiszaeszlári per c. művét egyenes kérésre sem volt hajlandó beszerezni.” A többi kihallgatott vagy arra hivatkozott, hogy ezek a vádak „a könyvtárban köztudomású dolgok”, „márcsak publicisztikai tevékenysége miatt is köztudomásúak”, vagy pedig nem voltak hajlandók ezt a vádpontot megerősíteni (Enyvváry Jenő, Könyves Tóth Kálmán, Vígfalvy Dezső). Maga Szentkúty a kihallgatás során nem tagadta a vitatott irodalom beszerzésének tényét, csak annak - más jellegű művekkel szembeállított - preferálását nem vállalta, s így összegzett: „Tagadom, hogy zsidó írókat vagy a kimondottan zsidó szellemű irodalmat előnybe részesítettem volna a nemzeti és keresztény irányzatokkal szemben.” Végül is a vizsgálat nem támasztotta megfelelően alá a feljelentés vádpontjait, ezért a kihallgatások vezetője a főpolgármesternek ezt a javaslatot tette: „Ezzel a váddal kapcsolatban szükségesnek tartom a székesfővárosi könyvtár könyvbeszerzéseinek és különösen a fiókok könyvellátásának ebből a szempontból való megvizsgálását. Ez a vizsgálat azonban hosszabb időt vesz igénybe...”(5) Nem tudhatjuk, hogy 1944 nyarán Budapesten hosszan tartó állományelemző vizsgálatot javasolni ostobaság volt-e, cinizmus vagy jóakarat az ügy eltussolása érdekében? Szentkúty ügye a vizsgálatnak ezen a szakaszán talán nem is állt rosszul. Ámde váratlanul közbejött valami. A városházán folytatott vizsgálat lezárását követő napon futott be a helyettes polgármesterhez а XI. kerületi rendőrkapitányság értesítése egy jogerős kihágási ítéletről, melyet Szentkúty ellen hozott.(6) Az irat szerint „a terhelt... 1944. február 4-én ... az utcán menetelő Hitler ifjakra a fene egye meg őket, menjenek haza - durván sértő kifejezéseket tette hangosan és többek előtt, ezzel közfeltűnést, botrányt idézett elő”, ezért a rendőri büntetőbíró 50 pengő pénzbüntetésre ítélte, nyomatékosan súlyosbító körülménynek tudva be, hogy a terhelt „magas rangú köztisztviselő létére a most dúló világháborúban a magyar állammal szövetséges viszonyban lévő egyik nagyhatalom fiaira tett durván sértő kijelentéseket”. Ezt az utcai botrányt, mint láttuk, Szentkúty talán szintén megúszta volna még egy jóakaratú kihágási büntetéssel, ámde a két ügy balszerencsés egybeesése súlyosan rontotta helyzetét. Á vizsgálatot vezető helyettes polgármester a kihágási ügyet azzal a megjegyzéssel továbbította tovább Keledy Tibor főpolgármesternek, hogy „tárgyát tekintve a fent említett vizsgálat anyagához tartozik”.(7) 3. A szervezkedés vádja A vizsgálat harmadik témaköre a rendszerrel szemben állók közötti kapcsolatok kutatása volt. A vád feltételezte, hogy a Fővárosi Könyvtárban a kormányzati rendszert ellenző tisztviselők között erős kapcsolatok épültek ki, hogy a szembenállók politikai jellegű csoportot alkotnak, Dávid Antal vagy még inkább Stark János vezetésével. Ki volt Stark Jánosi Az események időpontjában 39 éves, hivatalától már megfosztott könyvtári tiszt. 1931-ben került a Fővárosi Könyvtárba Budapesten, Lipcsében és Heidelbergben végzett közgazdasági és 55
