A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1988-1989-1990
Indali György: Kisfaludy Károly és Helmeczy Mihály előfizetési felhívásai a Budapest Gyűjtemény aprónyomtatványai között
KISFALUDY KÁROLY ÉS HELMECZY MIHÁLY ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁSAI A JELENKOR TÁRGYÁBAN A BUDAPEST GYŰJTEMÉNY APRÓNYOMTATVÁNYAI KÖZÖTT A Hitel megjelenése 1830-ban fordulópontot jelent hazánk történetében. A magyar közéletnek ettől kezdve lesz központi kérdése a polgári átalakulás, annak hogyanja és mikéntje. Míg az 1825-ös országgyűlés tárgyalásai még túlnyomórészt a nemesség sérelmei körül forognak, addig az 1832-1836 közötti hosszú diéta eredménye már az új urbárium, mely a jobbágyság terheinek jelentős csökkentését eredményezte. Ennél az eredménynél azonban sokkalta több és jelentősebb mindaz, ami az alsó tábla mozgalmas ülésein felvetődik (örökváltság, egyházi tized eltörlése, stb.). Az általános pezsgés túlterjed a pozsonyi palota falain, és az egész országot elönti. A bécsi hatalom önkényeskedései (Wesselényi, Lovassy, Kossuth pere és bebörtönzése, stb.) nem állíthatták meg a folyamatot, mely aztán lépésről lépésre haladva logikusan vezetett 1848-ig. Széchenyi emberi és államférfiúi zsenialitása egymagában azonban nem eredményezhette azt a folyamatot. Gondoljunk arra, hogy néhány évtizeddel előtte Berzeviczy Gergely írásai megmaradtak pusztába kiáltott szónak. A gazdasági viszonyok kényszerítő ereje mellett a lelkekben is végbe kellett mennie egy olyan folyamatnak, mely legalábbis a nemzet szellemi elitjét alkalmassá tette az új eszmék befogadására. 1795 után Magyarországon úgyszólván csak egy tér maradt, ahol a hazáért tenni lehetett valamit — ez különösen érvényes az 1812-1825 közötti országgyűlés nélküli időkben - s ez a szellemi élet. Körülbelül 1801-gyel, Kazinczy kiszabadulásával kezdődik el egy olyan folyamat, melynek következtében kulturális életünkben addig soha nem tapasztalt pezsgés támad. 1830-ra a magyar irodalmi élet központja már nem Széphalom, hanem Pest, vezéralakjai az Auróra című, évenként megjelenő szépirodalmi zsebkönyv körül csoportosulnak, melyet Kisfaludy Károly szerkeszt, ki mellett Vörösmarty és Bajza bontogatja szárnyait. Kazinczy, Kölcsey és az Auróra köre egyengeti az utat — ha talán öntudatlanul is — Széchenyi eszméinek befogadására. A kor szigorú cenzúra viszonyainak ismeretében feltételezhetjük, hogy e kör ideológiáját nem meríti ki az, amit kinyomtatott írásaikban olvashatunk. A baráti összejöveteleken Vitkovics Mihály, vagy később Kisfaludy Károly lakásán alkalmasint sok minden hangzott el, ami nyomtatásban nem jelenhetett meg. Nem meglepő ezek után, hogy mikor Széchenyi, eszméinek terjesztésére lapot akar indítani, Kisfaludy Károlyt szánja szerkesztőnek. Kisfaludy, ki az Auróra élén már bebizonyította képességeit, örömmel vállalja a feladatot. Amíg azonban az új lap indításának ügye megjárja a magyar sajtóban jó érzékkel veszélyt szimatoló hivatalos apparátus lépcsőfokaitól) költőnk egészségi állapota válságosra fordul. Nagy betegen is egyre a lapengedélyt várja, mely csak 1830 szeptember 11-én érkezik meg.(2) Betegsége ellenére is nagy ambícióval kezd munkájához, s rövidesen megjelenik az előfizetési felhívás.(3) Kisfaludy Károly Hoffmann acélmetszete
