A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1988-1989-1990
Dr. Hornyák Mária: Brunszvik Teréz naplói
BRUNSZVIK TERÉZ NAPLÓI Páratlanul értékes kor- és kultúrtörténeti dokumentum, egy rendkívül mozgalmas és tartalmas élet írásos vetülete, egy követésre méltó, csodálatos egyéniség tapasztalatainak tárháza, egy mélyen istenhívó lélek megkapóan őszinte feltárulkozása. Röviden így jellemezhetnénk Brunszvik Teréz naplóhagyatékát, nemzeti örökségünk részét, amelyet ma a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár Budapest Gyűjteménye őriz.(l) Teréz kisebb megszakításokkal ötven éven át rótta feljegyzéseit - az első évtizedekben a maga okulására, utóbb pedig annak reményében, hogy a naplóiban felhalmozott ismeretei és tapasztalatai egyszer még szeretett hazája javára szolgálnak. Hőn óhajtott vágya, (mondhatjuk: végakarata) azonban mostanáig csak igen kis részben teljesült, hiszen naplóhagyatéka még ma is jórészt kiadatlan és kiaknázatlan... Mindez azért is igen szomorú, mivel e naplóanyag a maga nemében párját ritkítja: hazánk történetében Brunszvik Terézig és Széchenyi Istvánig senkiről nem tudunk, aki élményeit majd egy életen át rendszeresen feljegyezte volna. (Széchenyi a naplóírást 1814-ben, 23 évesen kezdte. Teréz hat évvel korábban, 6 azonban akkor már túl volt a 33. születésnapján.) És micsoda ötven esztendőn ívelnek át ezek a naplók! A napóleoni háborúk idején, a Szentszövetség évein, a reményteli reformkoron, az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc dicső másfél esztendején, a rémuralom sötét hónapjain és a Bach-rendszer emberpróbáló időszakán. Teréz naplói „magyar történeti és politikai fontosságukat illetőleg” nem vehetik fel a versenyt Széchenyi naplóival, forrásértékük azonban így is óriási.(2) A naplóhagyaték értékét írójuk kivételes személyisége tovább fokozza. Bruszvik Teréz a gyermekvédelem és kisdednevelés apostola volt, a monarchia-szerte is legelső óvoda megalapítója, a nőnevelés egyik élharcosa, az „igazi honleány és valódi keresztény”,(3) aki „a magyar nagyasszonyok sorában... a legelőkelőbb helyek egyikét foglalja el”.(4) Sőt: egyesek szerint 6 volt „a legnagyobb magyar honleány”,(5) aki „a nemzet nagy kertészével” Széchenyivel egyidejűleg mint „angyali kertésznő” szerényebb keretek között és más eszközökkel, de egyazon cél - „az erkölcsi megalapozású nemzetnevelés” - érdekében tette egy életen át a dolgát.(6) Brunszvik Teréz a főúri társaságban, a polgári, értelmiségi és művész-körökben egyaránt otthonosan mozgott, óvodaszervező munkája és karitatív tevékenysége során pedig az egyszerű néppel is gyakran érintkezett. Találkozott Goethével és Alexander von Humboldttal, járt Pestalozzinál, kapcsolatban állt Beethovennel, Széchenyi Istvánnal, id. Markó Károllyal, Vasvári Pállal, ismerte Liszt Ferencet, Wesselényit, Kossuthot - és még hosszan sorolhatnánk azokat az ismert neveket, akikről a naplókban szót ejt. Terézt rendkívüli olvasottság és élete végéig végtelenül sokirányú érdeklődés jellemezte: az irodalom, pedagógia, a művészetek, történelem, teológia, filozófia ugyanúgy érdekelte, mint az ásványtan, a csillagászat, a botanika, a mezőgazdaság, vagy a technika újdonságai. Feljegyzéseiből tehát a művelődéstörténet búvára, a művészet- és neveléstörténész egyaránt sokat meríthet. Hosszú élete során Teréz sokat utazott. Bejárta az országot Besztercebányától Aradig, Felsőlendvától az erdélyi Hosszúfalváig. Beutazta Itáliát, egy-egy évet töltött Németországban, Svájcban, Angliában, Francia- országban. Utifeljegyzéseit ma minden bizonnyal külföldön is szívesen olvasnák... Sajátos színfoltot jelentenek iratai között a „lelki naplók” és feljegyzések, amelyekből kitűnik, hogy egy Istenélmény hatására miként kezdődött és zajlott le Teréz lelki újjászületése, s hogyan haladt előre a maga választotta keskeny úton önnevelés és sok-sok belső vívódás árán.(7) E kíméletlenül őszinte,szintegyónász- szerű lelki naplók Széchenyi naplóival sok egyezést mutatnak. Többszörösen is a Gondviselés műve, hogy e naplók nem semmisültek meg, s nem tűntek el az elmúlt másfél évszázad viharai közepette. 1851 tavaszán, a felségsértéssel vádolt Teleki Blanka elhurcolása után nagynénját, Terézt is perbe fogták, a leveleivel együtt néhány naplófüzetét is lefoglalták, ezek azonban utóbb előkerültek. (E kötetekben ma is láthatók a vizsgálóbíró piros ceruzás aláhúzásai.) Brunszvik Teréz elhunyta (1861) után tetemes iratanyaga unokahúgához, De Gérandoné Teleki Emmához (Blanka nővéréhez) került, mint az 6 fiát, Attilát illető hagyaték. Tőlük kérte kölcsön a naplókat Stackelberg Minona. (Teréz húgának, Jozefinnek a lánya), aki azokban anyja emléke után kutatott, s közben bizony lapokat kitépve megcsonkított nem egy naplófüzetet.(8) Később a hagyaték Pálfal vára, a család Szatmár melletti birtokárakerült. Az értékes relikviákkal teli Számos-menti kúriát a kiáradt folyó 1925-ben elöntötte, Teréz naplói azonban sértetlenek maradtak.(9) És megvannak ma is - Budapesten; az 1930-as években ugyanis a ma Szabó Ervin nevét viselő Fővárosi Könyvtárnak sikerült megvásárolnia a hagyatékot. Brunszvik Teréz naplóiról már a kortársak is tudtak, mi sem természetesebb tehát, hogy amikor halála után négy évvel, a tiszteletére rendezett emlékünnepség kapcsán először merült fel életrajza megírásának a gondolata, a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület nevében Rapos József kérte a Párizsban élő Teleki Emmát, hogy tegye lehetővé számukra a hagyatékba való bepillantást. Az unokahúg a 42
