A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1988-1989-1990
Rozsondai Marianne: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár történeti kötéseiről
q 09/2939 jelzetű antikva, amely Basilius Magnusnak Jodocus Badius nyomdájában 1520-ban megjelent műveit tartalmazza. Az clőtáblán pálcán áthurkolódó gótikus indás görgetővei alkotott keret van, amely a rövidebb oldalakon a középmező alatt és fölött megismétlődik, mintegy külön kerettel is kiemelve a két részre elosztott címfeliratot: Op[er] a Basilii et t Tertulliani. (A Tertullianus művet nem tartalmazza ma már a kötet.) A középmezőben egymás mellett két egyforma lemezen Szent Kristóf látható, amint rügyező botjával átkel a tengeren (2. ábra). A háttábla kerete megegyezik az előtábláéval, de a középmezőt átlók tagolják, s az így nyert rombuszokba és háromszögekbe egy-egy stilizált levéldísz került. Az MTA Könyvtárában is van egy csaknem ugyanilyen kötés, benne egy alnémet nyelven kiadott Biblia 1522-ből (VD 16: В 2839). Előtábláján három sorba elosztva olvasható az aranyozott felirat Biblia dat I aender del I Dudesch. Egy svéd kutató a kötéseket díszítő flamand és velük rokon lemezek technikatörténeti vizsgálatának egy egész könyvet szentelt.(6) Ebben egy olyan kötést tárgyal az uppsalai Egyetemi Könyvtárból, amelynek előtábláján négy ugyanilyen Szent Kristóf lemez látható egymás mellett. Kirchner könyvészeti lexikonában(7) viszont a 393. képen látható kötésen hat Szent Kristóf lemez van. A keret és a tábla beosztása, a több részre elosztott címfelirat, az e kötésekben található könyvek nagyjából azonos megjelenési ideje, mind egybecseng a fenti könyvekkel. Verheyden Hamburgra, Kirchner Rostockra lokalizálja ezeket a kötéstáblákat. Bekötésük ideje a XVI. század első negyedére tehető. Technikatörténeti oka van annak, hogy ilyen részletesen foglalkozunk ezzel a kötéssel. Éppen a fent említett svéd kutató vizsgálta azt a kérdést(8), hogy ha a lemezek használatát a kötések díszítésének gyorsabbá tételére vezették be, akkor ilyen esetekben, amikor kettő, négy vagy hat egyforma lemez látható a kötéstáblán, ezeket egyszerre, vagy egymás után préselték-e a bőrbe. Ha mondjuk négyszer kell a kötést emiatt présbe tenni és kivárni a szükséges időt, amíg a minta maradandóan a bőrbe nyomódik, akkor hol nyertek időt? Ha viszont egyetlen munkafolyamatban végzik el mindezt, ahhoz kettő-hat lemez szükséges. Az egyedileg metszett lemez túl drága ahhoz, hogy egy könyvkötőnek több példányban is meglegyen. Ez az ellentmondás csak úgy oldható fel, hogy valóban egyetlen munkafolyamatban préseltek több lemezt a bőrkötésbe, de ezek nem metszettek, hanem öntöttek voltak. Ez viszont a kötés meghatározásban döntő jelentőségű felismerés, mert így ugyanolyan lemezt egyidejűleg több helyen több könyvkötő is használhatott. A Szent Kristóf lemezes kötések egyébként meglehetősen ritkák! A magyar könyvtárak általában nem bővelkednek francia művészi könyvkötésekben. A 09/1646 jelzeten egy korai (1508-1515) párizsi gyűjtőkötet van, s kötése is egykorú párizsi, vaknyomásos, görgetős, kissé kopott, de restaurált bőrkötés (21). A kötést díszítő görgetőben a koronás F betű minden bizonnyal a tudományokat és művészeteket pártoló I. Ferenc francia királyra utal.(9) RENESZÁNSZ KÖTÉSEK Említettük már az előbbiekben, hogy a reneszánsz kötésekkel jelenik meg a nemzeti jelleg. Legszembetűnőbben ez az egészen kiemelkedő aranyozott reneszánsz kötéseken jut érvényre, mint a korvinákon vagy a Grolier és Maioli számára készült kötéseken. A XVI. század elején Budán élénk könyvkötőtevékenység folyt, s ennek igen sok emléke maradt fönn. A budai reneszánsz kötésekre legjellemzőbb az akantuszos-pal- mettás indasoros keretdíszítés. A budai reneszánsz kötések stíl usa érezhető befolyást gyakorolt a szomszédos osztrák és cseh-morva területek kötésdíszítésére is. Erasmusnak 1508-ban Aldus Manutiusnál megjelent Adagiáját (Bq 09411319) a bejegyzés szerint Pelei Tamás 1515-ben vette Budán 2 forintért: „Liber Thomas Pelei Pannonii Bude emptus florenis II anno Domini 1515.” Pelei, a magyar humanizmus egyik legkitűnőbb alakja, nemcsak birtokolta Erasmus könyvét, hanem olvasta és bőségesen glosszázta is azt.(10) A restaurált barna, vaknyomásos bőrkötés (29) elő- és háttáblája egyforma. Az első keretben kissé szögletesebb rajzolatú akantuszos-palmettás indasor fut körbe. Ez egyébként teljesen azonos a FSZEK 09/1106jeleztű könyve (CIH 935) kötésének (26) palmetta sorával. (A 09/1106 egykor Brassicanusé volt.) A kötéstábla rövidebb odalain dupla sorban a palmettás görgető egy újabb variánsa látható. Kötéstörténeti szempontból nagyon fontos, hogy egyazon kötéstáblán kétféle akantuszos palmettasor fordul elő. A kötés 1508-1515 között készülhetett. Azonos könyvkötőműhelyben készült a két egymást követő évben megjelent, s egykorú kötésben (30-31) található esztergomi misekönyv (Bq 0941/209, 3. ábra és В 0941/155). Mindkettőt Liechtenstein velencei nyomdájában nyomtatták, de az 1512-ben megjelentet Heckel István, az 1513-ast Keym Orbán budai könyvkereskedő költségén. Koroknay mindhárom kötést (Erasmus Adagiájáét is) a Seneca csoportba sorol ta.(11) A 09/1166 jelzeten őrzött, három korai nyomtatványt borító kötésről (32) jelentősége miatt két helyen is írtunk már. (A középső ősnyomtatvány: IBP 3907 = CIH 2368, de a CIH-ben még nem szerepel.) A jó 27
