A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1988-1989-1990

Csikós Zsuzsanna - Fáy Zoltán: Ungvárnémeti Tóth László ismeretlen versei

tartanám, és úgy ditsekednék vele, hanem egyszer kétszer megszagoltatván jóbarátimmal, - majd le teszem a' könyves ládám fenekére, hogy - legalább - ha már érettségre jutnának is igyekezetem gyümöltsei, - lássam hogy a’ Tavaszi Virágok sem hervadtak el egésszen a' magok hellyén haszontalanul.

Haszontalan nem volt semmiképp, mégha kis híján feledésbe merültek is tavaszi virágai, mert első verseinek témái újra meg újra felmerültek - persze alaposan átdolgozva - későbbi műveiben. A Niza egyik költeményében például kedvesének szemében tükröződő képéről ír, szép hasonlatot bontva ki a témából:

Habzó gondolatok Nizahöz (3)

Láttam, Niza, láttam a’ szemedbe Lerajzolt képemet.

Láttam, hijjába hunyod be Azt a' szép kis szemet.

Ah - ha szíveden is ollyan nyomot Vennék, kedves, észre,

Szerentsémnek a' fundamentomot Ott tenném le készre.

Nem kéne úgy sem a nagy Suhannak Hóldas Koronája,

Sem Tógus kintse, sem Afrikának Csiga szin ruhája.

De oh ha ally tündér ott is képem Mint a’ báb a' szemben,

'S tsak múlólag szeretz édes szépem Jelen lételemben:

Vagy az életemet sem betsüllöm,

'S fel váltnám azt mással:

Vagy katzér személlyed el kerülöm Szív boszszú-állással.

S ugyanez a rokokó téma disztichonban, nyomtatásban is megjelent kötetéből:

A jelen szerető

Látom képemet a' csapodár Lidicske szemében,

Látom s’ örvendek, miglen előtte vagyok.

Olt hagyom, és csak alig hagyom ott, már másra kacsongat,

S más bábot mutogat szép szeme, csalfa szeme.(4)

Ungvárnémeti Tóth László költői nagyságát mutatja, hogy biztos kézzel változtatott fiatalkori művén, s a húsz soros vers gondolatait nagyszerűen tömörítette össze négy soros epigrammává. Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy Tóth László kéziratos versgyűjteménye csupán későbbi, kiforrottabb versei nyersanyagaként értékelhető. A Aü'zdnak, tehát a kolligátumban fennmaradt első kötetének darabjait külön-külön is élvezetes olvasmányként forgathatja az olvasó; de méginkább akként, ha figyelembe vesszük a kötet szerkezetét is.

Ungvárnémeti Tóth László a Niza három könyvre osztásában és a szerelmi „történet” alakításában Csokonait követte. Ezt tükrözik az egyes könyvek címei (A meg-nyerés, A bírás, Az elvesztés) és az eléjük mottóként tördelt, görögből fordított vers sorai is: ( 1. Nehéz dolog nem szeretni, 2. Szeretni is szint úgy nehéz, 3. De nehezebb meg vettetni.l Ha már hozzá kezdtünk ehhez.) Az alighanem fiktív, de valóságosnak mutatott szerelmi történet tehát a boldogság elnyerését és elvesztését beszéli el háromszor tizenöt versben, pontosan úgy, mint Csokonai, aki a maga szerelmes dalait Kisfaludy Sándor Kesergő szerelmévé 1 hozza kapcsolatba. Természetesen a szerelmi téma az, ami elsősorban rokonítja a három szerző költeményeit; azonban már Csokonai is megjegyzi bevezetőjében, hogy Himfy várható második könyve a boldogtalan szerelem után a boldog szerelemről fog szólni; s hogy ettől az 6 Lillája eltér, mert folyásának nagyobb része örvendetes, a’ vége pedig orvosolhatatlan szomorú - akárcsak Ungvárnémeti Tóthnak a Lilla megjelenése után egy évvel írt kötetében.

21