A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1988-1989-1990
Katsányi Sándor: Politikai támadás a könyvtár vezetői ellen 1944-ben
POLITIKAI TÁMADÁS A FŐVÁROSI KÖNYVTÁR VEZETŐI ELLEN 1944-BEN Meghurcolt elődeink emlékének Két hónappal Magyarország német megszállása után, 1944 májusában feljelentés érkezett a budapesti rendőrhatósághoz a Fővárosi Könyvtár vezető tisztviselői ellen. A vádak politikai jellegűek voltak: egyes könyvtári vezetők - úgymond - rendszeresen nyilatkoznak a háború és a szövetségesek ellen, támadják a kormány antiszemita belpolitikáját, az ilyen nézeteket vallók szoros közösséget alkotnak, szakmai tevékenységüket pedig filoszemita állománygyarapítási politika jellemzi. - A feljelentő (vagy feljelentők) személyét nem ismerjük, de a vádpontok alapján igen valószínű, hogy az illető a Központi Könyvtár jól értesült munkatársa volt, szélsőjobboldali politikai szemlélettel (és elképzelhető, hogy karrier-ambíciókkal is). A rendőrség első lépésként a főpolgármestert kérte fel az ügy kivizsgálására. Ez a vizsgálat június 6. és 10. között történt meg a polgármesteri hivatal I. ügyosztályán, tíz könyvtári tisztviselő kihallgatásával. A megidézettek között voltak az antifasiszta magatartással vádolt könyvtárosok és a könyvtár szélsőjobboldali felfogású tisztviselői, valamint más vezető beosztású könyvtári tisztviselők: a könyvtár belső életében mind meghatározó személyiség. A vallomásaik alapján felvett jegyzőkönyvek (ill. azok másolatai) megtalálhatók a könyvtár irattárában. E vallomásokból hiteles képet kapunk arról, hogy a Fővárosi Könyvtár vezető testületé 1944 nyarán hogyan ítélte meg az ország helyzetét s azon belül hogy látta saját szakmai tevékenységének lehetőségeit és mozgásterét. AZ ELŐZMÉNYEK ÉS A SZEREPLŐK Milyen volt a Fővárosi Könyvtár belső helyzete 1944. júniusában, a „nagy per" időpontjában? A vezetés ekkor formálisan még Enyvváry Jenő igazgató kezében van, akit azonban már csak hónapok választanak el a nyugdíjazástól. (Október 19-én kapja meg a menesztéséről szóló értesítést, zavaros körülmények között.) A kiélezett politikai helyzetben, további vezetői ambíciók nélkül, aligha törekedhetett másra, mint hogy a hátralévő hónapokat elfogadható kompromisszumok útján, egzisztenciális konfliktusok nélkül átvészelje. A könyvtár tényleges vezetése a második sorban mögötte álló emberek: Dávid Antal aligazgató és Szent kúty Pál, a fiókkönyvtárak vezetője kezébe kerül. (Melléjük lehet sorolni a Központi Könyvtár egészét meghatározó Budapest Gyűjtemény vezetőjét, Kelényi Bélát is.) Ők ketten, illetve hárman lesznek a júniusi kihallgatás-sorozat főszereplői, ezért talán indokolt itt rövid bemutatásuk. Dávid Antal a régi gárda tagja: az egykori bencés diák, majd állástalan középiskolai tanár könyvtári kinevezését már Szabó Ervin szorgalmazta, de csak később, 1919 április 1-én sikerült álláshoz jutnia a Fővárosi Könyvtárban. 1927-ben Enyvváry Jenő igazgatói kinevezésekor annak helyére lép: aligazgató lesz. Ekkor már a Keleti Gyűjtemény őre. Kutatóként orientalisztikával foglalkozik, mint orientalistát magántanárként habilitálják a budapesti egyetemen. Ez az apolitikusnak látszó érdeklődési kör később sorsdöntővé válik Dávid életében. A Gömbös-kormány idejében még aktívan politizáló tudóst a zsidókérdés előtérbe kerülése mind határozottabban szembe állítja a jobboldali irányzatokkal. Szembekerül az antiszemitizmussal mint kutató (tudományterülete találkozik a hebraisztikával, hallgatói között rabbi növendékek is vannak, mint azt a júniusi kihallgatások során majd bűnként szemére vetik), és szembe kerül magánemberként is: feleségül veszi Angyal Dávid egyetemi tanár lányát, s bár később elválnak, „két gyermeke azonban ennélfogva félvér származású” - ahogyan azt a kihallgatások során az egyik vallomástevő majd megfogalmazza. Szentkúty Pál (1939-ig Drescher, szintén a régi könyvtáros generációból) barátjával, Dáviddal ellentétben nem elmélyülő tudós, hanem gazdag érdeklődésű literátus ember. Versei a Nyugatban és a Napkeletben jelentek meg, Goethét és Rilkét fordított, a 30-as években a Magyar Bibliofil Társulat titkára volt. Régi magyar gyermekkönyvek c. műve mindmáig a téma legjobb feldolgozása. Politikai nézeteit a 30-as években a Magyar Nemzetben rendszeresen megjelenő publicisztikája tükrözi. (Ez vádként szerepelt az 1944-es kihallgatásokon.) A humánus értékeken alapuló világnézete a 40-es években egyre határozottabban szembe állította a fasizmus antihumánus nézeteivel és gyakorlatával. (Kelényi Béláról az Évkönyvben külön tanulmány jelenik meg, ezért bemutatása itt mellőzhető.) A vádlottak után lássuk a vádlók táborát is! 53
