A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1985-1986-1987
Barczi Zsuzsa: Az olvasói érdeklődés változása a kölcsönzött dokumentumok alapján
Elképzelhető, hogy a nagyobb könyvgyűjtemény birtokosai egyben tudatosabban vásárlók, így nagyobb valószínűséggel szerzik be a klasszikusok, értékesnek tartott, ismert vagy elfogadott írók műveit. Az említett felmérés a házi könyvtárak minőségi összetételét vizsgálva állapította meg, hogy az otthoni gyűjteményekben éppen Jókai, Gárdonyi, Mikszáth, Móricz művei fordulnak elő legtöbbször, mintegy minden második családnál megtalálhatóak. Valamivel kisebb - bár rétegenként eltérő - arányban szintén jelen van a házi könyvtárakban az 1984-es listánkon szereplő Berkesi, Rejtő, Hemingway, Szilvási, Dosztojevszkij, Christie is. Ebből következik, hogy az otthoni könyvgyűjtemény gyarapodása és összetétele /csakúgy, mint más olvasmánybeszerzési forrás/ befolyásolta az egyes írók választási gyakoriságát, de a változás okait mélyebben kell keresnünk, amely egyértelműbben mutatható ki, ha a konkrét nevektől elvonatkoztatunk, s a szépirodalmi művek különböző típusainak előfordulási arányát vizsgáljuk. Mielőtt rátérnénk az olvasmányszerkezet ily módon való elemzésére, még egy utolsó megjegyzés kívánkozik a szerzői rangsorhoz. Egyes írók elmaradását bizonyos korcsoportokban - Balogh Zoltán kifejezését használva - „olvasottsági telítettség” okozhatta. így például Móra, Gárdonyi „élő” alkotásainak olvasása áttevődött a 14 éven aluli korra. Ugyancsak ifjúsági irodalomként funkcionálnak ma már Fekete István vagy Verne művei. De olvasottsági telítettségről beszélhetünk a korábbi keresettséghez képest ritkábban választott Jókai, Mikszáth, Móricz esetében is. Ne feledjük, aktuális olvasottságot vizsgáltunk, ami egyáltalán nem jelenti, hogy a kevesebbet kölcsönzött szerzők elveszítették népszerűségüket. Ezt igazolja - az alkalmazott módszer relatív érvényessége miatt feltehetően - az olvasók által legkedvesebbnek megnevezett szerzők rangsora: Jókai, Merle, Szilvási, Moldova, Berkesi, Mikszáth, Szabó Magda, Rejtő Jenő, Németh László, Th. Mann, Passuth, Móricz, Gárdonyi, Dumas, Fehér Klára, József Attila, Remarque, Hemingway, Verne, Steinbeck, Christie, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Asimov, Gal- góczi, Zola, Benedek István, Ady, Moravia, Shakespeare, Maupassant. Fekete István. A fent említett írók mindegyike előrébb helyezkedik el a kedveltségi, mint a kölcsönzési listán, „történeti olvasottságuk” miatt. A kölcsönzött szépirodalmi művek elemzése stílus szerint A konkrét művek minősítésétől, stílus szerinti2“* besorolásától abszolút érvényességet nem várhatunk, hiszen az esztétikai érték történeti, változó kategória; talán maga az olvasásszociológiában alkalmazott osztályozási rendszer sem a legszerencsésebb; az általánosítás művelete elengedhetetlenül túlzó leegyszerűsítéshez vezet. E torzító tényezők ellenére az egyes olvasmánytípusok százalékban megadott mennyisége mögött olyan, az országos olvasási szokásokat vizsgáló felmérések eredményeivel25 egybehangzó tendenciákra figyelhetünk föl, amelyek az olvasói érdeklődés és ízlés változását érintik /15. sz. tábla/. 15. sz. tábla A kölcsönzött szépirodalmi művek százalékos megoszlása stílus szerint Stílus Év romantika klasszikus realizmus XX.századi realizmus modern lektűr antológia összesen 1934 8,5 19,7 44,7 3,0 24,1 0,0 100,0 1984 3,2 10,6 37,0 11,8 34,1 3,0 100,0 Erősen mérséklődött a romantikus és a klasszikus realista alkotások, nőtt a lektűr és a modern stílusú művek forgalma. Előbbieket ötven éve főleg a munkások és a tanulók olvasták, ma többnyire kötelező és ajánlott irodalomként kölcsönzik /16. sz. tábla/. A XX. századi realizmus részesedésének alakulását valószínűleg az is befolyásolta, hogy míg a két világháború közötti i- dőszak egyike a magyar irodalom legjelentősebb periódusának, addig válsággal küzdő kortárs irodalmunk nem, vagy nem közérthető módon kínál aktuális választ a felmerülő kérdésekre. Mindkét felmérés során nagyobb arányban szerepel a XX. századi realizmus - csakúgy, mint a modern irodalom - a szellemi foglalkozású, mint a fizikai dolgozók körében. A lektűr pozíciójának látványos változása láthatóan a romantika és a klasszikus realizmus rovására következett be. Úgy véljük, ez a jelenség önmagában nem értékelhető az ízlés „visszafejlődéseként”, „romlásaként”. Nem tudjuk ugyanis, hogyan olvasták azokat a könyveket régen, milyen szerepet töltöttek be olvasóik életében, mi volt fogyasztásuk indítéka. Azt viszont tudjuk, hogy az esztétikailag értékes alkotásokat is lehet lektűrként olvasni. Minden mű, a mindenkori olvasóval való találkozás pillanatában születik meg, s az olvasói recepciótól függően érvényesül az író közlési szándéka. Ezért azt gondoljuk, hogy 91
