A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1985-1986-1987
Papp István: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtára alapfunkcióiról. Műhelytanulmány
- a tapasztalat szerint a valóban értékes szépirodalmi műveknek jobb kilátásuk van az újabb kiadásokra, mint a szak- vagy ismeretterjesztő irodalomnak, tehát egy boldogabb későbbi időpontban könnyebben tudnánk pótolni a most be nem szerzett példányokat;- a szépirodalmi művek viszonylag nagy hányadot /kb. 20%/ foglalnak el kölcsönzési forgalmunkban, - kiiktatásukkal jelentősen tehermentesülne a szolgálat, s az így felszabaduló energiákat a színvonal emelésére lehetne fordítani;- a kölcsönzésre szánt szépirodalmi kötetek beszerzése helyett nagyobb anyagi erőforrásokat /beleértve a raktározási kapacitást is/ lehetne fordítani azoknak a .hagyományos” szakjainknak megerősítésére, amelyekben jelenleg ugyancsak magas a kielégítetlenség foka;- a szépirodalmi gyűjtemény prézens szinten való folytatása nem korlátozná referensz kapacitásunkat, s az olvasók - végső mentsvárként - az olvasóteremben használhatnák az anyagot;- a külföldi, eredeti nyelvű szépirodalmi művek továbbra is kölcsönzhetők lennének, habár nem látszik lehetségesnek példányszámuk megemelése. Tisztázásra váró kérdés, hogy a kölcsönzés leállítását milyen időhatárhoz /1900 előtt - 1945 előtt - az utolsó 20-15-10 évben megjelent művek?/ célszerű kötni, s a mű megírásának /első kiadásának/ dátumát vagy az adott kiadás megjelenésének dátumát kell-e figyelembe venni. Kiegészítve az előző változatnál felhozott ellenérveket, a következők mondhatók el még:- a használóknak kényelmetlenséget jelent, ha a szépirodalmi művek kölcsönzésére vonatkozó igényeik kielégítésére más könyvtárhoz kénytelenek fordulni;- nehéz lesz elfogadtatni mind a használókkal, mind a fenntartóval ezt a korlátozást is, mert az előbbiek inkább vállalják a kudarcokat, ha csak némi esélyt látnak is a szükséges könyv kikölcsönözhetőségére, az utóbbi pedig nem szívesen egyeznék bele egy olyan szolgáltatás visszavételébe, amelyet számosán reklamálnának;- ha tényleg következetesek vagyunk abban, hogy a KK lektűr jellegű szépirodalmat nem gyűjt, hanem csak azt, ami az irodalomtudomány tárgya, akkor nem indokolt a szépirodalmi műveket másképpen elbírálni, mint az ismeretterjesztő és szakkönyveket;- a helybeli használat mentőövének felkínálása álmegoldás, hiszen körülményeink a szépirodalmi alkotások olvasására alkalmasak a legkevésbé;- valójában nem jelentene elviselhetetlen anyagi terhet, ha a hazai szépirodalmi művek példányszámát némiképpen megnövelnénk, mert az anyagiakat erre - részben egyéb szakok racionálisabb beszerzésével - megteremthetnénk;- nagyobb problémát jelent a raktári férőhely korlátozott volta, ezen azonban segíteni fog a raktári alapterület némi várható bővülése, s máris segíthetne a szükségtelenné vált többespéldányok gyorsabb ütemben történő selejtezése;- bizonyos szervezési és egyéb rendszabályok bevezetésével jelentősen csökkenteni lehetne a kudarcélményeket /ez azonban már átvezet a következő változathoz/. 4. Az alapszolgáltatások fenntartása A könyvtárosi lelkiismeret nehezen tudja elfogadni, hogy úgy oldjunk meg egy feladatot, hogy lemondunk teljesítéséről; ezért némileg idegenkedik az első három változattól, bármennyire azok felé szorítanak is külső és belső feltételeink. Tudván tudjuk, milyen nagy értéket jelentenek a garantált szolgáltatások szemben a bizonytalanokkal, s azzal is tisztában vagyunk, hogy egyes területek visszafogása más területek fejlesztését teszi lehetővé, mégis, a társadalmi nyomást olyan erősnek érezzük, hogy nem kizárható, sőt alaposan mérlegelendő változatnak tartjuk az alapszolgáltatások további, teljes körű fenntartását. Erre biztat bennünket az a körülmény is, hogy önmagában nem tekinthető túlságos nagy volumenűnek a KK kölcsönzési forgalma: az évi 46 166 kölcsönző /minden beiratkozott olvasó 3, 2 alkalommal keresett fel bennünket 1987-ben/ 86 934 dokumentumot vett kölcsön / e számba beleértendők a meghosszabbítások is/. Ez a forgalom csak a zártpolcos rendszer mellett tűnik nagynak; a helyzetet azonban súlyosbítja a kölcsönzési nyilvántartás és a raktárak egymástól való hatalmas távolsága, valamint a kölcsönzési adminisztráció manuális volta. Az e változat mellett és ellen szóló érveket tulajdonképpen más szempontból ugyan, de mind felsoroltuk már az első három kapcsán. Most inkább szeretnénk rámutatni azokra az intézkedésekre, rendszabályokra stb., amelyek lehetővé tennék, hogy a KK épületeinek jelentősebb átépítéséig és bővítéséig is, a számítógépes kölcsönzési rendszer bevezetéséig is megkíséreljük sértetlenül fenntartani a városi központi általános nyilvános könyvtár alapszolgáltatásait. A javasolt intézkedések súlya eltérő, mégis együttesükben az olvasók jobb kiszolgálását ígérik. Hozzá kell még tenni, hogy az intézkedések sora bővíthető, s bővítendő is. /A számbavett lépések értelemszerűen nemcsak a szépirodalmi állomány kezelésére, beszerzésére és használatára vonatkoznak, hanem az egyéb szakokra is, főként könyvtárunk hagyományos szakjaira./ 44
