A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1985-1986-1987
Faragó Tamás: A budapesti peremkerületek leíró statisztikai adatforrásai, 1800-1870
A BUDAPESTI PEREMKERÜLETEK LEÍRÓ STATISZTIKAI ADATFORRÁSAI, 1800 -1870 Az alábbiakban nem a teljes Magyarországra vonatkozó leíró statisztikai irodalomról, hanem annak csak egy, tartalmilag és területileg meghatározott részéről kívánunk szólni. Vizsgálatunk körébe vontunk minden olyan, nem hivatalos statisztikai kiadványt, amely ABC, közigazgatási vagy topográfiai rendben az egész ország, vagy egy nagyobb terület településeiről /esetünkben Nagy-Budapest peremkerületeiről, vagyis a régi Buda és Pest szabad királyi városokat övező településekről/ egyenként számszerű, és nem számszerű adatokat közöl. A leíró statisztikai módszer történeti fejlődéséből következik^/, hogy ilyen művekkel gyakorlatilag csak a XIX. század elejétől kezdve találkozunk. A XVIII. század folyamán megjelent községsoros kiadvá nyok /Bél Mátyás és követői, Vályi András, Korabinszky János/ általában nem adtak számszerű adatokat, a század végén feltűnő, a leíró statisztika új irányzatát követő művek /Schwartner Márton, Demián János/ viszont még nem törekedtek számadataik települések szerinti részletezésére, vagyis vizsgálatunk kezdete természetes módon adott. Eszmei időpontként 1800- at nevezzük meg, ténylegesen azonban Rumi Károly 1809-ben megjelent művével indíthatunk. Időszakunk kezdetén vizsgá lati anyagunk még csak két típusra: az igazgatási célú, lakonikus rövidséggel adatokat közlő névtárakra, valamint a többféle, szöveges és számszerű jellemzést adó leírásokra osztható. Különösen ez utóbbi még a társadalomtudományok differenciálat lan „ősállapotát” tükrözi. Az 1850-60-as évek folyamán kezdődik meg a fenti művek szétválása és specializálódása, fokozatosan elkülönülnek egymástól a megyetörténetek, a regionális földrajzi és közgazdasági monográfiák, néprajzi leírások, hivatalos helységnévtárak, hivatalos statisztikai /népességi, pénzügyi, mezőgazdasági stb./ adattárak műfajai. Esetünkben a magyar- országi statisztikai szervezet működésének első évei és a hivatalos statisztika nyomtatott formában közreadott eredményeinek elterjedése adja vizsgálatunk természetes záró időpontját. Konkrétan ez az 1869. évi népszámlálás eredményeinek publikálásától kezdődően számítható, melynek főbb népességi eredményei községsorosan az 1873-as helységnévtárban láttak napvilágot /bár egyes törvényhatóságok külön részletesebb adatokat is publikáltak./ A vizsgálatunk körébe tartozó művek sorozata tehát az 1860-as évek második felében zárul, melyhez elkésett utóvédként vesszük hozzá Galgóczy Károly 1876-77-ben megjelent Pest megye monográfiáját. Persze, mint ez az utóbbi példa is mutatja, az időhatár nem éles. A leíró statisztika általában egyéni produktum, készítői, bár többnyire jártasak a statisztikában - gyakran tanítják is-, nem támaszkodhatnak hivatalos statisztikai apparátusra. Ez utóbbi jellemző alapján sorolhatunk be forrásaink közé két többszerzős müvet is: Pest megye 1855-ben megjelent közigazgatási és bírósági beosztását, valamint az 1863. évi helységnévtárat^. E logikát követve tulajdonképpen részletesen foglalkoznunk kellett volna az egyházi névtárakkal is, ezek azonban szervezettségük, hivatalos jellegük, évtizedeken át tartó folyamatosságuk és nem utolsó sorban rendkívül nagy tömegük miatt külön elemzés tárgyát kell, hogy képezzék. A fenti tematikus körülhatárolásnak megfelelően ugyancsak kihagytuk feldolgozásunk köréből a rendszerint egy szerzőhöz nem köthető, viszont egy-egy célhoz illetve egy-egy forráshoz kapcsolható speciális, nem leíró statisztikai jellegű hivatalos kiadványokat /népszámlálások, földadókataszterek, kereskedelmi, kamarai és adóügyi statisztikák, illetőleg a Statisztikai Hivatal szervezésében 1873-tól kiadott helységnévtárak'J'. Nem tárgyaltuk a korszakunkon kívüleső 1910-ben megjelent Borovszky Samu szerkesztette Pest megye monográfiát, illetve az 1930-as években megjelent megyei - városi adattárakat^, melyek, bár módszereikben - tegyük hozzá: anakronisztikusán - sok hasonlóságot mutatnak a XIX. századi leíró statisztikákkal, adataikat azonban a szerzők saját gyűjtés helyett túlnyomórészt a megjelent hivatalos statisztikai kiadványokból ollózták össze, s fő céljuk valójában üzleti jellegű volt, nem pontos és teljeskörű adattár létrehozása/6/ Kihagytuk feldolgozásunk köréből a megjelölt időhatáron belülre eső nem publikált, s ílymódon a legutolsó időkig közhasználatba nem került kéziratokat, valamint az elsősorban csak földrajzi neveket tartalmazó névtárakat - így a Pesty Frigyes-féle névgyűjteményt. Kivélt mindössze a már említett 1855. évi közigazgatási beosztással tettünk, mégpedig két okból: egyrészt a szokásoktól eltérően népességi és területi adatokat is adott, másrészt, bár hivatalos kiadvány és szerzői nem állapíthatók meg, ennek ellenére összeállításának módszere - nem tudjuk mi okból - a leíró statisztikákét követte. Nem számítva a későbbi kiadásokat, összesen 25 olyan művet találtunk, mely megfelelt a fentebb megjelölt követelményeknek. /ld. az I. függeléket/ Ezek kereken háromnegyede /19/ Magyarország - többnyire Erdély nélküli - teljes területét magában foglalja. Tartalmi értelemben azonban az összes kiadványnak alig több, mint harmada, mindössze kilenc mű mondható teljesnek. Nyolc kiadvány csak a nagyobb helységekre vonatkozóan részletezi adatait, kettő /Vállas Antal, Jarosch, J. A./ mindössze az ABC I illetve G betűjéig jutott el, hat pedig csak az általunk vizsgált területre vonatkozik. Ez utóbbi regionális vonatkozású művek közül kettő egész Pest megyét /Ferenczy József, Galgóczy Károly/, három a Buda környéki helységeket /Scharm Ferenc 1822., Haeufler, J. V., Hunfalvy János/, egy pedig a Duna melletti településeket /Kenessey Albert/ ismerte ti/6/ 112
