A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Tóth Gyula: Szabó Ervin útja az Emlékiratig
dalomhoz a fejlett polgári társadalmon keresztül vezet az út. Ezek a motívumok már 1904—1905 körül jelen voltak nézeteiben, de nem véletlen, hogy az 1900-as évek végén azt fejtegette Kunfi Zsigmondnak (egy végülis el nem küldött levélben), hogy „ . . . isten látja lelkemet - én legkevésbé lelkesedem a magyar intellektuelekért. De amikor meggyőződésem, hogy a magyar munkásság kulturális fejletlensége nélkülözhetetlenné teszi intellektuelek közreműködését, akkor igen hamar tudok választani azok közt, akik ilyen közreműködésre aspirálnak.”86 Ezzel cseng egybe az az 1910-ben leírt felismerése, hogy „be kell látnunk, hogy Magyarországnak még jónéhány közbeeső stációt kell megjárnia, amíg a szocialista forradalomra éretté válik. S így a társadalmi mozgalmak terén még jó ideig bő aratása lesz itten mindenféle reformátornak: radikálisoknak, demokratáknak, szociáldemokratáknak, de a szociális forradalom előharcosai egyelőre aligha fognak tömegeket mozgatni.” Ez azonban nem pesszimizmus részéről, nem jelenti a távlatokról való lemondást, hiszen — fejtegeti tovább — „kell, hogy legyenek olyanok is, akik a kézzelfogható reáliákon túl gondoskodnak arról, ami nélkül semmiféle nagy ügyet győzelemre vinni nem lehet: egy messze nagy célért való lelkesedésről és ezért a nagy célért minden áldozatra kész érzésről . . . akik ezáltal állandó ösztökélői a ma tömegmozgalmainak ... a holnap, a holnap zászlóhordói.”8 7 1910 táján a marxista Szabó Ervin valóban igazi polgári demokratikus könyvtárügy kivitelezésén fáradozott. Ennél többet reálisan nem is tűzhetett ki céljául. Ez azonban nem sinecura, nem pótcselekvés, ezzel a legcsekélyebb mértékben sem mondott le általános politikai célkitűzéseiről, éppen, mert ezek a keretek is magukban hordták a munkásosztály, illetve az összes dolgozó osztályok művelődését, sőt a szocialista irodalom olvashatóságának lehetőségét.'Szabó Ervin életművében pontosan az a zseniális, hogy potenciálisan magában hozdozta a szocialista könyvtárpolitika, szocialista könyvtárügy szinte összes alapelvét — teoretikusan, s így lehetett a Tanácsköztársaság szellemi elődje. Jegyzetek 1 Jól mutatja ezt a születésének 100. évfordulójára megjelent számbavétel: Szabó Ervin bibliográfia. Szerk. Remete László, Pataki Ferenc. Kiad. a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Bp.1977.122 p. Ez természetesen nem tartalmazhatja a centenáriumra megjelent írásokat, még kevésbé az utóbbi évtized termését. 2 Munkásmozgalmi és elméleti munkásságának historiográfiai áttekintését jórészt elvégezte Soós Pál. Vö. A Szabó Ervin probléma történetéből. Kiad. a Kossuth Lajos Tudományegyetem. Debrecen, 1971. 82 p. Uő. A Szabó Ervin irodalomról. = Párttörténeti Közlemények, 1977. 2.sz. 3—37.p. A könyvtáros Szabó Ervin historiográfiájára magunk tettünk kísérletet: Szabó Ervin könyvtárosi tevékenysége a szakirodalomban. = Szabó Ervin, a könyvtárpolitikus és könyvtári teoretikus. Kézirat. Bölcsészdoktori értekezés. Szombathely, 1978.5-44.p. 3 Szabó Ervin. 1988-1918.=i Szabó Ervin válogatott írásai. Bp. Kossuth, 1958. 5-20.p. 4 Litván György: Szabó Ervin. Bp. Akadémiai K., 1974., 274 p. (Életek és korok) 5 Még Kőhalmi Béla is csak 1904-től végzi el a könyvtári tevékenység periodizálását. Vö. Kőhalmi Béla: Szabó Ervin, a könyvtáros. Ünnepi beszéd halálának 40. évfordulóján, az 1958. szeptember hó 30-án rendezett emlékesten, Budapest Főváros Tanácsa dísztermében. Kiad. a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Bp. 1959. 7 p. 6 Barabás Tibor» Szabó Ervin. = Uő. Egy nép nevelői. Bp. Gondolat, 1959. 187.p. E megállapítás cseppet sem kívánja csökkenteni Kőhalmi Béla vagy Remete László és mások igazán tiszteletet érdemlő erőfeszítéseit Szabó Ervin könyvtárosi munkássága történeti földolgozásában, megismertetésében, tailulságainak fölhasználásában. 8 Itt elsősorban Soós Pál |munkásságának eredményeire gondolunk, s abból is legfőbb összefoglalására hivatkozunk: A pályakezdő Szabó Ervin politikai és kulturális törekvései. Bp.Akadémiai K., 1977.240 p. 9 Horváth Zoltán: Magyar századforduló. A második reformnemzedék története. (1896-1914). Bp.Gondolat, 1961. 647 p. 10 Soósim. 12.p. 11 Könyvek könyve, összeáll. Kőhalmi Béla. Bp,1918.206.p. 12 Vö. László Aladár: Emlékezés Szabó Ervinre. = Szabó Ervin 1877-1918. Szerk.Remete László. Kiad. a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Bp. 1968. 164.p. 13 Az Ungvári Kir.Kath.Főgymnasium ifjúsági önképző Dayka körének könyvtárában levő folyóiratok és gyűjteményes művek tudományos repertóriuma. Többek közreműködésével összeáll. Szabó Ármin VlII.o.t. Ungvár, 1894. 99 p. 14 Vö. Curriculum vitae. = Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye. 1900-1918. Kiad. a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Bp. 1959. 31-35.p. A továbbiakban az egyszerűség kedvéért Szabó Ervin írások esetén erre a kötetre hivatkozunk, „Gyűjtemény” rövidítéssel. Kőhalmi Béla: Szabó Ervin, a könyvtáros = Gyűjtemény, 9. p. (Vigyázat: ez nem azonos az 5.sz.jegyzetben hivatkozott, ugyanilyen című írással!) Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története. Bp. 1966.44.p. Soós Pál im. 16-17.p. 16 Szabó Ervin levelezése. l.köt. 1893—1904. Szerk.Litván György, Szűcs László, Bp.Kossuth, 1977. 694.p. Ugyanakkor a bizonyítékul használt adatokat és érveket újból megvizsgálva, ellentmondásokra bukkanhatunk. Kőhalmi szerint a porosz katalogizálási szabályzat elemzését és bírálatát még egyetemi hallgató korában végzi el, holott a szabályzat 1899.május 10-én kelt, amikor Szabó Ervin hazaérkezett Bécsből. A tanulmányt a Magyar Könyvszemle 1900.évi ill.füzete, vagyis az év derekán megjelenő száma közölte, amikor már Szabó a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara könyvtárosa volt, s nem mint a Gyűjtemény jegyzete a732. p-n közli, aképvi- selőházé. Az akkori „kéziratátfutási idők” mellett aligha valószínű a másféléves késés. Korábban semmi funkciója sem volt az írásnak. Ezért sokkal valószínűbb, hogy könyvtárrendező munkája közben volt aktuális téma, annál is inkább, mivel a kamarai könyvtárban ezt használta. 128
