A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Klinda Mária: Kéziratok a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár állományában
lajstroma 1849-ből (q 0172/44)32, valamint a Budai Könyvtár „szakszerű repertóriuma” címen a századfordulón összeállított jegyzék (Bq 0910/104, Hajdú 11.158). Felsorolásunkban nem emlékeztünk meg a kisnyomtatványaink közé (B és H gyűjteményekbe) sorolt, jórészt még feltáratlan kéziratokról. A Budapest gyűjtemény szakrendben felállított kisnyomtatványait régi magyarországi nyomtatványaink feltárása céljából néztük át és hogy e munkával belátható időn belül elkészüljünk, a gazdag kéziratos anyagból csupán néhány érdekesség feljegyzésére szorítkoztunk. Közülük több megérdemelné az egyedi feltárást, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy gyakran hasonló jellegű kéziratok a könyvek között, katalógusainkban fellelhetők. Ezek közé tartoznak a nagy számban előforduló vándorkönyvek, de ilyennek véljük például Mária Terézia 1755-ben kelt adománylevelét Bányai László esztergomi kanonok részére (B 943/2/1755.V.26), vagy Zichy Miklósné Berényi Erzsébet 1790-es német nyelvű végrendeletét, melyben könyvtárát a pesti Egyetemi Könyvtárra hagyományozta (B 347/2/1790), s a„Harmadik üzenet a Fő Rendekhez a Nyelv ügyében ” című 1833. márc. 7-i, Kölcseytöl aláírt kéziratot, mely korábban Rákosi Jenő tulajdonában volt (B 340/2/1833). Az ugyancsak szakrendben tárolt H (Historical kisnyomtatvány-gyűjtemény 40 doboznyi anyaga szintén tartalmaz hasonló jellegű, de nem budapesti hazai vonatkozású kéziratokat. Ezek a 09-es gyűjteménybe való áthelyezést, de mindenképpen egyedi feltárást igényelnének. (E korábban a Budapest gyűjtemény kezelésébe tartozó különgyűjtemény kéziratai még válogatva sincsenek feltárva.) További feladatok: Feltárás. Teljes mértékben a tudatában vagyunk annak, hogy még nagyon sok tennivalónk van kézirataink feltárása terén. Legfontosabbnak látjuk az 1960 előtt, még könyvszerűen leírt kéziratok rekatalogizálását. A hatvanas évektől ugyanis a kéziratokat már a rájuk vonatkozó szabályok szerint katalogizáltuk33. Az új leírást igénylő kéziratok száma alig haladja meg a százat (ha a kőnyomatokat nem számítjuk), mert а В gyűjtemény kéziratait már a hatvanas években rekatalogizáltuk a gyűjtemény könyvanyagával együtt. Valamennyi leírásnál szükséges azonban a possessor-adatok ellenőrzése, esetenként a kiegészítése, a sokszor többszörös áthelyezések nyomon követése egészen a vétel adatáig. (Az adatok feldolgozása során találkoztunk a felvételeken olyan adatokkal régi hagyatékokból származó kéziratoknál, ahol tévesen az utolsó naplóba történt bevezetés dátuma szerepelt a possessor-adat mellett.) Az előbbiekkel szorosan összefüggő teendő a kéziratok önálló betűrendes katalógusának a megteremtése. A FSZEK tudomásunk szerint egyedülálló azzal a gyakorlatával, hogy minden egyedileg feldolgozott dokumentumot, függetlenül a megjelenés formájától és idejétől, egyetlen katalógusban egyesít. Állományában így — a kisnyomtatványok kivételével - egy helyen található meg egy szerző valamennyi műve és a róla szóló irodalom, legyen az kézirat vagy bármely korból származó nyomtatvány. A tartalmi szempontú keresésnél is hasznos, ha a téma irodalma együtt van, s nem dokumentumtípusonként külön-külön katalógusban. (Könyvtárunkban a kéziratok is a Tizedes Osztályozás szakjelzeteivel vannak feltárva és így a szak-, illetve földrajzi katalógusban is megtalálhatók.) Katalógusrendszerünk mindezen előnyei sem teszik azonban feleslegessé, sőt megkövetelik a különkatalógusok létrehozását, amelyekben egy szűkebb szakterület, mint például a kéziratok vagy a régi nyomtatványok kutatója gyors áttekintést s esetenként bővebb információt is nyerhet. Jelenleg csupán az 1984. júniusa óta beszerzett, illetve feldolgozott kéziratokról van külön betűrendes katalógusunk. (Áthidaló megoldásként elképzelhetőnek tartanánk, hogy ebbe beleépítsünk egy szerzői mutatót, amelynek céduláit a későbbiekben fokozatosan kicserélnénk az új felvételekkel.) Távlatilag gondolnunk kell kézirataink nyomtatott katalógusának az elkészítésére is, amely mutatóival olyan több szempontú tájékozódást is lehetővé tenne, amelyre cédulakatalógusunk jelenlegi rendszerében, a kartonok szűk terjedelme miatt nincs lehetőség. Ez lehetne egészen kis példányszámban előállított házi sokszorosítás is. A feladat igényes elvégzése azonban szakképzett kézirattárost feltételezne, vagy legalább átmenetileg külső szakértő alkalmazását. (Az 1982-ben létrejött Ritkaságok és Kéziratok gyűjteményének személyi ellátottsága egy könyvtáros, akinek a feladata elsősorban a régi nyomtatványok feltárása. Az újabb kéziratok feldolgozása változatlanul a Feldolgozó osztály feladata.) Elhelyezés: Kézirataink szétszórt elhelyezése is sok gond forrása. Jelenleg csupán a Budapest gyűjtemény kéziratai állnak együtt a szakrendi raktározásnak köszönhetően, kevés kivételtől eltekintve а В 0910 jelzeten belül numerus kurrensben. Az első évtizedek gyakorlatát őrzi a 09-es gyűjteményen belül a 091/numerus kurrens raktári jelzet, ahová azonban nem soroltak be minden kéziratot, ugyanakkor itt állították fel a kéziratokról szóló irodalmat és a bibilofiliával foglalkozó könyveket is. Mindez jól illusztrálja, hogy könyvtárunk soha nem törekedett önálló kézirattár kialakítására, s csak esetlegesen törődött a kéziratok megkülönböztetésével. Ma elsősorban állományvédelmi szempontból kell az elhelyezés kérdését fontolóra vennünk. Bármennyire is kívánatos lenne egy raktárilag önálló kézirattár létrehozása, ennek könyvtárunkban számos akadálya van34. Ha a közeljövőben megvalósul míjzeális gyűjteményeink elkülönített raktárrészben, megfelelő klimatikus viszonyok között történő elhelyezése, lehetőleg külön raktárkezelővel, akkor véleményünk szerint nem szükséges a kéziratokat kiszakítani korábbi különgyűjteményi keretükből?. Szükséges viszont, hogy valamennyi kéziratunk különgyűjteménybe kerüljön s mind a megőrzésben, mind a használatba adásban fokozott védelmet élvezzen. Ezt a célt az utóbbi években már csaknem elértük, fokozatosan áthelyezve a nagyraktári állományban talált kéziratokat a ritkaságtárba. A kölcsönözhető raktári állományban csupán a régi kőnyomatok és a Szociológiai és dokumentációs osztály által beszerzett kandidátusi értekezések maradtak, utóbbiak az osztály kifejezett kívánságára, „nem kölcsönözhető” megjegyzéssel ellátva. Megnyugtatónak azt a megoldást tartanánk, ha e kéziratnak minősülő példányokat régi jelzetük megtartásával Ms előjellel ellátva ugyancsak a védett 95
