A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Papp István: Esszé a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatának fejlesztési irányairól
III. AZ ELLÁTÁS SZERKEZETE 1. A családi könyvtár Nagyságrend Ezek a könyvtárak kicsi könyvtárak, viszont nem szabad, hogy olyan kicsik legyenek, hogy azt a benyomást keltsék, nem is könyvtárak. Tehát alapterületük ne legyen kisebb 100 m2-nél, s ne haladja meg a 250 m2-t, legfelső határként a 300 m2 képzelhető el. Az általuk [ellátott olvasók száma legalább 1000, de nemigen több, mint 2000 fő-, 1000 fő alatt kérdéses, hogy érde- mes-e, gazdaságos-e könyvtárat üzemeltetni (s ne adjunk-e inkább lakóközösségeknek, kluboknak, mit tudom én, miknek csoportos kölcsönzési anyagot), s 2000 fő fölött már olyan mennyiségben jelentkezhetnek egy meghatározott műre, érdemi információra vonatkozó igények, hogy indokolt részükre a kétfedeles könyvtár. Az olvasók számából következik az állomány nagyságrendje. Tehát e könyvtárak állománya tízezer és húszezer kötet között mozog, ami azt jelenti, hogy egy négyzetméterre 100 kötet esik. Ez az átlag a mi jelenlegi viszonyaink között nem is olyan rossz, ha nem éri is el a gazdagokét. Viszont meg kell esküdnünk arra, hogy nem kerülhet ezen érték fölé. A könyvtárosi létszámot illetően 1000 olvasóra egy főfoglalkozású szakképzett és egy részfoglalkozású szakképzetlen munkaerőt célszerű számítani. (Nem szabad a létszámot túlméretezni, mert ez lelkiismeretes hozzáállás esetén öncélú munkálkodást, lustaság fennforgása esetén tétlenséget eredményez.) Telepítés A könyvtár nagyságrendjéből következően könnyű megmondani, hol van reá szükség: minden olyan lakókörzetben, ahol a lakosok száma 10—20 ezer lélek között mozog. (Nem látszik indokoltnak optimistán túlértékelni a lakosság köréből várható olvasók számát: a 10%-os arány reális tervezési alapnak tűnik.) Elméletileg nem kellene mást tennünk, mint szépen körülhatárolni a főváros térképén a jelzett lakókörzeteket, s közepükre pottyantani egy családi könyvtárat. A gyakorlatban messze nem járható ez az út. Inkább azt kellene megpróbálnunk, hogy nézzük meg, melyek azok az egységek, amelyek megfelelhetnek ezeknek a követelményeknek, s elsősorban őket alakítsuk át, fejlesszük ebben az irányban, a többieket pedig lassan sorvasszuk el, illetve törekvéseink arra irányuljanak, hogy a hiányzó egységeket fokozatosan hozzuk létre. Nem lenne szabad visszariadnunk attól sem, hogy feladjunk, eladjunk kicsiny helyiségeket, azaz megszüntessünk apró, kis forgalmú könyvtárakat annak érdekében, hogy helyettük másutt számosabb igényt kielégítőket nyissunk. A kérdés még az, hány családi könyvtárra van szükség. Ha a 2 millió 40 ezer budapesti lakosból indulunk ki, hát 102 usque 204 egységre. Tehát nagyságrendileg sincs elegendő mennyiségű könyvtárunk a mai állapot szerint. Ráadásul a meglevők sincsenek jól telepítve, sokuk használati igénybevétele alacsony, vagyis egyenetlen az eloszlásuk és kihasználatlan a kapacitásuk. A fejlesztés fő gondját e két hátrány felszámolása kell, hogy képezze. Ebben a keretben kell foglalkozni az önálló gyermekkönyvtárakkal vagy önálló helyiségekben, anyakönyvtáruktól térben elszakítottan működő gyerekrészlegekkel is. Minthogy a családi könyvtár eszméje minden korosztály közös könyvtár- használatán alapul, valójában azt kellene megvizsgálni, miképpen lehetne a gyerekszolgálati pontokat is „családositani”. Ha telepítésük, elhelyezésük ezt egyáltalán lehetővé teszi. (Ugyanúgy a jelenleg csak felnőtteket kielégítő könyvtárakat a gyerekek fogadására is alkalmassá tenni.) Mindenesetre azon kell lenni, hogy a gyerekszolgálat jobban szervüljön a könyvtár egészébe, s lehet, hogy célszerűbb inkább valamely más szolgáltatást önálló helyiségbe telepítem és a gyerekeket az anyakönyvtár keblére öleim, mint fordítva. Ezekben a kérdésekben kizárólag a kerületek helyi, konkrét adottságait mérlegelve lehet egyedileg dönteni. Mert az is igaz, hogy a gyerekek mozgási körletének sugara rövidebb, s lehetséges, hogy a számítottnál kevesebb lakos esetén is érdemes lesz ezért családi könyvtárat (de nem önálló gyerekfiókot!) létesíteni. A gyerekek könyvtári ellátásának ezt a problémáját csökkentheti az iskolai könyvtári hálózat és a kettős funkciójú könyvtárak léte. Ezek segítenek abban, hogy a gyerekek több ponton jussanak a könyvtári szolgálathoz, mint a felnőttek. Itt azonban tudomásul kell vennünk azt, hogy a kettős funkciójú könyvtáraknak a mi hálózatunkban való működése kényszer36
