A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984

Tóth Gyula: Szabó Ervin útja az Emlékiratig

A hétköznapok során a felkínált lehetőségek új igényeket szültek, ezek pedig megmutatták a fejlődés korlátáit és újabb felismerésekhez vezették el Szabó Ervint. így hamarosan láthatta, hogy még a jól megválasztott állomány és szabad hozzáférhetőség sem elegendő. Az okok mérlegelésekor hangzott el a kérdés: „még az iskolát végzettek közül is hányán ismerik a tudományos dolgozás módszereit és segédeszközeit?” A válasz: „sem a középiskolában, sem az egyetemen ezzel nem törődnek, vagy ha igen, nagyon keveset törődnek.”80 S mivel ráadásul „az olvasók igen nagy része kezdő: fiatal ember vagy idősebb munkás, aki műveltsége és tájékozottsága hiányait szégyenli, és inkább száz rossz könyvön vergődik keresztül, semhogy tájékozatlanságát elárulja”81, amerikai példára hivatkozva húzza alá, új szerzeményi jegyzékek, aktuális kérdések bibliográfiái, katalógusai segíthetnek, még ott is, ahol van elég és képzett könyvtáros.

A külföldi, s benne elsősorban az angolszász példára való hivatkozás mindinkább Szabó Ervin egyik küzdőeszköze lett, hasonlóan a korszak más kiváló könyvtárosaihoz. Rámutatott az olyan sokat mondó alapelvre, mint „A fejlettebb országok mutatják a fejletlenebb országok jövő képét, tehát a nyugateurópai és északamerikai városok mai fejlődésiránya és mai problémái, sőt még sokszor — sajnos - már elmúlt fejlődési fázisaik és már letárgyalt problémáik azok, melyeken Budapestnek is keresztül kell mennie .. .”82 És ennek jegyében ragad meg minden alkalmat, mint például 1908. januárjában írt terjedelmes beadványában is, hogy emlékeztessen : „ ... a Fővárosi Könyvtár annál is inkább kell, hogy ezen könyvtárakat vegye mintául, mert Budapesten ilyen, az angol-amerikai könyvtárak mintájára vezetett modern könyvtár, merjük mondani - egyáltalán nincsen.”83

Beadványai, okfejtései már 1907-től, 1908-tól bizonyos eredményeket hoztak: tetemesen növekedett a könyvolvasás, nőtt az igénybevétel, ezek pedig a kezdeti igen szerény feltételeket mindinkább feszegették, így megindultak a tárgyalások a könyvtár elhelyezésének és személyzetének bővítésére. Majd ezen át vezetett el az út — itt most már a részleteket nem tárgyaljuk — ahhoz, hogy 1910. januárjában megszületett a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának emlékirata a székesfőváros tanácsához84, majd erre készült el ,,Dr. Szabó Ervin főkönyvtáros véleménye a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának emlékiratáról”85 , amit a magunk részéről szívesen minősítünk a nyomában készült hires „Emlékirat községi nyilvános könyvtár létesítéséről Budapesten” című nagy munkája impurumának, vázlatának, a téma részletes kidolgozását indokló írásának.

összegezés nem szükséges,

mivel úgy gondoljuk, hogy a könyvtáros Szabó Ervin tevékenységének csak egy részletében igyekeztünk bizonyos összefüggésekre felhívni a figyelmet. Az utóbbi fejezetben arra próbáltunk rámutatni, hogy jóllehet Szabó Ervin 1907-ben a pécsi kongresszuson több vonatkozásban a polgári kultúrát meghaladó, szocialista vonásokat magánviselő „szondázást” végzett, reálisan kevesebb megvalósítására számíthatott. A fővároshoz kerülése után szintén úgy fejlesztette könyvtárát, hogy eredeti hivatali szakkönyvtári funkcióján túl részben társadalomtudományi szakkönyvtárrá, részben nyilvános könyvtárrá váljék. E két egymásba fonódó funkcióban pedig potenciálisan benne volt az angolszász értelemben vett nyilvános könyvtárrá, public libraryvé fejlesztés lehetősége. (Ez a nyilvános könyvtári keret később Lenin számára is megfelelőnek bizonyult a szocialista könyvtárügy alapjainak lerakásához!)

Mi sem áll távolabb tőlünk, mint akár csak sugallni is azt, hogy 1899. októberében, amikor a parlamenti könyvtárba belépett, vagy akár a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara könyvtárában megkezdte munkáját - már tudatosan együtt volt gondolkozói rendszerének összes eleme, s előre szisztematikusan megtervezhette életútját. Életművének megismerése — többek között — azzal a tanulsággal is jár, hogy a stratégia és a taktika nagyfokú egybekapcsolódását példázza. Szabó Ervin kiválóan látta meg és használta fel a körülmények megmutatta apró lehetőségeket a távlati célok megvalósításához vezető úton. össze tudta kapcsolni munkásságának különböző szálakon futó, de egy cél felé tartó elemeit, részterületeit. Ezért szeretnénk azzal búcsúzni az olvasótól, hogy még egyszer rámutassunk: 1910 elején értek meg a feltételei annak, hogy figyelmét döntően a fővárosi nagy nyilvános könyvtár megvalósítására összpontosíthassa. Egyfelől valóban megváltoztak a mozgalmi lehetőségek (a közvetlen cselekvés területei összeszűkültek), másfelől mindinkább kiépült az a könyvtári koncepció, amely szerint az is az elérendő nagy célt szolgálja. Ha ez nem lett volna így, ha a korábbi erőfeszítései nem predesztinálják erre a szerepre, akkor a fővárosi közigazgatási szakkönyvtár vezetőjének nem kellett volna megragadnia azt az alkalmat, amit részben a liberális és nagyratörő Bárczy István polgármester, részben a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának emlékirata teremtett és kínált számára. Szabó Ervin sokkal felkészültebben és tudatosabban kapott az alkalmon, mintsem hogy puszta szerencsének, vagy — ahogy eléggé elterjedt — a mozgalmi munka félbeszakításának tartsuk az ezt követő évek erőfeszítéseit. A folyton vizsgálódó, útkereső Szabó Ervinnek az osztályharc egyik, éppen aktuális formájául kínálkozott ez a lehetőség. Fontosnak ítéljük meg ennek hangsúlyozását, hiszen a politikai és gazdasági osztályharc sikertelenségét látva, Szabó Ervinben mindinkább kialakult az a meggyőződés, hogy a szocialista forradalom győzelméhez még hosszú út vezet és felerősödtek azok a hangok, melyek azt sugalmazták, hogy Magyarországon előbb a polgári demokratikus forradalom megvalósításáért kell harcba szállni. A szocialista forradalommal kapcsolatban volt annyira ortodox marxista, hogy teljes mértékben elfogadta Marxék azon álláspontját, hogy a legfejlettebb polgári államokban, amikor ott a teljesen kifejlett kapitalizmus csúcspontjára ér, következik be szükségszerűen a szocialista forradalom. Hitte és vallotta, hogy a szocialista társa127