A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1981-1982
Bíró Ferenc: Vizuális gyűjtemények a FSZEK hálózatában
képterületű(leica) rendezhető formátum. Reprodukciók készítésében, nyomatok előállításában 60x60 mm diákat is használnak. Újabban kialakított forma hangosított diafilm és diasorozat, melynél a képekhez gondosan megtervezett hanganyag kapcsolódik. A képek kompozíciójának vizuális értékét növeli az akusztikus hatás. A diafilmek fekete-fehér vagy színes kivitelben készülnek, s a legolcsóbb vizuális anyagot jelentik. A könyv megjelenése óta a mozgókép a legsokoldalúbb, a legtöbb információt nyújtó eszköz. Egyesíti a kép, a szó és a mozgás hatását. A filmek fajtái technikai jellemzőik alapján: 1. méret szerint 35 mm-es, 16 mm-es, 8 mm normál és 8 mm S — szuper; 2. szín szerint fekete—fehér és színes; 3. hang szerint néma és hangos. Legmodernebb változata az elektrotechnikára épülő videofelvétel, mely magában egyesíti a dia és mozgófilm összes előnyéit, tulajdonságait, formanyelvét. Költségei olcsóbbak, mint a filmé; a rögzített anyag azonnal felhasználható. Hordozója lehet fekete—fehér és színes képet közvetítő orsós és kazettás mágnesszalag. Az AV dokumentumok, a hangfelvételek kivételével, elsősorban látványként hatnak. A könyvtári gyűjtemények részeként egyre nagyobb szerepet töltenek be az olvasók tájékoztatásában, információszerzésében. Hasonló vagy azonos formájú ismerethordozókat más intézmények is gyűjtenek: filmtárak, televízió, oktatási kabinetek stb. — az alapvető eltérés a felhasználás különbségében és módjában mutatkozik. Az audio-vizuális dokumentumokat jellemezhetjük az információhordozó jellege, formája és tartalma szerint, de bármilyen szempont alapján is vizsgáljuk, táljuk fel azokat, mindenképpen a hagyományos dokumentumoknál megszokott feltárási módokból indulunk ki. Az AV dokumentumok információt hordoznak, és ezért ezt kell szem előtt tartani, nem pedig a formai eltéréseket. Világszerte egyre nagyobb méreteket ölt az a törekvés, hogy a könyvtári szolgáltatások tartsanak lépést az audio-vizuális kultúra fejlődésével. Az AV kiadványok által nyújtható szolgáltatás lényege: együttes információt nyújtani a szemnek és a fülnek, s ezzel hatékony és tartós ismereteket adni. A hangsúly a szemléltetésen van, mely a vizuális jel- és szimbólumrendszeren alapszik, s e rendszer könnyen áttekinthető és gyorsan felfogható közlésekből áll. A mai ember gondolkodásmódja alkalmas e jelrendszer felfogására, megértésére, éppen ezért az audio-vizuális rendszerekre kiemelkedő szerep vár az ismeretek bővítésében. A könyvtárnak több lehetősége adódik, hogy ezeket a törekvéseket segítse és e médiákat állományába beépítse. Úgy, mint a hanglemezek esetében gyakorlatilag megvalósult, a könyvtár szerves részeként - külön helyiségben, külön katalógus-rendszerrel, saját kézikönyvtári anyaggal rendelkezve - és így a könyvtár az AV gyűjteményt prézens állományként kezeli, Ш. újabban .kölcsönzi. A filmek, diák, videofelvételek, nyomatok, plakátok, poszterek tárolása, elhelyezése, bemutatása a könyvekétől eltérő módszereket kíván. A hangzótárakhoz hasonlóan szükséges a könyvtárban a külön helyiség biztosítása, ahol a csoportos megtekintést, használatot biztosítani tudjuk (elsötétítés, gépek központi kezelőasztala, függeszthető reprodukciók, képtároló keretek stb.), valamint tároló bútorok, szekrények, polcok. A másik lehetőség, hogy ezek az ismerethordozók az egyes szakoknál kerülnek elhelyezésre. Ez ellen csak egy érv szól, hogy ebben az esetben a könyvtár több pontját is el kell látni a médiák bemutatására alkalmas technikai eszközökkel, speciális tároló bútorokkal. Ugyanakkor az olvasószolgálati és tájékoztató könyvtárosoknak AV szakembereknek kellene lenniök. A problémát áthidalja, ha a könyvtár szakrészlegét, kiemelt állományrészeket ellátjuk technikai eszközökkel, berendezésekkel, Ш. e hordozók egy részét is ott tároljuk. A katalógus-rendszer integrálása az AV dokumentumok leírásával mind az olvasóknak, mind a könyvtárosoknak nagy könnyebbséget jelent. П. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózata — visszatekintve az elmúlt több mint két évtizedre — már régebben is rendelkezett vizuális dokumentumokkal. Ezek könyvtári szolgáltatását, kölcsönzését 1958-ban kezdte meg a hálózat. 1959-ben már 23 helyen, tehát minden kerületben volt diafilmkölcsönzés. A kezdő állomány 10 547 tekercsből állt. 1959-ben az összes filmek 36 %-át képviselték a mese- és játékfilmek; az ismeret- terjesztők 64 %-ot. Amíg azonban a filmállomány 36 %-a volt mese- és játékfilm adaptációk diaváltozta, addig a kölcsönzések 77 %-a volt e kategóriába tartozó. Az ismeretterjesztő filmek állományának 64 %-ával szemben pedig 23 % volt a filmek forgalma. A mese- és játékfilmek forgási sebessége 4,8 % volt, az ismeretterjesztő műveké viszont 0,7 %; ez azt jelenti, hogy egy év folyamán a mesefilmek egy-egy darabja átlagosan csaknem ötször,'az ismeretterjesztő filmek nem egészen egyszer fordultak meg a használóknál. A könyvtár hálózatában meglévő diafilmállomány példányszáma 1966-ban volt a legmagasabb, 49 634 darab, 1979-re 48 044 tekercsre csökkent. A forgalom 1961-ben volt a legmagasabb: 53 136 tekercs; 1969-ben 4 238 tekercsre esett vissza. 78
