A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1981-1982
Klindaa Mária: Régi nyomtatványok feltárása a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
is gyakorolt ránk. Ugyanis nemcsak a példányok felkutatásánál kellett volna a vizsgálódás körét a könyvtári állomány nagyobb egységeire kiterjeszteni, de a hiányos impresszumú 16. századi kiadványok meghatározásánál jóval kevesebb segédlet áll rendelkezésre, mint a 15. századiaknál. Ugyanakkor a könyvtár terveiben távlatilag sem szerepelt a 09-es gyűjtemény átdolgozása, amelyben pedig a legnagyobb számú előfordulását remélhettük ezeknek a nyomtatványoknak a Budapest gyűjtemény anyaga mellett. Ráadásul e valóban zömében régi könyveket tartalmazó különgyűjtemény önálló katalógusát az ötvenes években helyhiány miatt megszüntették, így az áttekintés lehetősége a szükséges adatokat sokszor hiányosan közlő naplókra szűkült volna. Az ekkor még kilátástalannak ítélt munka elvégzésére csak jóval később, a régi magyarországi nyomtatványok számbavételéhez kapcsolódva nyűt alkalom. 1971-ben megjelent a Régi magyarországi nyomtatványok első, e nyomtatványokat 1600-ig feldolgozó kötete6, ez a monumentális vállalkozás, mely Szabó Károly Régi magyar könyvtára első két kötetének, a nyelvi és területi hungarikumoknak összedolgozása egyetlen időrendben, számos kiegészítéssel és valamennyi ismert példány feltüntetésével. A kötet lelőhely-mutatójában könyvtárunk mindössze öt tétellel szerepel. Ez adta az ösztönzést a katalogizáló csoport akkori vezetőjének, Nagy Emünének, hogy néhány munkatársával katalógusunkban behasonlítsa az RMNy I. valamennyi, 869 tételét. Az eredmény további öt tétel volt (RMNy 42,360,444 másodpéldánya, 549 és 638), melyeket példányunkba bejegyeztünk és természetesen a szerkesztőknek is jelentettünk. További inspirációt jelentett munkatársunk számára Borsa Gedeon kitűnő előadása a Magyar Könyvtárosok Egyesületének V., zalaegerszegi vándorgyűlésén, amely előadás nyomtatásban is megjelent7. A kikereső munka tovább folytatódott most már az RMK I. kötetének 1601 és 1635 közé eső tételei alapján, mivel ez volt az RMNy tervezett második kötetének időhatára. (Az RMK II. tételeinek végigkeresésére már nem került sor.) Természetesen már ekkor láttuk, hogy a ráfordítás nem áll arányban az eredménnyel, ráadásul ezzel a módszerrel éppen a legfontosabb, bibliográfiailag még leiraton tételek előkerülésére kevés volt a remény. E munka végzése közben azonban már gyűjtöttük — távolabbi cél nélkül - azokat a tételeket is, amelyek 1635 után, de a régi magyar könyvek korábbi 1711-es időhatárán belül jelentek meg és az éppen keresett szerzőknél, címeknél előkerültek. Ezek az egyéni kezdeményezésen alapuló adatgyűjtések azonban ekkor még nem illeszkedtek semmiféle tervbe s a befejezés reménye nélküli próbálkozásoknak tűntek. Belső nyilvántartásaink hiányosságai miatt az 1975-ben nálunk is folytatott központi antikva- és RMNy-gyűjtéshez könyvtárunk nem tudta a kellő segítséget megadni. így példányainknak csak kis töredékét tudták ekkor nyilvántartásba venni a tervezett további, 17. századi RMNy-kötetek, illetve a 18. századi magyarországi nyomtatványok második pótkötetének, aPetrik- sorozat VII. kötetének anyaggyűjtésénél.8 Ilyen előzmények után az OKDT 1976-1980-as kutatási programjának közzététele jelentett előrelépést. Az ebben meghirdetett forrásfeltáró és bibliográfiai munkák közül a 16. századi külföldi nyomtatványok, valamint az 1801 előtti magyarországi nyomtatványok számbavételére 1977-től kutatónapot biztosított részemre az intézetvezetőség. Lényegében ekkortól számíthatjuk e munkálatok nem éppen gyors iramú, de mégiscsak módszeres végzését, míg 1982-ben a Ritkaságok és Kéziratok Gyűjteménye megalakulásával - más feladatokkal kibővítve — már valóban intézményes keretek között, munkatervi feladatként folytathattam e munkát. (Korábbi, a Könyvtári Híradóban 1976-ban vázolt elképzelés szerint a Feldolgozó osztály keretén belül működő kisebb munkacsoport lehetett volna hivatott e feladatok elvégzésére.) Az anyaggyűjtés megszervezésében már a kezdeteknél Borsa Gedeon értékes tanácsaira támaszkodhattam, akinek a későbbiekben is megnyilvánuló segítőkészségéért őszinte köszönettel tartozom. Javaslatára az egész könyvtári állomány több szempontból történő átfésülését vettem tervbe, célul tűzve ki az esetleg katalogizálás nélkül maradt művek felkutatását is. (Ez utóbbi feladat nagyrészt még megoldatlan.) A gyűjtő munka az alábbiakban részletezendő hat csoportra terjedt ki, mindegyikben a raktári jelzetek rendjében tárolva a cédulákat. Ez a rendkívül praktikus módszer biztosította a bárhonnan előkerülő újabb adat gyors visszakeresését és kiküszöbölte a párhuzamos felvételt. A létesített csoportok a következők: 1. 16. századi nyomtatványok, tekintet nélkül azok nyelvére, nyomdahelyére, szerzőjére vagy tartalmára. A csoport végén állnak a datálatlan, de feltehetően e korszakból származó munkák, későbbi meghatározás céljára. 2. Régi magyarországi nyomtatványok: az 1801 előtt egészen vagy részben magyar nyelven, valamint a történelmi Magyarország területén bármilyen nyelven megjelent nyomtatványok. A 16. századi művek közül a nyelvi és területi hungarikumo- kat természetesen ide is besoroltuk. Azok a hely és év nélküli nyomtatványok, amelyeknél nem kizárt az ide tartozás, itt is a csoport végére kerültek, ugyancsak jelzetük rendjében. 3. Szerzői hungarika csoport: az RMK III. anyaga, vagyis magyarországi szerzők külföldön idegen nyelven kiadott munkái, ugyancsak 1800-ig, a régi könyvek immár nemzetközileg elfogadott felső határáig kibővítve. 4. Tartalmi hungarika csoport: magyar vonatkozású külföldön megjelent idegen nyelvű művek („RMK IV”) kategóriája, elvben ugyancsak 1800-ig kiterjesztve Apponyi Sándor gyűjtési szempontját9, illetve a Petrik-kötetekben is található tárgyi, tartalmi hungarikumok nyilvántartását.10 5. Kéziratok. Könyvtárunkban sem raktári, sem nyilvántartási egységet nem alkotnak. (Csupán a Budapest gyűjtemény kéziratainak egy részét sorolja egymás mellé a szakrendi felállítás а В 0910 jelzeten belül numerus kurrensben.) A könyvtári 48
