A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1979-1980
Forgách Tibomé: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 44. sz. kerületi könyvtár ifjúsági művelődési körének története 1961-1980
Minden évben visszatérő foglalkozás volt a programmegbeszélés. Kis cédulára írták fel a résztvevők azt, amit hallani szerettek volna, és a legtöbb szavazatot kapott témák kerültek megvalósításra. A művelődési körbejelentkezők és a meghívandók névsora mindig több volt, mint amennyien egy-egy foglalkozáson részt vettek. A részvevők egyrészt érdeklődési körüknek megfelelően is választottak, másrészt egyéb programjaik is befolyásolták őket abban, hogy melyik foglalkozásra jöttek el. Egy stabil gárda így is kialakult. Az évek folyamán egy-egy foglalkozáson a résztvevők száma 10—25 között mozgott. A programösszeállításnál a művelődési kör tagjainak öntevékenységére a körvezető mindig számított. 1964-ben a körvezető könyvtáros munkáját a tagok közül választott vezetőség is aktívan segítette. A programok között gyarapodtak az öntevékenységre jellemzőek, mert ez segíti a művészetek megértését. 1963-ban a művelődési köri tagok saját verseinek felolvasása és bírálata többször is szerepelt. M-M. Sz. tanulmányt írt Garai Gáborról, s ennek felolvasásával emlékeztek meg 1964-ben a költészet napjáról, majd máskor F. G. saját magnójáról hallgatták az Egyetemi Színpad költészet-napi előadását, Somlyó György bevezetőjével. A klubtagok képeiből, ötvösmunkáiból tárlatot készítettek, melyet a VIII. kerületi Tanács előadója nyitott meg. R. Gy. klubtag előadása a mai francia irodalomról is jól sikerült, melyet könyvajánlás és vita követett. 1965-ben Cs. I. klubtag tartott vetítéssel egybekötött előadást a mai lengyel irodalomról, melyen részt vett Bába Mihály író, s kiegészítette a hallottakat. Az 1966-os évben az öntevékenységre a viták szervezése volt jellemző. A művelődési kör egy-egy tagjának bevezető előadása után a csoportból választott elnök irányításával folyt a vita. Ezekre hozzáértő vitavezetőt kértünk a TIT-ből, aki engedte hullámozni a vitát, a végén az elhangzottak alapján összefoglalta azt. Ezek a foglalkozások maradandó élménnyel gazdagították a jelenlévőket. Ilyen vitatéma volt többek között Az ifjúság és társadalom; A cinizmus; Gyilkosság-e az abortusz; Nacionalizmus és sovinizmus; Pályaválasztás — hivatás. A vitavezetők között volt többek között dr. Hálák László, dr. Fényi András. Dr. Harsányi Istvánt egy alkalomra hívtuk, de az ifjúsági klub következő vitájára is eljött, ami a részvevők aktivitásának, lelkesedésének volt köszönhető. A könyvtáros klubvezető 1966. IV. 6-i feljegyzését idézem a nacionalizmus—sovinizmus vitáról: „S. L. klubtag készült fel a vitára. A TIT részéről Rimaszombati László volt a vitavezető. Résztvevők száma 15. Őszinte hangjuk, vitájuk megnyugtató volt. Nem zavarta őket az sem, hogy a Fazekas Gimnázium akkori igazgatóhelyettese Genzwein Ferenc, Rácz Aranka az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács munkatársa és Mikó Zoltán, a FSZEK központjából is jelen volt. Az igazgatóhelyettes jelenlétében mondták el a Fazekas Gimnázium tanulói, hogy van tanár, aki a történelmet úgy tanítja, hogy az az óra anyaga, és nincs mögötte meggyőződés. így több kárt okoz hallgatóiban, mint amennyi eredménye van. Rimaszombati történész a vitát nagyon jól foglalta össze. Körülbelül 30 percben történeti áttekintést adott.” Az előadó kitűnő együttesnek tartotta a klub tagjait, a Fazekas Gimnázium igazgatóhelyettese pedig itt a könyvtárban ismerte meg más oldalról diákjait. A filozófiai, világnézeti és politikai kérdések megbeszélésének jól bevált formája, a nagy előkészítést igénylő vitaestek rendezése. A fiatalokat ezek a viták jobban kielégítették, mint egyes előadások, hiszen ilyenkor saját véleményüket, problémájukat látták megcáfolva, vagy megerősítve. Ezek a foglalkozások gondolatébresztőek voltak és a klub tagjait aktivizálták. Lényeges volt a vitavezető szerepe, aki a foglalkozás záróaktusaként a vitát rendszerbefoglalva kiselőadást tartott a témáról, hogy a résztvevők közül senki se távozzék nyitott kérdéssel. A viták őszinte, nyílt légkörben zajlottak. A témák felét a fiatalok jelölték ki. Ezeknek az összejöveteleknek mindig fontos nevelő, személyiségformáló szerepük volt. A művelődési köri tagok öntevékenységének egy másik megnyilvánulási formája volt az irodalmi előadások szervezése. A műsorokra való készülést mindig megelőzte az adott költő verseinek elemzése, melyet Forgács Anna az OPI munkatársa hozzáértően, élményszerűen beszélt meg a gyerekekkel. Ezután választottak a fiatalok a versekből, melyeket először felolvastak. Egy ilyen alkalommal derült fény arra, hogy az egyik művelődési köri tag alig tud olvasni. F. M. a művelődési kör akkori vezetője könnyebb olvasmányok adásával, megtanította őt olvasni és értelmeztette is vele a szöveget. F. M. becsülte a fiatalt, aki leküzdve szégyenérzetét, tovább is járt a művelődési körbe. 88
