A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1979-1980
Bánhegyi Julia: A gyermekkönyvtárak szépirodalmi állományának elhelyezése
A gyakorlatból tudjuk, hogy még egy érdekes, fordulatos regény forgalmát is jelentős mértékben befolyásolja, hogy a témába sorolásnál a kedveltebb (pl. kalandos történetek) vagy a kevéssé népszerű (pl. életrajzok) csoportba került. A legkedveltebb témába, a „kalandos történetek” közé — hálózatunkban — Defoe, Cervantes, Cooper, Kipling és Verne művein kívül többnyire azok a regények tartoztak, amelyekre jellemző volt: a külső események kizárólagos ábrázolása, az egyoldalúan epikus jelleg, az események váratlan fordulata által elérhető izgalomkeltés, a sablonos érzelmi és jellemábrázolás. Ugyanakkor a gyermek- és ifjúsági irodalommal foglalkozó esztéták hangsúlyozzák nemcsak az életkori sajátosságokban beállott korhatár-módosulásokat, a társadalmi és emberi viszonylatok megváltozását, hanem a kaland, a cselekmény változatlan jelentőségét is, hiszen a gyermekek minden egyebet a fordulatos cselekmény közvetítésével vesznek tudomásul: a műalkotásban rejlő esztétikumot, jellemábrázolást, társadalomrajzot, stílusfordulatot. Tehát a kalandosság mint feldolgozási mód nemcsak a kalandregényeknek, hanem az egész gyermek- és ifjúsági irodalomnak nélkülözhetetlen eszköze. — a könyvtárhasználat tanítása Már a bevezetőben utaltunk rá, hogy a gyermekkorban van a legnagyobb esély azoknak a könyvtár- használati készségeknek a kialakítására, melyek később is az önképzés alapvető módszerét alkotják. A könyv- és könyvtárhasználati ismeretek az új általános iskolai tantervek feladat- és követelmény- rendszerébe is beépültek, elsajátíttatásuk iskolai, de gyakoroltatásuk közművelődési könyvtári feladat is. Célunk az, hogy a gyermek a könyvtár teljes eszközrendszerét megismerje, s mindig azt használja, amelyikből — funkciója, szerkezete stb. miatt — a leggyorsabban választ kap kérdésére. Az természetes, hogy egy mű a raktári rendszerben csak egy helyre sorolható be. Azonban éppen ezért hangsúlyozzuk, hogy az állomány kihelyezése a feltárásnak csak egyik eszköze, mert az itt t, elvesző ’ információnak az eszközrendszer egy másik pontján, pl. a katalógusban kell visszakereshetővé válnia. A könyvtárak tematikus katalógusa azonban, melyet az állománykihelyezéssel párhuzamosan — vele azonos alapelvek (szerzői betűrend), melléklapozás nélkül szerkesztettek, lényegében nem rendelkezett önálló funkcióval. Csak annyi többletinformációt nyújtott a benne keresőnek, hogy egy bizonyos témakörből, a kölcsönözhető állomány éppen bent lévő kötetein kívül még mi található a könyvtárban. Úgy összegezhetjük, hogy a Könyvtáros hasábjain 1977/78-ban folyó vitában megszólalók többsége — lényegében mindegyikük — a fenti szempontok valamelyikével érvelve, a műfaji tematikus raktári rend módosítása mellett tette le voksát. A téma ismét napirendre került a Magyar Könyvtárosok Egyesületének 1978. évi soproni vándorgyűlésén, a gyermekszekcióban. Erre az alkalomra — korcsoportok szerinti — felmérést végeztünk 10 könyvtár 1978. áprilisi forgalmi adatai alapján. A könyvtárak közül ötnek a szépirodalmi állománya a hagyományos műfaji tematikus rendben, öté pedig a módosított változatban volt kihelyezve. A továbbiakban röviden ismertetjük a felmérés eredményeit: 96
