A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1979-1980

Biró Ferenc - Csemák Béláné - Tverdota Miklósné: A 12-es könyvtár története

miségi. A tanács feladata volt, hogy képviselje az olvasókat a könyvállomány fejlesztésében, segítse a könyvtárosokat a könyvismertetések, kiállítások szervezésében.

A módszertani irányítás, továbbképzés feladata továbbra is a központban maradt. Ekkor készültek itt az első olvasótervek. Előtérbe került az az igény, hogy az olvasókkal személyes kapcsolatba kerüljenek a könyvtárosok, hogy ezek segítsék őket olvasmányaik megválasztásában, s egyúttal a mindennapok eseményeinek értelmezésében. Egy-egy olvasóval hosszabban elbeszélgettek, s a feljegyzések, melyeket ezekről a beszélgetésekről a módszertani osztály munkatársai készítettek, tükrözik a kor szellemét.26 1953-ban a választásokat megelőző agitáció, amelybe a könyvtárosok is bekapcsolódtak, külön is indokolta e beszélgetéseket. Ma olvasva lenyűgöz és elgondolkodtat a B. L. főiskolai hallgatóval folytatott beszélgetésben a meggyőződés ereje és naivitásában is őszintesége. A felszabadulás előtt 6 elemit végzett, napszámos volt és négy évig hadifogoly. tüzes lelkesedés csapott ki beszédéből. — Rendkívüli boldogság volt számomra, hogy felnőtt fejjel is nekiállhatok tanulni, hogy a Párt jóvoltából pótolhatom azt, amitől gyerekkoromban elütöttek. Hallatlan örömmel, szenvedéllyel láttam neki az iskolának. A Közgazdasági Egyetemen tanulok, idén végzek. Tiszta jeles vagyok és a legnagyobb ösztöndíjat kapom... Előrehaladásomban nagy segítségemre volt a könyvtár és az a segítség, amellyel a könyvtárosok mindig biztosították, hogy a legfontosabb könyvek a kezemhez jussanak.” A könyvtárosok kérdésére, vajon folyik-e választási agitáció az egyetemi tanulótársai körében ... „Elmosolyodik, olyan magától értetődőnek tartja a dolgot. — Természetesen alaposan foglalkozunk a választások előkészítésével. ... A könyvtáros a választási agitáció szempontjából néhány fontos könyvet említett.... — Mindet ismerjük és foglalkozunk velük. Különben mi saját helyzetünkön is lemérhetjük a Népfront célkitűzéseinek helyességét. Nekünk, ha végzünk, nem kell állás után talpalni, rettegni az állástalanságtól. ... A könyvtáros: az elvtársak a választási anyag tanulmányozásánál felhasználhatnak szépirodalmat is. Itt van egy bibliográfiánk, amely a régi és az új választásokkal foglalkozó szépirodalmi műveket tartalmaz. — Mi csak ideológiai műveket néztünk át eddig — mondja az olvasó. ... Lebecsültük a szépirodalom jelentőségét az agitációban. ... Asztalos és Ehrenburg könyvével távozott és azt mondta: Hiába, az ember mindig tanul valami újat...”

Ma nem tudjuk, hogy B. L. valóban az Országos Tervhivatalban kezdett-e dolgozni az egyetem elvégzése után — ahogyan mondta —, s azt sem, hogyan telt el a következő három évtizede, de akkor és ott B. L. is, a könyvtáros is és a módszertani osztály munkatársa is, aki a feljegyzést készítette, mindannyian nyilvánvalóan meg voltak győződve arról, hogy helyesen gondolkodnak, cselekszenek.

E korszak törekvése, a könyvtárak mozgalmi jellegének kialakítása, az eddigiekből is érzékelhető. A ma olyan fontosnak ítélt public relation első eredményei születtek, amikor a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

12. számú fiókjának munkaközössége és a Magyar—Szovjet Társaság X. kerületi szervezete meghívóval adott hírt műsoros irodalmi ankétjükről, amelyet 1949. december 30-án tartottak.27

A kis fiókkönyvtárak, letétek, kölcsönzőhelyek, amelyek tucatszámra létesültek egy-egy könyvtár, így a 12-es könyvtár szervezésében is, MNDSZ-helyiségekben, pártalapszervezetekben, kórházakban, kisipari szövetkezetekben — mind azt szolgálták, hogy közelebb kerüljenek a könyvek azokhoz, akikhez eddig még nem jutottak el. „Könyvkölcsönző állomások — budapesti lakóházakban a kerületi könyvtárak kezdeményezésére” — közölte a hírt a Népszava. Megemlíti a X. kerületet is, s azt, hogy a könyvállomások könyveit a házkezelőség egyik dolgozója, vagy a házfelügyelő kezeli majd.28

Ma már köztudott, hogy kevesebb több lett volna, hogy 1952 ben 28 könyvismertetés és 36 felolvasás egyetlen könyvtárban bizonyára a színvonal rovására szerveződhetett, hogy 1953-ban 29 könyvállomás működtetése meghaladta egy könyvtár teljesítőképességét. De itt élnek még azok, akik ebben az időben olvasták el az első igazi élményt nyújtó irodalmi műveket, akik ebben az időben találkoztak először írókkal, költőkkel a könyvtárak szervezésében, akik a könyvtárosok biztatására kezdték el tanulmányaikat az addig tőlük elzárt felsőfokú intézményekben — s Kőbányán ilyenek sokan élnek.

Sárosi Istvánnét Somlai Jenőné váltotta fel a könyvtár vezetői posztján, 1951 -ben nevezte ki a kerületi tanács, amikor a személyzeti ügyeket már itt intézték. Az ő irányításával került sor a könyvtár költözésére 1955-ben. A Zalka Máté téren ugyanis a könyvtár épülete előtt autóbusz-indító volt, ahonnan négy járat indult, 8-10 autóbusz mindig benn állt. Különösen veszélyes volt ez az általános iskolások számára, a balesetveszély miatt csak kevés gyermek járhatott a könyvtárba. 1952-től napirenden volt az új helyiség keresése, a jobb elhelyezés gondja.

70