A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1979-1980
Halottaink
lentkezett a háborús károk elhárítására, hogy a könyvtári szolgáltatás minél előbb megindulhasson. Aktívan közreműködött a feldolgozó osztály újjászervezésében, amelynek nyugdíjazásáig értő munkatársa volt. Precíz, gondos, gyors volt feladatai ellátásában. Törékeny testalkata ellenére hihetetlen munkabírással, akaraterővel rendelkezett. Szeretett tanítani, tudását megosztani a fiatal pályatársakkal. Tanította a könyv, a könyvtár, a könyvtári hivatás tiszteletét és szeretetét. Szorgalma mindig például szolgál az utódoknak. Sárdy Károly 1916-1979 Sárdy Károly elvtárs, a Szocialista Hazáért kitüntetés birtokosa munkáscsaládban született, forradalmi környezetben nőtt fel, s ez meghatározta'egész életútját. Tanulmányait a Fővárosi Iparrajziskolában végezte. 18 éves korában került a munkásmozgalomba, Kulich Gyula révén találta meg a kapcsolatot a Szocialista Képzőművészek Csoportjával, amelyet kommunisták hoztak létre a haladó művészek tömörítésére. 1936-ban részt vett a csoport hűvösvölgyi kiállításán, s a Szociáldemokrata Párt VIII. kerületi ifjúsági csoportjának munkájában. 1937-ben Párizsban a Ranson Akadémián folytatta tanulmányait, s a mozgalomban is fontos feladatokat végzett a Szeptemberi Bizottság tagjaként. A náci Németország Franciaország elleni támadása után hazatért feleségével és azonnal bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalomba. Kapcsolatba került Schönherz Zoltánnal, rejtegette a párt iratait. 1942-ben letartóztatták. A felszabadulás után tizenöt évig dolgozott grafikusként a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. A vizuális igényesség vezérelte munkáját akár kiállítást szervezett, akár az esztétikus környezet kialakítására tanította a könyvtárosokat. Mindenkinek segített, s ugyanakkor nem szűnt bíráló szava a lustaság, a nemtörődömség, a felületesség miatt. Könyvborítók, plakátok, könyvjelzők, prospektusok, évkönyvek viselik magukon gondos kezenyomát, őrzik emlékét a könyvtárosok, akik oly sokat tanultak tőle. D. Szász Károly 1905-1980 Életének 75 évéből közel ötven munkás esztendőt töltött a könyvtárban. 1927-ben lépett a könyvtár kötelékébe. Megismerkedett a szakma minden területével, ebből is eredt, hogy szűkebb munkaterületén messze túl látott, az egész magyar könyvtárügy gondjait szívén viselte. A katalogizáló csoport, majd a szerzeményezési és feldolgozó osztály vezetőjeként korszerűsítette a futószalag-rendszert, továbbfejlesztette katalógusrendszerünket, az olvasók számára hozzáférhetővé tette a decimális rendszerű földrajzi katalógust. Jól gazdálkodott a munkaidővel és az emberi tehetséggel, energiával. Kiválóan értett a jó munkahelyi légkör megteremtéséhez. Munkatársaihoz mindig volt egy-egy vi-. dám, együttérző szava. Tudását szerényen, tréfába, vidámságba burkolva adta át, úgy, hogy tanulásra adjon ösztönzést. Különösen a humán tudományokban volt otthonos, szerette, csodálta az antik kultúrát, ápolta a latinos műveltséget, három verseskötete jelent meg. Nagy tudása ellenére sem volt a világtól elzárkózó szobatudós, hanem szívünkhöz közel álló kortársunk, barátja öregnek, fiatalnak egyaránt. Családi gondjait, örömeit is megosztotta velünk, a gondos családapát is tisztelhettük benne. Amikor 60 évesen nyugdíjba ment, változatlanul dolgozott tovább, akkor is mint mindig, a szolgálat volt élete értelme. 1954-ben a Szocialista Kultúráért, 1966-ban nyugdíjba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta. Példája tettekké érik az utána jövőkben. Dr. Tichler Jánosné Szentmiklósi Rózsi 1917-1980 1947. áprilisában lett a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár dolgozója. Előbb a gazdasági osztályon, majd a titkárságon, 1971-től pedig a bibliográfiai osztályon végezte munkáját, teljesítette végtelen szorgalommal kötelességét. Csak néhány nap kellett volna még, amikor munkatársai dicsérő köszönő szóval búcsúzhattak volna tőle nyugdíjba vonulása alkalmából. Nem gratulálhattak már a Miniszteri Kiváló Dolgozó kitüntetéséhez, amelyet ezúttal kapott. Munkájának, több mint 30 évnek nyoma ottmaradt számtalan katalóguscédulán, feljegyzésen, jelentésen, emléke pedig kollégái szívében. 226
