A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1979-1980
Könyvtárunk jubileuma - Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár mint szellemi kisugárzó központ
hoz. Megtaláljuk közöttük a munkásmozgalom Marxtól Leninig terjedő szakasza egyik legkiemelkedőbb teoretikusát, Georgij Plehanovot, az orosz forradalmi mozgalom korán el- húnyt ígéretét, Pavel Tyeplovot, aki például szibériai száműzetéséből kért többször irodalmat. A könyvtárhoz fordultak a liberális rezsim idején bebörtönzött szocialisták is könyvekért, mint ezt többek között Tarczai Lajos tette a váci fegyházban. A könyvtár látogatói között találjuk a szerb munkásmozgalom ismert személyiségét, Milorad Po- povicsot és hasonlókat. Az intézmény nemcsak kapott, de szükség esetén adott is könyvajándékokat. A levelezésből megtudjuk, hogy a cári orosz emigráció bécsi patrónusa, Samuel Klacsko fia a könyvtártól kért és kapott művekkel alapozta meg a bécsi társadalomtudományi egyesület (Sozialwissenschaftliches Verein) könyvtárát. Ugyancsak eredménnyel fordult Szabó Ervinhez ebben az ügyben a zombori szerb munkásegylet. A munkásmozgalom teoretikusai azért fordultak bizalommal a budapesti könyvtárhoz, mert híre ment, hogy ez csakhamar az egyetemes szocialista irodalom egyik legteljesebb gyűjteményévé emelkedett. Nemcsak a korabeli, hanem a 18—19. századi utópista szerzők, mint Cabet, Fourier, Saint Simon, Lammenais, Blanqui, Lassalle művei is, nagyrészt első nemzetközi ritkaságnak minősülő kiadásokban sorakoznak a polcokon, akárcsak Marx és Engels korai, az 1840-es évekből való munkái. Egyes kötetek bibliofil értékét megkétszerezik a szerzői bejegyzések, így például Owen sajátkezű dedikációja 1841-es könyvében, Marx ajánlása és bejegyzései a Das Kapital első, 1867-es kiadásában. Természetesen, hogy a korabeli progresszív irodalom beszerzésében is teljességre törekedett a könyvtár és ezt az első világháború kedvezőtlen körülményei között is gyakorolta. Nyilvánvaló, hogy Magyarországon is mozgósító erővel hatott a Lenin vezette zimmerwaldi baloldal 1915—1916-os fellépése a munkásinternacionalizmus helyreállítása érdekében, a háború ellen. Szabó Ervin, mint ezt irattári dokumentumokból látjuk, elérte a kormánynál, hogy könyvtárát a háborús cenzúra alól mentesítsék. Ennek eredményeképpen vált hozzáférhetővé nálunk már 1915-ben Mehring és Luxemburg Németországban betiltott Die Internationale, Le- ninék Svájcban kiadott Die Vorbote című folyóirata, 1917 őszén, a Leninnek a Kerenszkij-kormány üldözése előli bujkálása hónapjaiban Stockholmban kiadott Die Bote der Russischen Revolution és még egy sereg más hasonló forradalmi orgánum. Történeti feldolgozásokban már sok szó esett Szabó Ervinnek az első világháború alatti antimilitarista mozgalomban betöltött vezető szerepéről. Itt csak hangsúlyosan szeretném kiemelni, amit emlékezések sora erősít, hogy ebben a mozgalomban a könyvtárnak mint intézménynek is kimagasló jelentősége volt. Tegyük hozzá, ugyanez történt Szabó Ervin halála után, az őszirózsás forradalom idején, amikor a rohamosan erősödő fiatal kommunista pártot a kormány üldözőbe vette. Lukács György, Rákos Ferenc, Hevesi Gyula és több más kommunista vezető, valamint újabban felszínre került egykorú híradások nyomán ma már tisztán látjuk, hogy a Kun Béla és társai bebörtönzése után megalakult második illegális vezetőség igazi központja Szabó Ervin utóda, Dienes László jóvoltából a Fővárosi Könyvtár igazgatói szobája volt. Néhány jellemző adalék, mozzanat felmutatásával az intézmény társadalomformáló hatását igyekeztem érzékeltetni. Hiányos lenne a kép, hogy ha röviden ugyan, de legalább néhány bekezdés erejéig nem szólnék kultúrhistóriai szerepéről. Ennek egyik kiragadott illusztrációjaként emlékeztethetünk arra, hogy éppen 1918 végén a könyvtár falai között tartotta Ady Endre elnökletével, Móricz Zsigmond, Babits, Karinthy, Tóth Árpád és a Nyugat első nemzedéke többi nagyjainak részvételével alakuló ülését a Vörösmarty Akadémia. Természetesen ez sem volt véletlen, hiszen a ma már klasszikusnak minősülő írók felé a közgyűjtemények közül elsőként a Fővárosi Könyvtár nyitott széles kaput, a háború alatt üldözőbe vett békeharcos müveiket beszerezve, ankétokon népszerűsítette. Fentebb az intézmény politikai misszióját emeltük ki hangsúlyosan, de nem feledkezhetünk el arról, hogy az csak egyik, bár nyilvánvalóan a legszélesebb körökben ható tevékenysége volt a könyvtárnak. A korábbi gyarapodási jegyzékekből, melyeket nyomtatásban is kiadtak, viszont tudjuk, hogy voltaképpen a szerzeményezésnek csak kis hányadát tette ki a szocialista irodalom. Még a szépirodalmat kirekesztő szociológiai központ állományának túlnyomó része is polgári társadalomtudomány volt. A közművelődési fiókokban pedig a magyarországi könyvtárpolitikában gyökeresen újat hozó Szabó Ervin-i szerzeményezési politika, melynek elveit legrészletesebben a maga idején nagy port felvert 1907-es pécsi országos kongresszuson fejtette ki, az akkori hivatalos könyvtárpolitikával ellentétben felnőttnek tekintve az addig kiskorúakként kezelt dolgozó tömegeket, az őket érdeklő, korszerű tudománynépszerűsítő és színvonalas szépirodalmi anyag minden elérhető termékét szükség szerinti példányban szerezte be. Az állomány hozzáférhetőségét az angol, amerikai és németországi modern könyvtárpolitika és technika legjobb eredményeinek hazai alkalmazásával igyekezett biztosítani. Már Szabó Ervin életében „amerikaias" könyvtári üzemként kezdték emlegetni a központot és 1913—1914-ben kiépített néhány közművelődési fiókját. Alaptalanok voltak tehát azok a szaksajtóban és még napilapok hasábjain is hangoztatott vádak, amelyeket a várospolitikában mindenható Vázsonyi Vilmos Budapest törvényhatósági gyűlésein is Szabó Ervinnek szegezett, mely szerint ő szocialista pártkönyvtárat épített volna ki. Szabó Ervin ezt már azért sem tartotta szükségesnek, mert meg volt győződve róla, hogy minden színvonalas könyv, mely a munkásság ismereteit bővíti, látókörét tágítja, ízlését nemesíti, akkor is közelíti őt a szocializmushoz, ha nincs különösebb politikai mondanivalója. Barátja, Jászi Oszkár szerint szinte hadevezérként járt a zsúfolt polcok között, s az ott sorakozó könyvekben az osztályharc zászlóaljait látta. A fejlemények pedig voltaképpen igazolták naivnak látszó elvárásait. 202
