A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1974-1976
Harmat Ferencné - Pobori Ágnes: A könyvtár szerepe a továbbtanuló munkások művelődésében
A fentiek egy éves együttműködési programtervezet szűk leírását tartalmazták. A kapcsolatteremtésnek és a munkástanulók segítésének ez azonban csupán egy formája. Általában irodalom órákat rendeznek a könyvtárakban. Ezt látszik igazolni a kerületi könyvtárak 1975- ös és 1976- os munkájáról szóló jelentés is. Megemlíti azokat a könyvtárakat, ahol eredményes kapcsolatot építettek ki a könyvtár és a dolgozók általános vagy középiskolája között. A Lehel úti 4.sz. kerületi könyvtárban irodalmi órákat tartottak, illetve érettségire készítették fel a hallgatókat; Soroksáron a 35.sz. könyvtárban a kézikönyvtár rendeltetésével és használatával ismertették meg a tanulókat. A XII. kerületben a 38.sz. könyvtár irodalom és történelem órákat tartott. Figyelemre méltó a kőbányai 12.SZ. könyvtár törekvése: ún. „komplex órák keretében, zenével, diafelvételekkel illusztrálva egy adott korszak irodalmi, képzőművészeti, zenei és szellemi életét mutatták be a hallgatóknak. Érdemes lenne követnünk ezt a jó módszert, és a foglalkozások témáját kiterjeszteni a művészetek, a társadalom és a természettudományok körére is. Ebben az esetben jobban átmenne a köztudatba, hogy az irodalom népszerűsítése mellett a könyvtárak az ismeretek minden területére kiterjedő tájékoztatást és érdekes élményt tudnak nyújtani. Tudunk más meglevő jó kapcsolatokról is, ahol a könyvtárt nem tanórák keretében, hanem a tanítás utáni szórakozás, művelődés lehetőségeinek egy konkrét példájaként mutatják be pl. az olvasókörök, művelődési körök keretében. Nekünk itt most az volt a célunk, hogy a kapcsolatteremtés szükségét vizsgáljuk meg, és megnézzük azokat a legfontosabb követelményeket, amelyek ennek a kapcsolatteremtésnek a kezdetén jelentkeznek. Bármilyen módszert választanak is, csak a tartós együttműködés eredményezheti a munkások olvasóvá nevelését és a könyvtár adta lehetőségek kihasználásával műveltségi szintjük emelését. A népművelőknek pedig megvan az a felemelő érzésük, hogy hivatásukat teljesítik, amikor olyan embereknek nyitják meg a művelődés útját, akik eddig — bármilyen okból is - nem jártak azon. Harmat Ferencné — Pobori Ágnes MELLÉKLET Egy 42 éves munkás kedves fogalmazványa a könyvtár dolgozói számára egy irodalom óra után. Ülök a könyvtárban... ...ülök, nézem a rendezett polcokat, az egymás mellett sorakozó könyveket. A falon egymás mellett a nagy humanisták képei. Köztük Gorkijnak a „Keserűnek ’ markáns, paraszti arca. Okos, sokat látott, bizakodó tekintete. Róla szól dolgozatom. Róla: az egyik legnagyóbbról. Róla, ki nemcsak a hibákat értő és érző, jobb sorsért kesergő publicista, de valódi forradalmár, igazi szocialista ember volt! Ahogy szorgoskodnak körülöttem a könyvtár — a tudás egyszerű katonái, a könyvtárosok; segítve nekem, nekünk, hogy általuk is gyarapíthassuk kulturális ismereteinket - Rá, a „Keserűre” gondolok. Talán él Ő a képen, talán hajdani mosolya nekünk, a könyvtárosoknak, a mának szól! Talán látja, hogy a harc, melyet Ő és Ők vívtak a Nagy Októberben — íme, nem volt hiábavaló fáradozás, nem volt egyszerű, szűk határok közé szorított nemzeti ügy, hanem az egész emberiséget felrázó, csodálatos, szent üggyé vált! Ezekre kell gondolnom most, és itt — a könyvtárban. Egy hallgató 205
